Eredetileg a „Völgyek bűvöletében” címmel tervezett sorozatom harmadik részét kívántam összehozni, de látván az első két rész – számomra kissé érthetetlen – lagymatag fogadtatását, úgy döntöttem, hogy újítok. Annak ellenére ugyanis, hogy tulajdonképpen most is völgyek – hiszen a kanyon is az – lesznek a főszerepben, a címet megváltoztatom. Hátha az nem tetszett a nagyérdeműnek. Kezdjük a definícióval: a kanyon (eredetileg spanyol cañón) sziklafalak között húzódó mély völgy. A legtöbb kanyon egy adott fennsík hosszan tartó eróziójával jött létre. Mélyükön néha jelentős folyók kanyarognak – az úgynevezett beásott folyók –, melyek nem vagy csak nagyon nehezen tudják módosítani folyóágyukat. Ilyen folyóvölgyben fut például a Colorado folyó, mely 1,7 milliárd éves kőzetbe vájta medrét. 2.330 kilométeres útjának egy 446 kilométer hosszú szakaszát a híres Grand Canyon-ban teszi meg, aminek szélessége 6,4 kilométertől 29 kilométerig terjed, a mélysége pedig 1200 és 1800 méter között váltakozik. De nem minden kanyon ilyen gigantikus méretű, vannak sokkal apróbb, ám rendkívül látványos „kistestvérei”. Ezek az angolul „slot canyon”-nak – szó szerint rés- a magyarban sikátorkanyon – nevezett szépségek, melyek némelyike olyannyira szűk, hogy a benne kóborlónak szó szerint át kell préselnie magát az átjárókon. Minden sikátorkanyonok legszebbike pedig nem más, mint a gyönyörűséges arizonai Antilop-kanyon (Antelope Canyon). Ami a kialakulását illeti: az esővíz, különösen a monszunidőszakban, összegyűlik a kanyonok feletti nagy területű medencében, majd a völgyek felé indulva felgyorsul, homokot ragad magával és beözönlik a levezető hasadékokba. Az ár, mint folyékony smirgli, zubog végig a járatokon, folyamatosan alakítva azt. Ezek az idő folyamán egyre mélyülnek, szegélyeik jellegzetes folyóvíz alkotta formákat kialakítva lekerekítődnek. A hely megóvása érdekében már csak napi húsz turista látogathatja. A fotózás itt igen nehéz feladat, ugyanis a kanyon falairól visszaverődő fények nagyon bezavarhatnak. Képzett fotósok számára is komoly kihívást jelent jó felvételt készíteni, a kevésbé képzett és gyengébb felszereléssel rendelkezők számára azonban gyakran csalódás. Korábban többször is írtam a kanyonról: Ívek és színek eldorádója vagy Varázslat a navahók földjén A föld alól most másszunk ki a felszínre, mert ott is fantasztikus látvány vár bennünket. Igaz ez az Antilop-kanyon esetében is (lásd bármelyik fentebbi írásban), ám a következő sikátorkanyon látványáért egy kicsit messzebbre fogunk menni. Egészen pontosan Európáig. Fjaðrárgljúfur-kanyon – Izland dél-keleti részén található ez a kimondhatatlan nevű szépség, és gyakran emlegetik úgy, mint a világ egyik legvarázslatosabb kanyonját. Az olvadó gleccserek évezredeken át tartó eróziójának eredménye ez a manapság két kilométer hosszú, és átlagosan száz méter mély szurdok, melyet folyamatosan alakít és formál a Fjaðrá folyó. A kirándulók könnyedén végigsétálhatnak a szurdok mélyén, vagy akár felmászhatnak a kanyon tetejére is, és az ott vezető sétaútról fotózhatják a világcsodát. A látvány minden nap- és évszakban más és más, egyszerre lenyűgöző és félelmetes. Mégis leginkább a nyári időszakban ajánlatos idelátogatni, lévén, hogy a rövid téli napokon még ezt a mindössze két kilométeres túrát is nehéz abszolválni. Ugrás vissza az Egyesült Államokba: Négy vízesés – legszebb a Lower Falls (Alsó-vízesés) – teszi igazán látványossá az oregoni Portland keleti részén található Oneonta-szurdokot. Az oda-vissza 1,9 kilométer hosszú utat elég könnyűnek tartják, ám vannak olyan részek a túra során, amikor a hideg patakon kell átgázolni, mely (évszaktól függően) néhány helyen akár mellmagasságig is érhet! A kilencvenes évek végén a vízfolyás részben elzáródott, amikor három nagy sziklaszirt zuhant bele a patakba. Az áradás olykor hatalmas fatörzsekből épít akadályokat, melyek szintén veszélyforrást rejtenek (2011-ben halálos baleset is volt a kanyonban!). Ezzel együtt rendkívüli élményt jelent a végigjárása, de ezt leginkább hét közben tegyük, mert hétvégenként nagyon zsúfolt a szurdok. Zárásként pedig következzék Dél-Afrika egy csodakanyonja: A helyszín a Drakensberg („a sárkány hegyei”) hegység leglátványosabb része a Blyde River Canyon. A Blyde folyó vize egy ponton áttörte a sziklákat, 800 méter mély kanyont mélyítve magának. A Bourke's Luck Potholes vízmosásnál a folyó, akár egy szobrászművész, gömbölyű és metszett felületekre csiszolta a sziklás területet. A lélegzetelállító szurdok felett keskeny gyalogos hidak ívelnek át, ahonnan könnyű séta keretében felfedezhetjük ezt a különleges természeti csodát. Bővebben itt írtam a vidékről: Szivárványország csodái Nos, mint fentebb látható csak azért is maradtam a völgyeknél, nem akarván feladni, hogy ezeket is megszerettessem a kedves olvasókkal. A mostaniak persze csak tágabb értelemben véve férnek bele a völgy fogalmába, ám nem adtam fel azt a tervemet sem, hogy további klasszikus értelemben vett völgyeket is bemutassak a jövőben. Tehát reszkessetek, mert lesz „Völgyek bűvöletében 3.”! :))) Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Képek: googleusercontent.com, hougaardmalan.com, deseretdigital.com, ytimg.com, medium.com, enterprise.com, onebigphoto.com, wp.com, boardingarea.com, imgur.com, staticflickr.com, nationalgeographic.com, icelandunlimited.is, travelub.com, theoutbound.com, cntraveler.com, thousandwonders.net, shedsistence.wordpress.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szivárvány partok Archives
January 2018
Cimkék
All
|