Nos, ha valaki a címben feltett kérdésre olyan válasszal tud szolgálni, mely a „lecsóhívők” sok-sok „szektára” szakadt tábora valamennyi tagja számára kielégítő lesz, az vélhetően magáénak tudhatja a bölcsek kövét. A különböző irányzatok képviselői késhegyre menő vitában állnak egymással, kompromisszumkészségnek a nyomával sem lehet találkozni ez ügyben. Jelen írásnak nem is célja valami igazságtétel a felek között, csupán „végigzongorázzuk” a variációkat, mellékesen pedig elárulom, hogy nekem milyen az igazi. Induljunk el a kályhától, milyen alapanyagok kellenek a lecsóba? Gondosan átmazsolázva a különféle irányzatokban megfogalmazottakat, csupán négy alkotóelem általánosan elfogadott: zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom. A „legpuritánabb” tábort alkotók véleménye szerint, ezzel a hozzávalók sora ki is merült. A viták már a zsiradék milyenségét illetően kezdődnek: zsíron, olajon vagy szalonnazsíron készüljön e az étek? Ezt majd mindenki eldönti magának, én maradok az olajnál – még akkor is, ha ez nem hangzik túl férfiasan. Alighogy ezen túlléptünk, máris jő a következő kapitális kérdés: a hagyma-paprika-paradicsom „hármasfogat” tagjai milyen arányban szükségeltetnek a tökéletes mű elkészítéséhez? A „szentírás” szerinti arány: egy rész hagyma, két rész paradicsom és négy rész paprika. Ebben nincs alku. Aki nem így kavarja: hazaáruló (fogalmaz Vinkó József). Van persze ettől eltérő vélemény is: A hagymának minimum annyinak kell lennie, mint a paradicsomnak. Vagyis jó lecsót kevés hagymával nem lehet készíteni, mert a hagyma édessége megfelelően ellensúlyozza a paradicsom savasságát. Meggondolandó. Természetesen az sem mindegy, hogyan daraboljuk az alapanyagokat, a hámozás kérdéséről már nem is beszélve! Utóbbit illetően csak az látszik bizonyosnak, hogy a hagymát hámoznunk kell (vitán felül áll :), ám a paradicsom és – bármily hihetetlen – a paprika esetében nincs közmegegyezés. Én a paradicsom esetében pártolom a dolgot (forró vízbe mártva seperc alatt meg van a dolog). A kicsumázott paprika darabolását illetően „játszik” a karika és a félkarika forma is, de egyértelmű győztesnek látszik a nagyobb darabokra történő „szétcincálás” azon az alapon, hogy úgymond lehessen mire ráharapni a lecsó elfogyasztásakor. Miután eljutottunk odáig, hogy mindenki kedve szerint feldarabolta a hozzávalókat, egyáltalán nincs okunk a megkönnyebbülésre, mert igen komoly dilemma előtt állunk: milyen sorrendben kerüljenek azok a „kotlába”? Variációs lehetőségek: 1. hagyma – paprika – paradicsom, 2. hagyma – paradicsom – paprika, 3. paprika – hagyma – paradicsom. Elolvasgattam mindegyik változatnál a pró és kontra érveket, és számomra ez jött le: ha „ronggyá” akarjuk főzni a paradicsomot, akkor az következzen a hagyma után, majd jöhet a paprika, melyet roppanósra hagyunk – ha azt szeretnénk, hogy a paradicsom is harapható maradjon, akkor az a végén kerüljön bele (cikkekre vágva) – a harmadik variáció esetén pedig minden alkotóelem valamelyest egyben marad, egyik sem fő szét (van, aki így szereti). Sokaknak ezzel kész is lecsó, de számomra ez így még nagyon „vékony”, esetleg egy lecsós szelet alkotóelemének tudom elképzelni. Anno, fiatal „lánykoromban” felénk (Nagykunság) én olyannak ismertem (és szerettem) meg a lecsót, amibe tojás is kerül, így esetemben ez kihagyhatatlan dolog. Szegedre kerülvén (második) párom családja – amikor egyszer így készítettem el számukra a lecsót – csak nézett ki a fejéből, hogy ugyan mi a csoda is lenne az. Mert hogy ők meg rizzsel készítették. Arra meg persze én néztem csúnyán, mert azt a változatot (a menzán szerzett tapasztalatok alapján) nekem sikerült egy életre száműznöm az étrendemből. Na, mindegy, ők megszerették az „enyémfajtát” (bizisten nem baseball ütővel kényszerítettem rájuk :), az övékét meg – az előzmények ismeretében – nem akarták megszerettetni velem. Sokak szerint a tojás a lecsó lényegét fedi el, mások szerint viszont tojás nélkül nem is lecsó a lecsó. Mondanom sem kell, az utóbbiak táborát erősítem. Nemrég olvastam egy érdekességet az általam kedvelt „fajtával” kapcsolatban. Azt mondja a szerző, hogy mivel a tojást nyersen adjuk a lecsóhoz, illetve ilyen állapotban keverjük bele (magam is így tettem eddig), annak az állaga nyákos lesz (tanúsíthatom), ezért ő külön süti meg a tojásokat (rántottát), majd ezt követően keveri össze a „zöldségekkel”, amitől a végeredmény csak annyiban változik, hogy finomabb lesz. Legközelebb kipróbálom! És, hogy lecsó ügyben csak a fantázia szab határt, íme egy szintén mostanában megismert változat: Lecsó túrós csuszával! Jól hangzik, ezt is ki kell próbálnom! Kollát Gyula Forrás: A lecsó nem pörkölt, Susanszky Ivan, origo.hu – Dőljön el végre, hogyan készül az igazi lecsó!, Koncz Andrea, divany.hu – A tökéletes lecsó, Haulitus Anikó, hvg.hu – Lecsó, Vinkó József, magyarkonyhaonline.hu – A lecsó 8 titka, szellemafazekban.blogspot.hu
Képek: szellemafazekban.blogspot.com, vorospk.com, csontnelkul.blogspot.com, aprosef.hu, paleohedonistaknak.blogspot.com, nlc.p3k.hu
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Haltepertő és halfüle Archives
December 2015
Cimkék
All
|