Az antik időkben a germánok isteni italnak tekintették. „Fennállása” folyamán volt a gazdagok kiváltsága és a legszegényebbek itala is. Néhol szinte előírták a fogyasztását, máshol börtönbe zárták vagy éppen kivégezték fogyasztóit. Manapság is megosztja az embereket. Nagy rajongótábora van, ugyanakkor nem kevesen vannak olyanok, akik nem értik, hogy mit lehet szeretni rajta. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a sumérok a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt területen már az időszámításunk előtti 5. évezredben készítettek sört. A sörkészítés legrégebbi írásos bizonyítéka két évezreddel későbbre datálódik és Mezopotámiából származik. Később már törvényekben is szabályozták. Hammurapi törvényoszlopán is találunk a sör minőségének biztosítására vonatkozó szabályokat, melyek megszegőit igen súlyos büntetésekkel igyekeztek eltántorítani a kotyvasztástól. Néhány fontos cikkely: - a kocsmáros, aki sörét nem árpában, hanem ezüstben fizetteti, fojtassék vízbe, - a papnőt, aki a kocsmát felkeresi, vagy kocsmát nyit, égessék meg, - a hamisítót saját hordójába kell fojtani, vagy olyan sokáig itatni saját sörével, hogy megfulladjon. Nem semmi ez a szigorúság, minden bizonnyal csak kiváló sörök készültek hatására :) Az ókori Egyiptomban a sör hallatlanul népszerűségét a Királyok Völgyében található sírkamrák falfestményei és papirusztekercsek is bizonyítják. A tekercsek tanúsága szerint a királynőnek naponta 2 korsó, a hercegnőknek 1 korsó sör járt. A sivatagi útra küldött expedíciók nem sört, hanem kis sörfőző berendezéseket vittek magukkal az itóka gyors romlandósága okán. Ebből a korból származik maga a folyékony kenyér elnevezés is. A sörfőzésben a legnagyobb változást a középkorban a komló megjelenése hozta el. Addig a sör ízesítésére (egyebek mellett) tölgyfakérget, mézet, gyömbért, szegfűszeget és illatos füveket használtak. Ezen adalékanyagokkal próbálták megadni az italnak a különleges, kesernyés ízt. Ekkoriban a sörfőzés leginkább a szerzetesrendek (pl. St. Gallen-i apátság, Weihenstephan kolostor) kiváltsága volt. A kolostori sörfőzés megindulásának egyik oka az volt, hogy a sör böjtös italként kitűnően bevált, ugyanis igen nagy a laktató hatása. Kolostori szabályzat rögzítette: a folyékony kenyér nem töri meg a böjtöt. Adelheid főnöknő a 11. század végén írásban rögzítette, hogy minden apáca napi öt korsó sört kapjon. Idővel a népesség növekedésével és a fogyasztási szokások változásával párhuzamosan egyre inkább nőtt az igény a nagyipari sörfőzés iránt. Pasteur felfedezése az erjedést okozó baktériumokról ugyanúgy elősegítette ennek a folyamatnak a felgyorsulását, mint a főzőgépek elterjedése vagy Linde találmánya, a hűtőgép, amely megteremtette a sörök nagy mennyiségben, melegebb évszakokban való készítésének lehetőségét is. A sörök tömeggyártása Európában a 19. század közepén indul. A sör népszerűsége és ezzel párhuzamosan a fogyasztott mennyiség is rohamosan nő. Míg a II. világháború előtt hazánkban az egy főre jutó sörfogyasztás mennyisége 3 liter volt, addig napjainkra ez 70 liter fölé emelkedett. Ám ezzel a növekedéssel is „csak” a 24-ik helyet foglaljuk el a világranglistán, hiszen a csehek ennek több mint a dupláját „gurítják” le (150 litert). Szorosan a nyomukban vannak az írek (125 „lityóval”), de a németeknek és az osztrák „sógoroknak” sincs okuk szégyenkezni a hozzánk képest emberes (110 literes) fogyasztásukkal (2008-as adat). Belgium ugyan kis ország, de az egyik legnagyobb sörnagyhatalom. (A bajor sörgyártás több mint fele belga kézben van.) A sörfajták száma több százra tehető, szinte mindegyik falunak saját söre van. Ha egy belga sörfőzde fiatalabb mint 100-200 év, akkor az „gyereknek” számít. Zárásként pedig következzék a „lényeg”: Raymond Pearl 1926-ban végzett kutatása bizonyította, hogy a rendszeres sörfogyasztás és a várható magas életkor között összefüggés van. Ír tudósok 1954–1973 között vizsgálták a sörgyári munkások (akik köztudottan rendszeres sörfogyasztók) halálozási okait. Az első amit megállapítottak, hogy a sörgyári munkások tovább élnek az átlagnál. A sör kétféle módon segít az immunrendszer védelmében és a betegségek megelőzésében. Egyrészt a benne levő vitaminok és ásványi anyagok előnyösen hatnak a testre, másrészt pozitív hatású a lélekre. Minderre nincs közvetlen bizonyíték, tanulmányok azonban kimutatták, hogy a mértékletes sörivók ritkábban betegszenek meg és zömében egészségesebbnek érzik magukat azoknál, akik sokat vagy egyáltalán nem isznak. A tanulságot pedig vonja le ki-ki magának. Kollát Gyula Képek: all-wallpapers.net, mynslc.com, newcastlearms.co.uk, genussbereit.blogspot.com, discovermagazine.com, news.bbcimg.co.uk, ukunstatu.cz, pivnica.net, craftbeeracademy.com, im.rediff.com, kanald.ro
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Haltepertő és halfüle Archives
December 2015
Cimkék
All
|