Lebaktatok az Örvény-kőről, és a S,P jelzéseken indulok a Magos-kő irányába. Keresztezem a Szentlélekre vivő műutat, majd egy kis szakaszon a műúton battyogok, ám szerencsére hamarosan jelem, és vele én is elhagyom a „bokanyúzó” flasztert. Kis idő múlva a S▲ jobbra hív, és én engedek a csábításnak, mert ez a jel már a Magos-kő oromra vezet, amely az általam nemrég bejárt Három-kúti völgy felett magasodik. Azt nem lehet mondani, hogy kimerítő a két csúcs közötti etap, mert szintemelkedéssel jóformán nem is kell számolni. A csúcsról a kilátás pazar, azonban van még valami, ami miatt érdemes elzarándokolni ide. Térkép nem jelzi, és jómagam nem is tudtam a létezéséről, amíg miskolci túrabarátaim meg nem mutatták nekem az innen megközelíthető szálláslehetőséget, jelesül a Sólyom-kői odút (más néven Három-kúti barlangszállást). Ez a Bükk-hegység legkisebb lakható barlangja, és „természetesen” jelzés nem vezet hozzá. Legkönnyebben a Magos-kő sziklájáról indulva található meg. A kőtől nyugatra lévő horhosba kell leereszkedni. Az ösvény lefelé halad, és rövid idő után a Sólyom-kő alá fordulva a barlanghoz vezet. Csak egy vaságy és egy kis vaskályha fért el benne, ám komfortját meglehetősen emeli, hogy az alja metlachi lapokkal burkolt. A barlang első, szállást nyújtó része mögött található még egy sziklaívvel leválasztott kisebb hátsó helyiség, ahol a csomagok tárolása prímán megoldható. Most ugyan szállást nem kerestem errefelé, de jó tudni egy ilyen lehetőségről, alkalomadtán bárkink jól jöhet. A szokásosnak mondható gyönyörködés, fotózás után fordultam is vissza, és ugyanazon az úton, melyen jöttem (természetes az Örvény-kő csúcstámadását kihagyva) bandukoltam át Szentlélekre a pálos kolostorromhoz. A még romjaiban is impozáns látványt nyújtó kolostor igazi remetéknek való helyen, távol a világ zajaitól, a Bükk akkori ősvadonjában épült fel vélhetően a 14. században. Építésének pontos ideje nem ismert, első okleveles említése 1313-ból való. 1240-ben Dédes és Tardona határjárásában már említenek ezen a környéken élő remetéket, szerveződnek hát a bükki "táltosok" . Az egyhajós templom és az északon hozzá csatlakozó kerengős kolostor az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálos rendnek a tulajdonában volt. 1540 körül azonban világiak kezére jutottak a birtokaik, s az elszegényedett kolostor elnéptelenedett. Az 1739-ben Diósgyőrbe visszatelepülő pálos szerzetesek már nem vállalkoztak a rommá vált monostor újjáépítésére. Sokadszorra nézegetem ámulattal a romokat, amik most szalaggal vannak körbekerítve, egy tábla pedig omlásveszélyre hívja fel a figyelmet. Emlékeim szerint egy másik tábla felújítási munkálatokat ígér, bízzunk benne, hogy azok egyszer valóban el is kezdődnek. A romoktól K,K+jelzéseket követve hangulatos, sétányszerű úton indulok a Farkas-nyak-völgybe, és hamarosan elérem a szépen foglalt Jubileum forrást, melyből vastag sugárban ömlik a kristálytiszta, jéghideg forrásvíz. Felfrissítem magam, és bár egyáltalán nem érzek fáradtságot, azért ücsörgök egy kicsit a forrás mellett kialakított pihenőhely padján. Olyan békés, és meghitt a táj itt, hogy muszáj egy kicsit hallgatnom a csendet, miközben a fák lombjai között beszűrődő langyos napsugarak lágyan cirógatják az arcomat. Talán még elszunyókálni is képes lennék ebben az idillben. De micsoda dolog ez, szólal meg bennem egy figyelmeztető hang, még hogy bóbiskolni! Jó, hogy nem hirtelenjében ágyikó után kutakodik a „fiatalúr” teremtem le magam, és nekilódítom a lusta turistáját Ómassa irányába. Nem először teszem meg az utat lefelé a völgyben, mégsem tűnik unalmasnak, mert akár minden nap képes lennék erre a sétára, olyan gyönyörű ez a vidék. Elérve a Száraz-völgy bejáratát S+ jelzésen jobbra fordulok. Igazán vadregényes hely a völgynek ez a szurdokszerű, kétoldalt sziklaletörésekkel és barlangszerű üregekkel kísért alsó szakasza. Egy sziklakaput elhagyva található a völgyben egy zsebkendőnyi vízszintes tisztás, ahol a helyi fiatalok, mivel a környéken égen-földön nincs több sík terület, két kaput felállítva focipályát alakítottak ki. Meg kell adni, különleges hangulata van a patakparton, hegyoldalak között megbúvó „stadionnak”, és vitathatatlanul kényelmes is, mert itt nem kell az oldalvonalon túlra rúgott labda után loholni, ugyanis az szépen visszagurul a lejtőn a „feladóhoz”. Olyan probléma sem merülhet fel, hogy egyik néző a másik miatt nem látja a rangadót, mert a hegyoldalon lépcsőzetesen elhelyezkedve mindenki számára príma rálátás nyílik a pályára. Visszatérve a völgyek találkozási pontjához, mára már nincs más dolgom, mint a K,K+,S+ jeleket követve leballagni az Ómassa főterén hagyott autómhoz. Bepakolom cuccaimat a csomagtartóba, és mivel kánikulai meleg van, betérek a szemben lévő „kedvenc” kocsmámba. Kocsmáros uram, mint azt az éppen „ügyeletben lévő” feleségétől megtudom, éppen nincs itthon (Ó mily kár!). Kérek az asszonyságtól egy jó hideg alkoholmentes sört, és kiülök vele a ház verandáján lévő kerthelyiségbe. A „fehérnép” úgy látszik unja magát, mert kijön utánam, és letelepszik a velem szemben lévő asztalhoz. Kicsit zavar a mosolya, mert itt-ott szünetel a fogsora, de azért beszélgetünk. Valahogy ő is kiszedi belőlem, hogy szegedi vagyok (én balga!), amire így reagál a „lelkem”: - Elég nagyképűek voltak a szegediek, amikor még a jugók átjártak hozzájuk. Na, már ez is kezdi mondom magamban. Mi a rosseb baja van ezeknek velünk? Felvilágosítom, hogy olyan ország, hogy jugó már nincsen, és most a románok járnak felénk nagy számban, de ettől még egyáltalán nem lettünk beképzeltek. Bedobom a sört, azután elviharzok, megfogadván, hogy ebbe a kocsmába én többet be nem megyek, mert itt szegedinek lenni nem jó! Kollát Gyula Megjegyzés - A túrabeszámoló forrása: KOLLÁT GYULA: KÖRÖK AZ ÖRDÖGSZÁNTÁSOK FÖLDJÉN – Rendhagyó bükki túrakalauz (Ad Librum kiadó 2010)
A galéria képei: 1. Köpüs-kő sziklái, 2. Kilátás a Magos-kőről, 3. A Magos-kő aljában, 4. Sebes-víz völgy, 5. Darázskő a Sebesvízben, 6. Szentléleki Turistaszálló, 7. Pálos kolostorrom, 8.-9. Száraz-völgy, 10. Lisztes berkenye, 11.-12. Téli hangulat a Sebes-víz völgyben
1 Comment
Banga Szilvi
2/26/2014 06:04:05 am
Ez tényleg nagyon szép túraútvonal.
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Tihanyi túrák Archives
August 2017
Cimkék
All
|