Csillag csillagnak farkasa

​Kosztolányi szerint arra a kérdésre válaszolni, hogy melyik a legszebb magyar szavunk, épp oly képtelenségnek tűnik, mintha arra próbálnánk választ adni, hogy melyik a zongora legszebb hangja. Ennek ellenére számtalanszor megpróbálkoztak már a rangsor felállításával, és a CSILLAG szavunk több alkalommal is toplistás lett. Ezen nincs is mit csodálkoznunk, elég ha lelki szemeink előtt felrémlik a csillagos égbolt képe. A vizek csillagairól már nem is beszélve.

---

​Nos, ez az iromány most az utóbbiakat helyezi a célkeresztbe. A tengeri csillagok (Asteroidea) említésekor – akár csak az égiek esetében – rögtön a szépségre asszociálunk. A vizek szépei elképesztő szín- és formagazdagsággal kápráztatnak el bennünket. A legtöbb fajuk ötkarú, de léteznek fajok akár ötven karral is, és a szivárvány minden színében pompáznak. Ránézésre igen békés, mondhatni jámbor állatkáknak tűnnek, ám látszat csal, mert akár a fajtársaikkal szemben is igen agresszívek tudnak lenni. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen végül is ragadozók lennének (csigákat, kagylókat, korallokat esznek), igazi tengeri farkasok.

​Amikor a tengerparton egy időszaki pocsolya fenekén heverészve vagy a parti sziklán függeszkedve megpillantunk egy tengeri csillagot, szinte élettelennek tetszik ez a különös formájú állat. Ekkor nem igazán látszik rajta, hogy mennyire vad ragadozóval akadt dolgunk, holott e bizarr külsejű tüskésbőrű szokásaival heves reakciókat vált ki más tengeri állatokból, és nagy hatással van egész életközösségek összetételének alakulására. Parányi szívólábaival – melyekből a nagyobb fajokon ezernél is több lehet – tapadnak meg az aljzaton, repesztik szét zsákmányuk körülölelt testét, nyitják ki a kagylók zárt héjait.

Nézzük is meg közelebbről az egyik legrettegettebb fajukat, bemutatásához – jó szokásomhoz híven – ismét Alfred Brehm segítségét veszem igénybe:
„Az osztrigafarkas (Asterias glacialis) egyike a legjobban megtermett tengeri csillagoknak, átmérője a karjain át mérve 35–60 cm. Táplálékául főképpen nagyobb állatok, halak, rákok, tengeri sünök, és mindenek előtt csigák és kagylók szolgálnak. A kár, amelyet ez a veszedelmes ragadozó a connecticuti partok osztrigatelepein 1888-ban okozott, 631.000 dollárra rugott. Még a nagy, teknőiket, mint az osztriga, teljesen és szorosan bezárni tudó kagylókat is fel tudja nyitni, nem úgy, miként korábban hitték, hogy egy mérges nedvet választ ki és azzal elbódítja áldozatát, hanem bármilyen hihetetlenül hangozzék is először, a teknőket erőszakkal tudja kétfele feszíteni. ​

Az éhes Asterias a vastag kagylót, pl. valamely Venus-fajt, megragadja a karjaival; a karok szélesebb részei mint valami domb borulnak a kagyló fölé, míg a végeik a fenéken kapaszkodnak meg. Az állat a zsákmányt a lábacskái segítségével a szája elé juttatja olyanképpen, hogy a teknők szélei fordulnak a felé, mire a lábacskák megragadják a két teknőt és szétfeszítik őket. Ha a Venus teknőire hosszabb ideig megfelelő húzást gyakorol, azok végre is elválnak egymástól. Az Asteriasnak mintegy 15 percre van szüksége, hogy valamely nagyobb kagylót felnyisson.” ​

​Csak mint érdekesség: léteznek olyan tengeri csillagok, amelyek regenerációs képességük révén képesek szaporodni. Mielőtt ez ismeretessé vált volna, akadtak halászok, akik úgy álltak bosszút az osztrigatenyészeteiket fosztogató tengeri csillagokon, hogy a kifogott tolvajokat szétvagdosva dobálták vissza a tengerbe. Nem is sejtették, hogy ezzel megsokszorozták az osztrigatizedelők számát.

​A homokba fúródó kagylókra vadászó rövid tüskéjű rózsaszínű tengeri csillag (Pisaster brevispinus) mihelyt fölfedezi zsákmányát, karjaival körülfogja a teknő felső részét, és szívólábacskáival kihúzza a kagylót a homokból. Ez egyébként egy híres faj: SpongyaBob Kockanadrág szomszédja Patrick Star egy rózsaszín tengeri csillag.

​A trópusi tengerekben kisebb jelentőségük van a vadászó tüskésbőrűeknek. Figyelemre méltó kivétel ez alól a tüskéskoronás csillag (Acanthaster planci), amely a sziklaszirtet építő korallpolipocskákkal táplálkozik. Amerre csak elhalad, porszívóként szippantja ki mészváz-üregeikből a kis csalánozók seregét. E mohó étvágyú tengeri csillag a hatvanas-hetvenes években nagy pusztítást végzett az indopacifikus tengertérségben: néhol a korallok 80 százalékát kiirtotta.

​​A tengeri csillagoknak alig akad ellenségük. Ismeretesek azonban olyan fajaik, amelyek testvéreikre és rokonaikra is vadásznak. Példának okáért a tüskés napcsillag (Crossaster papposus) étrendjének felét történetesen a Dermasterias imbricata (angol neve: leather star) teszi ki. Az egyik legismertebb „útonálló" azonban a Dawson napcsillag (Solaster dawsoni). Ugyan meglehetősen lassú állat, de vadászatkor előrenyújtott karjait élénken mozgatja. Támadása végül is annyira meglepő, hogy kiszemelt áldozata viszonylag gyorsabb mozgása ellenére sem tudja az ostromát elhárítani.
​Némely tengeri csillag úgy védekezik ragadozó rokona ellen, hogy egyik karját hirtelen leválasztja, mintegy koncként feláldozza. Az elvesztett kar azután idővel pótlódik. De az is megesik, hogy a levált kar hosszabb idő alatt teljes állattá regenerálódik. A sávos napcsillag (Solaster stimpsoni) úgy igyekszik megvédeni magát támadójától, hogy a karjait korbácsszerűen fölemeli. Ez azonban csak akkor rettenti el a támadót, ha az kisebb termetű csillag.

​Úgy vélem, a fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy a velük való találkozásunkkor számunkra békésnek tűnő állatkák a saját világukban igazi szörnyetegek, és elmondhatjuk, a felszín alatt körükben nagyon is valóságosan zajlik a csillagok háborúja.
​                                                                                                                     Kollát Gyula

Kapcsolódó tartalmak:

​Forrás: Tengeri csillagok (Asteroidea), Brehm: Az állatok világa, mek.oszk.hu – Csillagok háborúja, Dr. Lányi György, tbuvar.hu

Képek: wikipedia.org, pxleyes.com, 1zoom.ru, deviantart.net, hdwallpapersnew.net, photography-match.com, pinimg.com, staticflickr.com, teacherweb.com, wp.com, coldwaterdiver.net, aquaportail.com