„Úszás, kapaszkodás, mélybe ugrás, vízesésmászás – mindez mindenféle biztosítás nélkül, gyertyával a kezedben, gyakran a szádban. A túra első negyed órája egy fárasztó barlangi úszással kezdődik, majd jön az igazi mélyvíz: kötélen kell felmászni egy 6-7 méter magas vízesésen úgy, hogy a nyakadba ömlő víz ne oltsa el a gyertyádat, amit a szádban próbálsz úgy egyensúlyozni, hogy az ne égesse le a szemöldöködet.”* Nos, hogy tetszene egy efféle kaland? Ha akadna is olyan, aki nem igazán rajongana érte – amit persze maximálisan meg tudok érteni –, azt rögtön meg is vigasztalnám, hogy ezen a világszép helyen a barlangi adrenalin-túra nem kötelezőn a program része, csupán fakultatív lehetőség. Tehát aki ezt kihagyja, igazából semmit nem veszít, mert a legcsodásabb látnivalók a felszínen vannak. Hogy hol is vagyunk? Tőlünk nézve a világ másik felén, közelebbről Guatemalában, a Semuc Champey nevű helyen, melyet előszeretettel neveznek – horvát „nagytestvére” okán – Guatemala „Plitvicéjének”. Maga a vidék egy természetvédelmi terület (Cascades National Park) Alta Verapaz megyében. A Cahabón folyó völgyében, egy trópusi esőerdő belsejében elhelyezkedő terület különlegességei a mészkőből álló, természetes lépcsők és a vízben található néhány méter mély „kutak”, melyekben a víz az időjárásnak megfelelően változtatja kékes–zöldes színét. A terület neve a maja kekcsi nyelvből származik, jelentése: „ahol a folyó elrejtőzik”. A Cahabón folyó az El Sumidero nevű helyen egy föld alatti barlangba zuhan, és csak mintegy 300 méter után tűnik elő újra. E barlang fölött nyúlik el a Semuc Champey, a benne található víz a környék mintegy 500 méter magas hegyeiről csordogál bele. A hely kedvelt turisztikai célpont, és a természeti szépségek látványán túl sokan szeretik azért is, mert úszni vagy akár búvárkodni is lehet a vízben. Ám az El Sumidero el van zárva a látogatók elől, mivel azon a helyen a folyó sodrása igen erős, ezért fürdőzni ott életveszélyes lenne. A leglátványosabb résztől délre levő hegyen kilátópontot alakítottak ki. A hely San Agustín Lanquínből közelíthető meg, de csak terepjáróval, esetleg gyalog (bár az út nem rövid), majd a látogatóközpontba megérkezve és a belépődíjat kifizetve lehet belépni a területre. Itt négy turistaösvényt alakítottak ki: a sárgával jelzett könnyű terepen közvetlenül a Semuc Champey-hez visz, a piros innen vezet vissza a bejárathoz, de úgy, hogy útközben lehet látni azt a helyet, ahol a folyó újra előbukkan a barlangból, a narancs út a kilátóponthoz visz, a lila pedig az El Sumidero közelébe. A folyó vizének olyan magas a mészkőtartalma, hogy a szurdok egy részén mészkőpadok alakultak ki a barlang felett. Az évezredek során a teraszokat kimarta a víz, természetes medencéket alakítva ki a felszínen. Az apró tavakban algák jelentek meg, amik a teraszok szélére letapadva meseszép színt kölcsönöznek a folyónak. A Semuc Champey medencéiben megmártózni a guatemalai program egyik fénypontja. Verapaz mészkőhegyei telis-tele vannak barlangokkal, amiket a maják Xibalba, az alvilág bejárataként aposztrofáltak. Éppen ezért a barlangok a maja hiedelemvilágban misztikus, veszélyes helyeknek számítottak, ahová bebocsátást csak a legbátrabb harcosok kaphattak. A maják annyira féltek ezektől a helyektől, hogy a közelmúltig többségüket nem is tárták fel. Alig másfél évtizede csupán, hogy a Semuc Champey árnyékában megbúvó barlangrendszert megnyitották a nagyközönség előtt, ám mára a barlangok bejárása Guatemala egyik leghíresebb adrenalin túrája lett. Hogy a dolog mennyire nem veszélytelen, álljon itt egy leírás a nagy kalandról: „Ahogy beértünk a barlangba, kiderült: semmiféle világítás nincs, de még zseblámpa sincs a túravezetőnél, csak a gyertyák fényében gázoltunk előre a vízben. – Ha vizes lesz a gyertya, vedd be a kanócot a szádba és fújd, aztán gyújtsd meg valaki máséról – mondta a túravezető. Közben elkezdtünk úszni, mert már nem ért le a lábunk… Feltűnt egy vízesés a kanyar mögött, a túravezető pedig közölte, hogy át fogunk mászni alatta. Az egyik lány megkérdezte, hogy nem mehetne-e vissza. – Nem – volt a válasz. – Mert ha elalszik a gyertyád, akkor nem találsz ki. Ekkor abbamaradt a nevetgélés: mindenki rájött, hogy azon a vízesésen akkor is át kell kommandóznunk, ha mögötte maja papok leselkednek obszidián késekkel… A barlang mennyezetéből egy kötél lógott le, azon kellett felmászni, aztán nekifutásból átrohanni a vízesésen. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de a túravezető égő gyertyával jutott át rajta. Mindenki másnak elaludt a gyertyája, úgyhogy miután átjutottunk, mindenki szorgalmasan fújta a kanócot, és újra meggyújtotta. Ha a túravezetőnek nem sikerül a mutatvány, ott maradtunk volna a vaksötétben. Ha pedig valakit elsodort volna a vízesés, valószínűleg szétzúzta volna a fejét egy sziklán, sisak ugyanis nem volt senkin.”** „Hogy itt nem haltak még meg emberek, nem értem, de az biztos, hogy Európában egy ilyen barlangba csak hivatásos barlangászok merészkedhetnének le. Ezzel szemben itt strandpapucsos gringók kúsznak-másznak nap mint nap, hogy utána durván felpörögve, a lábukat véresre verve gumibelsőkön lavírozva csorogjanak vissza a hídhoz betolni egy szelet húst és egy üveg Gallót.”* Utóbbi már a „Mirador”-os Nagy Endre végkövetkeztetése, amihez a magam részéről csupán annyit tennék hozzá, hogy szerintem Semuc Champey igazi varázsát a káprázatos színű medencék és a vízesések jelentik, úgy hogy a magam részéről a barlangokban történő csúszás-mászást inkább kihagynám. Maradnék a felszínen, és jó szívvel másoknak is ezt javasolnám. Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Forrás: *Semuc Champey, Nagy Endre, mirador-blog.hu – **Adrenalint, még valaki?, Soltész Béla, clandestino.blog.hu
Képek: nytimes.com, lunatourstravel.com, ilovetravelling.org, palasantour.com, trover.com, ecosport.it, travelandescape.ca, champagneroads.com, hellekulsrud.com, staticflickr.com, smugmug.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szivárvány partok Archives
January 2018
Cimkék
All
|