A terület jószerével háborítatlan, mert egyrészt nem egyszerű ide beutazási vízumot szerezni, másrészt az ide látogatók csak vezető és sofőr segítségével mozoghatnak a szigeten. Ahol nincsenek rendes utak, mobiltelefonhálózat, nincs tömegközlekedés, alkohol, hitelkártya és ATM, pénz is csak 1990 óta. Igazi, kalandoroknak való hely, ahol egy csomó sehol más helyen fel nem lelhető lény „tanyázik”. Többek között a gyönyörű „pocakos” virág, a sivatagi rózsa. Az egy (kisebb) magyarországi megye nagyságnak megfelelő területű (3796 km²) szigetcsoport „Afrika szarvától” mintegy 250 km távolságban található. A négy szigetből álló csoport neve Szokotra, mely megegyezik a legnagyobb sziget nevével (a másik három csak apró tengeri szirt). A régiek az „Eipheba Sakhotora” nevet adták a szigetnek, ami azt jelenti: „A boldogság szigete”. Az endemikus fajok számát illetően Hawaii és a Galápagos-szigetek után ez a Föld harmadik legjelentősebb szigete: növényeinek 37%-a sehol máshol nem fordul elő. Ennek okán a szigetet nevezik az „Indiai-óceán Galápagosának” is. Szokotra egy szárazföldi eredetű sziget, mely a Vörös-tenger kinyílásához és az Arab-félsziget elmozdulásához kapcsolódóan távolodott el egykori hátországától. Ez pedig különlegesen egyedülálló életföldrajzi körülményeket teremtett. A főként mészkőből felépülő, vízszegény, száraz, de egyenletesen meleg trópusi területet eddig senki sem háborgatta, így bennszülött állat- és növényfajok sokasága alakulhatott ki (e kis területen több mint 700 olyan növény él, ami csak itt fordul elő a Földön). A sziget földrajzilag háromosztatú: változatos, sok helyütt homokdűnés partvidék, mögötte (számos barlanggal) a mészkőfennsíkok világa és a központi hegyvonulat, az 1500 m-es magasságig emelkedő Haghier-hegység. A szigetet évente elérő átlagosan 260 mm-nyi csapadék kifejezetten kevés, ráadásul a mészkő nyomban mindent elnyel. Azazhogy nem mindig és mindenhol! A hegyvidéki területen hirtelen lehulló csapadék gyorsan leáramlik a karsztplatókra, és ott egy-egy völgyet időszakosan virágba boríthat. Így van ez Homhil környékén is. Két hegygerinc határolja, ezért az intenzív esők idején az összegyűlő víznek hála kivirágzik. A Momi-fennsík egy kőborította síkság, ameddig csak a szem ellát. Itt élnek a palackfák vagy más néven a sivatag rózsái (Adenium obesum), azok közül is a legkülönösebb és legritkább „socotrense” alfajuk. Palackosan duzzadt vastag törzsük tápanyag és vízraktározásra módosult, így hónapokat képes csapadék nélkül élni. Virágzása rendszerint a száraz időszak beköszöntével a fényes élénkzöld levelek lehullását követi. A nyári rekkenő forróságban hosszan virágzik, légies, rózsaszín virágai a hőségtől tikkadt kősivatagok üde színfoltjai. Élőhelyeinek zord környezete kiáltó ellentétben van virágainak szépségével. Ez az itteni változat sehol máshol nem lelhető fel a Földön. A sivatagi rózsák itt egy másik különleges növénnyel, a vérehulló sárkányfákkal (Dracaena cinnabari) alkotnak varázslatos endemikus társulást. Elnevezését sötétvörös gyantájáról kapta. A gyanta a kéreg repedésein át természetes úton kicsordogál, kinyerése is ezek kiszélesítése útján történik. Az anyagot régebben gyapjú és lakk színezésére, illetve agyagedények díszítésére használták. E különleges formájú, örökzöld növény tömzsi ágait vaskos törzsének tetején növeszti, melyek az akár 60 cm hosszúra is megnövő levelekkel együtt ég felé néző, tömött koronát alkotnak. Az egyre szárazabbá váló éghajlaton a növény túlélésének kulcsa épp furcsa alakjában rejlik. Folyamatos vízforrását a hajnali köd biztosítja, mely viaszos levelein lecsapódik, és a víz a törzsön végigfolyva egészen a gyökerekig csorog. Szokotra egyike a világ leginkább érintetlenül hagyott fél-trópusi szigeteinek, ám az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai már itt is érezhetővé váltak, a sárkányvérfa életterében máris szűkülés figyelhető meg. A monszun időszakának rövidülése miatt a korábban teljes virágpompában álló fák sokszor már csak a korona egy részén bontanak virágot, néhány helyen pedig erre már egyáltalán nem is képesek. Az előrejelzések szerint az egyre növekvő szárazság miatt a sárkányvérfa élőhelyének területe a következő 60 évben csaknem felére zsugorodik majd. Ami a turizmust illeti, Szokotra szigetén lélegzetelállítóan gyönyörű, hófehér homokdűnék szegélyezik a tengerpartot, ám hatalmas luxushoteleket vagy üdülőkomplexumokat hiába is keresnénk, mert nem találunk. Ilyenek itt nem épültek, aki tehát tradicionális tengerparti nyaralásra vágyik, az rossz helyen jár. Az utak építését – megóvandó a táj érintetlenségét – korlátozzák. Ennek ellenére az utazásszervezők egyre inkább felfedezik maguknak a szigetet, és a jemeni főváros repülőterének tervezett bővítése azt a képet vetíti előre, hogy az egyik utolsó földi paradicsomot sem sokáig kerülheti már el a turistaáradat. Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Forrás: A sárkányvérfák szigete, Nagy Gergely, afoldgomb.hu – A sziget, ahol megállt az idő, Póta Szilvia, lafemme.hu – Sárkányvérfa, Orbán Krisztina, szepzold.hu – Földönkívüli sziget, ahol megállt az idő: Szokotra, mertutaznijo.blog.hu
Képek: tiesraides.lv, thousandwonders.net, hqwalls.com, atypique.co, labuzz.co, blogforlife.org, nationalyemen.com, nat-geo.ru, wallpapersxl.com, feel-planet.com, amazonaws.com, set-travel.com, pinimg.com, wittyfeed.com, nationalgeographic.com, maco-photo.com, weltrekordreise.ch, thenational.ae, staticflickr.com, monk.com.ua, travel-tour-guide.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szivárvány partok Archives
January 2018
Cimkék
All
|