Hangtalan suhannak üvegszárnyakon

Aligha van ember, aki életében egyszer/többször el ne játszott volna a gondolattal: de jó lenne olykor-olykor láthatatlanná válni. Micsoda kalandokat lehetne megélni, miféle titkoknak tudna így a nyomába szegődni észrevétlenül. Ám, amíg az ember csak vágyakozik egy efféle adottságra, addig némely állatfaj meg is valósította ezt.

---

A természetes szelekció azoknak az élőlényeknek kedvez, amelyek a leginkább összehangoltan képesek élni a környezetükkel. Ebbe beletartozik az is, hogy külső megjelenésükkel mennyire tudnak alkalmazkodni élőhelyükhöz, illetve életmódjukhoz. Az élőlények jelentős részénél - legyenek ragadozók vagy zsákmányállatok - nagyon fontos szerepet tölt be az álcázás. A ragadozók azért igyekeznek álcázni magukat, hogy könnyebben jussanak zsákmányhoz, a prédaállatok pedig azért, hogy ne váljon belőlük ennivaló. Az álcázás egyik legelterjedtebb formája a mimikri.*

A védekező mimikri célja, a zsákmánnyá válás elkerülése, többféle módon valósítható meg. Az egyik legegyszerűbb, egyúttal leghatásosabb út az élőlény számára, ha fölveszi környezete színét és textúráját, s ily módon szinte eltűnik a potenciális ragadozók elől. A rovarok közül álcázóképességükkel kiemelkednek a botsáskák (Phasmatodea), illetve az imádkozó sáska (Mantis religiosa). A botsáskák rendszerint faágakat utánoznak döbbenetes tökéletességgel, az imádkozó sáskák pedig sokszor élő vagy elszáradt levélre emlékeztető formájúak.* (lentebb a képen egy botsáska)

A környezetbe történő beleolvadás másik remek módját az üvegszárnyú rovarok mutatják be. Napjainkban mintegy ezerkétszáz efféle lény ismeretes, melyek a sarkvidéki területektől a trópusokig bezárólag mindenfelé megtalálhatók.
Ismerjünk meg néhányat közülük, kezdjük a (legalább is szerintem) legszebbekkel:

Üvegszárnyú pillangó (Greta Oto) - Nagyítóval vizsgálva láthatjuk meg a pillangók szárnyainak finom szerkezetét: az apró, színes fedőpikkelyek úgy fedik egymást, mint cserepek a háztetőt. Monteverde erdeiben él egy pillangó, melynek szárnyát csak nagyon kevés pikkely borítja, így az csaknem átlátszó. Ez megnehezíti a madarak számára, hogy észrevegyék őket, így növelik túlélési esélyeiket.

Bruce Purser a „Jungle Bugs: Masters of Camouflage and Mimickry” (2003) című könyvében ezt írja: „Jóllehet ez nem álcázás a szó szoros értelmében, a védekező áttetszőség egy másik módszer, amivel beolvadhatnak a környezetükbe.”A Costa Rica-i dulcedo polita még azzal is növeli védekezésének hatékonyságát, hogy áttetsző szárnyai végén egy-egy „szemet” visel az ragadozók elriasztása érdekében.

Az üvegszárnyúak egy másik látványos csoportja a

Szitakötők (Odonata) - lárvakorukban édesvízben fejlődő, ragadozó rovarok. Két jelentős alrendjük az egyenlő szárnyú szitakötők vagy kis szitakötők (Zygoptera) és az egyenlőtlen szárnyú szitakötők vagy nagy szitakötők (Anisoptera).

Az átváltozás napja különösen veszélyes a szitakötők életében. Alkalmas napon a lárva elhagyja a vizet, és kikapaszkodik egy számára megfelelőnek tűnő helyre, ahol elkezdi az utolsó vedlést. Amikor kibújik a lárvabőrből szárnyai csak rövidke, gyűrött csökevénynek látszanak. A még nedvesen csillogó, nem teljesen kiszínesedett szitakötő szárnyra kap, és szárítkozásra alkalmas pihenőhelyet keres a parti fák között: ez a szűzrepülés.

Teste ugyan még napokig nem szilárdul meg teljesen, de néhány óra alatt megkeményedik annyira, hogy hosszabb távokat is repülhessen: ilyenkor még inkább eltávolodik a víztől. A leendő szitakötő átváltozás közben nem tud kitérni a támadások elől, ezért nagyon fontos számára a hely és idő helyes megválasztása. Jelentős részük azonban nádi énekesmadarak gyomrában végzi, másokat nemegyszer hangyák pusztítják el átváltozás közben, és a frissen kelt szitakötőkre előszeretettel vadásznak a békák is.

Terjedelmi okok miatt már csak egy „csodabogár” bemutatása van hátra:

Aspidimorpha miliaris (teknősbéka bogár) – az ázsiai rovarfaj részben átlátszó páncélja szokatlan, bogárszerűtlen alakot biztosít számára, melynek célja a ragadozók távol tartása.

Észak-Amerikai „testvére” az arany teknősbogár (Charidotella sexpunctata), amely képes színét megváltoztatni: először apró drágakőnek, vagy arany katicabogárnak tűnhet, ám meg tudja változtatni a felhám fényvisszaverő-képességét úgy, hogy a külső rétegek átlátszóvá válva egy katicabogár-szerű, piros alapon fekete pöttyös színezetet mutassanak. Ezt a színváltozást mikroszkopikus szelepek hozzák létre, amelyek a váz alatti páratartalom mennyiségét szabályozzák.
                                                                                                                          Kollát Gyula

*A nyelvem csak egy kukac - utánzás az élővilágban, Pesthy Gábor, origo.hu

Képek: taringa.net, avia-mir.ru, econet.ru, imgur.com, butterflies.co.za, biolib.cz, wallpaperswala.com, hu.wikipedia.org, commons.wikimedia.org, nbaii.res.in, stevenanz.com, panoramio.com, ziranzhi.com, redorbit.com, wallpapersshop.net, wallpaperha.com, brisbaneinsects.com, treknature.com, imgur.com