Korunkban sem ismeretlen fogalom a nőrablás, hiszen naponta tűnnek fel a neten és a különböző médiákban eltűnt lányok képei, kiknek egy része bizony nem önszántából hagyta faképnél környezetét. Nagyban különböznek azonban ezek az esetek a régi korokban történtektől, amint vélhetően a demográfusok által vizionált jövőbeliektől is. Számos kultúra létezett az antik időkben, ahol a lány- és nőrablás teljesen normális dolognak számított. Az ókorban a nőket nemegyszer azért rabolták el, hogy rabszolgaként kereskedjenek velük. Annak idején nem kevés alkalommal szerelmi okból is raboltak nőt. Ha a lányt nem adták feleségül a kérőnek, az udvarló elvette erővel. (kép: Nicolas Poussin: Szabin nők elrablása) Ám nem volt mindig „szabad a gazda”, mert a különböző korokban sokan, sokféleképpen próbálták törvényekkel is elejét venni a rablásoknak. A híres babilóniai király, Hammurabi törvénykönyve - mely Krisztus előtt majdnem 1700 évvel keletkezett - halállal bünteti, ha valaki férjes asszonyt elrabol és megerőszakol. A középkorban a sokfelé kötelezőnek tartott magdeburgi törvénykezés alapján a nőrablónak fejét vették. Nem került azonban minden eset azonos elbírálás alá. Különbséget tettek az erőszak áldozata és kiprovokálója között. A középkori városokban eleve megtiltották a rendes lányoknak, hogy kocsmába menjenek, vagy hogy sötétedés után felügyelet nélkül mászkáljanak az utcán. Aki mégis megtette és erőszak áldozatául esett, magára vethetett - nem védte a törvény, és az erőszaktevő ellen ilyen esetben nem indult eljárás. (kép: Jean Cousin: Európa elrablása) Volt egy romantikusabb változata is a „bűnügyeknek”, mert olykor a leányok egyetértésével történt a rablás. Példának okáért, ha egy lány szülei meghaltak, örökségét egy távoli rokon vagy megbízott gyám kezelte. Amennyiben viszont a lány férjhez ment, jogosan követelhette az örökséget. Ezért a jövendő férj nemegyszer a barátai segítségével elrabolta a lányt és gyorsan házasságot kötött vele. Olykor az is megesett, hogy pisztolyt nyomtak a pap fejéhez, hogy kissé siettessék a szertartást. (kép: Francesco Primaticcio: Helena elrablása) Nem volt persze a nőrablás régebben sem mindenfelé általánosan elfogadott dolog. Már az ókorban is arra buzdítottak minden férfit - tette ezt maga Arisztotelész is -, hogy uralkodjanak alantas vágyaikon, ne hagyják, hogy a szexuális ösztön legyőzze őket. Később Angliában ebből fejlődött ki az önmagán uralkodni képes, lovagias férfi, a gentleman. Ami talán sokak számára hihetetlennek tűnhet, napjainkban is vannak országok, ahol még dívik a leányrablás „intézménye”. Például amennyiben egy kirgiz férfi nősülésre adja a fejét, a hagyomány szerint nőt kell rabolnia magának. A menyasszonyjelöltet kifigyelik, elkapják, és a férfi családjának házába hurcolják. A hagyománynak mély kulturális gyökerei vannak, és annak ellenére, hogy a modernizálódó társadalomban egyre inkább elutasításba ütközik, valamint 1994 óta törvény is tiltja, a vidéki Kirgizisztánban a nők egyharmadát még mindig így kényszerítik házasságra. (kép: Felix Vallotton: Európa elrablása) És most lássuk mit hozhat a jövő e téren. A demográfusok szerint semmi jót. Szakértők attól tartanak, hogy amikor a Föld népessége eléri a hétmilliárdot, a nemek közötti egyenlőtlenség miatt „agglegény országok” jönnek létre, ahol ádáz harc dúl majd a feleségért. Egyelőre nem ismeretesek, milyen következményekkel jár majd a Christophe Guilmoto francia demográfus által „aggasztó elférfiasodásnak” nevezett jelenség az olyan, szelektív terhesség-megszakítás jellemezte országokban, mint India és Kína. Számos szakértő véli azonban úgy, hogy ötven éven belül a nőhiánynak ugyanolyan hatása lesz a társadalomra, mint az általános felmelegedésnek: láthatatlan, de létező. A figyelmeztetések mögött cáfolhatatlan statisztika áll. A természet változatlan adatokat produkál: 100 lánygyermekre 104-106 fiú születése esik, és ennek az aránynak a legkisebb megváltoztatása is csak rendellenes tényezőkkel magyarázható. Indiában és Vietnamban 112 fiú és 100 lány születik, Kínában ez az arány 120 a 100-hoz, míg egyes régiókban 100 lányra 130 fiú születik. A jelenségre világszerte 1990-ben figyeltek fel, amikor Amartya Sen indiai Nobel-díjas közgazdász „Több mint 100 millió hiányzó nő” sokkoló címmel jelentette meg írását. A demográfusok becslése szerint ez a szám mára meghaladta a 160 milliót. A leány „hiány” annak következménye, hogy hagyományosan népszerűbbek a fiúgyermekek, és ami még ennél is fontosabb, az olcsó ultrahangnak köszönhetően kiderül, hogy a magzat nőnemű, s illegálisan el lehet végeztetni a terhesség-megszakítást. Egyesek úgy vélik, hogy az új jelenség növelheti a többférjűséget és a szexturizmust, mások viszont katasztrófa-forgatókönyvet írnak, amelyekben nőrablás, az erőszak és a konfliktusok számítanak majd társadalmi normának. Kollát Gyula Megjegyzés: Az írásban szándékosan nem tértem ki az úgynevezett Iszlám Állam Irakban és a Boko Haram szekta Nigériában elkövetett nőrablásaira, mert azok tulajdonképpen a háborús bűntettek körébe sorolhatók, és mint ilyen egy külön írást igényelnének.
Képek: libyablog.org, wikimedia.org, zurnal24.si, artita.ru, barenakedislam.com, mirror.co.uk
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|