A napokban gyönyörű – az őszi időszakban készült – fotókkal futottam össze neten szörfözve, és a látvány kíváncsivá tett, mi is ez és hol is lehet e a földi paradicsomnak tűnő vidék. Kutakodásom során azután a szigetország egy olyan tájegységére vezettek a nyomok, mely közel sem tartozik az ottani leghíresebb, legkeresettebb látnivalók közé. Az sem tagadható azonban, hogy nem számít teljesen ismeretlennek a természetimádók körében. A Clyde folyó Skócia Határvidéknek (Scottish Borders) nevezett régiójában folydogál, ahol a régi emlékek kedvelőit megannyi kincs várja: romos apátságok, omladozó várak, öreg hidak és történelmi városok. Errefelé minden a régi harcokra emlékeztet. Itt – Skócia délkeleti részén – élt és alkotott Sir Walter Scott, és ennek okán nevezik a vidéket Scott Country-nak, míg a tőle nyugatra lévőt – lévén a legnagyobb skót költő, Robert Burns szülőföldje – Burns Country-nak. Scott általában a Tweed folyó völgyében kocsizott Abbotsfordi otthona felé, és egy ponton mindig megállt gyönyörködni. A lovai már annyira hozzászoktak, hogy gazdájuk innen csodálja a táj szépségét, hogy egy idő után önkéntelenül is megálltak. Ez azonban akkor volt a legmeghatóbb, amikor az író halálakor a temetési menet is erre ment a Dryburgh-i apátság felé, és a lovak megálltak, hogy a mester még utoljára rátekintsen szeretett hazájára. Nem véletlenül hívják ezt a helyet Scotts View-nak. Nos, a fentebb említett Clyde folyó völgye az a hely, ahol a bevezetőben említett képek készültek. A 176 kilométer hosszú folyóvölgy egy szakaszán létesült a Clyde Valley Woodlands National Nature Reserve (Clyde-völgyi Erdőségek Nemzeti Természetvédelmi Terület), mely hat erdős területet foglal magában a dél-lanarkshirei Clyde-völgyben. Ezek a Cartland Craigs, a Cleghorn Glen, a Chatelherault, a Falls of Clyde, a Mauldslie Woods és a Lower Nethan Gorge. A Lanark, Lesmahagow és Hamilton városok környékén elterülő hat hely közül öt kiemelten védett a bennük található sok őshonos és egyéb ritka növényeknek köszönhetően. Élnek a területen veszélyeztetett állatfajok is, példának okáért a Clyde-vízesések környékén fészkelő vándorsólymok (Falco peregrinus). A Lanark és Cleghorn környéki erdők (Cartland Craigs és Cleghorn Glen) szomszédosak és a bennük vezető gyalogösvények csatlakoznak is egymáshoz mintegy 4,5 kilométer hosszúságban, de ezek az utak tulajdonképpen egy, a folyó völgyében futó hosszabb túraútvonal, a Clyde Valley Tourist Route részét képezik. Ezen a 42 mérföld (67 km) hosszú festők ecsetjére kívánkozó tájakon és bájos falvacskákon áthaladó útvonalon két világörökségi helyszín is megbújik. Az egyik a római kori építmény, a Hadrian’s Wall (Hadrianus fala). A barbárokat feltartóztatására Hadrianus római császár a Tyne-völgytől északra hatalmas, 120 kilométer hosszú falat építtetett. A mintegy 4,5 méter magas, 3 méter széles, az egyik tengerparttól a másikig húzódó falat a római hadsereg 122-től hat éven át építette, és azt római mérföldenként (1481 méter) erődökkel egészítették ki. A másik világörökségi helyszín pedig New Lanark. A Clyde folyó vízesései mellé települt falut 1785-ben alapította egy David Dale nevű ipari vállalkozó. Remek érzékkel választotta ki a helyet, hiszen a vízimalmoknak köszönhetően 1800-ra az ország első számú gyapottermelőjévé lépett elő. Ebben az évben Robert Owen (az utópista szocializmus atyja) társával megvette a gyárat. Itt akkoriban a lakosok szörnyű körülmények közt, bűnben és erkölcsi fertőben éltek. Owen felújíttatta a házakat, és rendre, takarékosságra és tisztaságra próbálta szoktatni az embereket. 1816-ban nyitotta az ország első bölcsődéjét, gyáraiban óvoda és iskola volt, a munkaidőt 10 és fél órára korlátozta, egészségügyi ellátást és nyugdíjat adott, tiltotta a gyermekmunkát. Egészen az 1960-as évekig folyt itt textilgyártás, mára azonban a falu már csak múzeum. Eddig vajmi kevés szó esett arról, hogy miért is adtam a boldog fák völgye címet ennek a bejegyzésnek, de most erre is sort kerítek. Skóciát valaha csaknem teljesen erdők borították, ám az ország – sok európai társához hasonlóan – elpusztította azokat, így csaknem kopárrá vált. Frank Fraser Darling, a hírneves skót ökológus Felső-Skóciát egyenesen “nedves sivatagnak” nevezte. Száz éve a Clyde folyó mellett épült Glasgow olyan zöld volt, hogy kétféle eredetet is mondanak a nevére: „Zöld völgy” és „Drága Zöld Hely” (ugyanis mindkettő úgy van keltául, hogy „Glaschu”). Az utóbbi szó Daniel Defoe-tól származik, és ő még azt is leírhatta akkoriban, hogy Glasgow „a legtisztább, legszebb, legjobban épített város egész Nagy-Britanniában, Londont kivéve”.* Manapság persze a várost illetően már korántsem igaz a fentebbi megállapítás, azonban a folyóvölgy esetében helytálló. Pedig akár az egész országban az lehetne, hiszen ott, ahol 10 napból 9 esetében egészen biztos, hogy esni fog, ott a fák annyi nedvességet szívnak magukba a földből, hogy ágaik belecsavarodnak a gyönyörbe, és fényesen olajos leveleik az alkonyi fényben úgy ragyognak, mint az ezüst.* Innen nézve a Clyde folyó völgye a boldog fák völgye, és Skócia a boldog fák országa, már mint azon keveseké, melyeket az embernek nem sikerült kiirtania. Amint két természetvédő** azt megfogalmazta: “Az erdők hiánya adóssággá vált, az adósok őseink, akik a jövőtől loptak.” Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Forrás: *A Clyde-parti hattyú (avagy Chancu a Zöld Völgyben), Forgách András, jelenkor.net – Az erdőit vesztett Skócia kérelme a még erdő borította Chiléhez, Ulrich és Francesca Loening**, lelegzet.hu
Képek: trover.com, clydeandavonvalley.org, 1zoom.me, flickr.com, telegraph.co.uk, visitscotland.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szivárvány partok Archives
January 2018
Cimkék
All
|