„Valahányszor bükki útjaim során megpillantom a Bélkő bányászattól agyongyötörten is meseszép tömbjét, mindig különleges érzés kerít hatalmába. Bármennyire fáj is a szívem, hogy soha nem láthattam eredeti szépségében, nekem a mostani látványa is katartikus élményt jelent minden alkalommal. Történelme folyamán mindig is kultikus hely volt ez a környezete fölé fél kilométeres szintkülönbséggel tornyosuló fenséges, sziklás hegyorom. Talán nincs is ember, akit ittjártakor meg ne érintene a hely szelleme, és akin ne futna át valamiféle borzongás, amikor tekintete végigpásztázza a csonka sziklapiramist.”* Fennállásom során már számtalanszor tettem tiszteletemet a Bükk hegység ikonikus hegyén, a Bélkőn. Több évszakban is sikerült eljutnom ehhez a bányászat által különleges szépségűre faragott torzóhoz, és – bár hótakaróval fedetten még nem volt szerencsém hozzá – minden alkalommal más és más gyönyörűséges arcát mutatta meg nekem. Ottjártamkor általában rögvest a csúcsot célzom meg, de akadt alkalom, amikor csak a hegy körbejárása szerepelt terveimben. Utóbbi esetben a Bélapátfalvától délre található Kolacskovszky-forrástól (Fűzfás-lápa) indulva a várostól északi irányban fekvő Lak-völgyi-tóig („leánykori” nevén: Gyári-tó) terjedő ívet járom be. Hogy mindeközben miféle csodás látványban és élményekben van részem, azt lentebb megpróbálom – amennyire ezt fotókkal lehet – bemutatni. Elsőként – a fentebb leírt ív északi pontján kezdve – a Lak-völgyi-tó fölé magasodó monumentális torzó látható. A következő kép a tótól nyugati irányba haladva készült, ezen már közelebbről szemlélhetjük meg a faragott lépcsők sokaságát. A harmadik képen egészen közelről csodálhatjuk meg a napsütötte hófehér sziklákat. Most – nagyot ugorva – a csúcson termünk, ahonnan egészen elképesztő kilátás nyílik az egykori bányaudvarra. „1910-re épült meg a hegy mellett az a cementgyár, amely ettől kezdődően 'falni' kezdte annak mészkövét. A Bélkő testéből nyert alapanyagból kezdetben napi 90 tonna klinkert állítottak elő, amely mennyiség az ötvenes évekre már napi 700 tonnára emelkedett. Az 1980-ban üzembehelyezett új gyárban már évi egymillió (!) tonna portlandcementet terveztek gyártani. A gyár 2002-es bezárásáig 19.475.000 tonna mészkövet termeltek ki, ami annyit tesz, hogy 7 millió köbméterrel „könnyítették” meg a Bélkőt, és átlagosan mintegy 75 métert gyalultak le a magasságából. A gerinc legmagasabb pontja a sértetlenül maradt délnyugati végének sziklaszirtjén kialakított kilátópontnál 815 méter, míg a legyalult bányaudvar legalacsonyabb pontján 711m (eredetileg 787 m volt).”* „Az asztallap simaságúra gyalult területet fehér, szürke, és vörös színekben pompázó meredek falak határolják körben, kivéve a nyugati oldalt, mely irányban nagyszerű kilátás nyílik a Béli-medence szelíden hullámzó dombjaira. A várfalszerűen magasodó sziklafalak egy-egy pontján bástyaként tornyosuló magányos sziklaszirtek vigyázzák a környék nyugalmát. Fenséges, holdbéli tájat idéző sziklabirodalom ez, kövei évmilliókról mesélnek.”* Egy kicsit most sztoriznék, ha megengeditek: „Visszatérve a tanösvényre az út menti bokrok ágán egy, a (remeteház) romok szellemétől merőben eltérő hangulatot árasztó tárgyra leszek figyelmes. Egy elárvult, hófehér női melltartót lenget lágyan a szellő az út túloldalán. Az emberi képzelet már csak olyan, hogy egy ilyen látványra azonnal beindul, hogyan kerülhetett oda ez az intim ruhadarab. Elképzeltem, hogy a gazdája talán a nagy meleg miatt (aznap kánikula volt) szabadult meg tőle, netán szorosnak érezte, vagy éppen úgy vélte, hogy még igazán nincs is szüksége rá. Ám az is lehet, hogy egy büszke ifjonc rakta oda afféle győzelmi trófea gyanánt. Bárhogy is történt, mindenképpen meghökkentő, nem mindennapi látványt jelentett ez a fehér női ruhadarab itt a zöld rengetegben.”* „Picit továbbhaladva egyszer csak feltűnik egy tábla az út mentén, ami feliratával megállásra késztet. Ez áll rajta: GABBRÓ INTRUZIÓ. Semmi egyéb cicó, meg „fölösleges” magyarázat, röviden, tömören ennyi. Na, mondom magamban, erre varrjál gombot kedves vándor. Kóstolgatom a szót, de igazából fogalmam sincs, hogy ezt a valamit eszik-e vagy isszák. Tény, hogy remek dallamos a név, és úgy vélem, hogy aminek ilyen szép neve van az csak finom lehet. Talán egyszer majd megkóstolom.” * Ennyi kitérő után térjünk vissza a hegyhez, nézzük meg milyen eső után és egy ködös őszi napon. „Először egy ködös téli reggelen indultam neki életem párjával a hegynek, abban a reményben, hogy az égiek majd kegyesek lesznek hozzánk, és útközben valahol majd elhagyhatjuk a ködöt. Akkor imáink meghallgatásra találtak, és a volt palabányát elérve már napfényben fürdött a táj, a köd alattunk maradt, megült a völgyekben. Olyan érzésünk volt, mintha a felhők fölött járnánk, és leírhatatlan élményt jelentett a ködpaplanból körös-körül előbukkanó hegycsúcsok látványa.”* A zárókép pedig mi más is lehetne, mint egy káprázatos őszi színorgia a hegy épen maradt oldalán. Amint fentebb írtam, számomra mindig katartikus élményt jelent a Bélkő meglátogatása. Remélem, hogy a fentebbi fotókkal sikerült egy kicsit érzékeltetnem a hely hangulatát, és sokan kedvet kaptok a felkeresésére. Ha még nem jártatok arrafelé, ne késlekedjetek. Indulás! Kollát Gyula Megjegyzés: a gabbró intruzióról ezt olvastam később: Mintegy 166 millió évvel ezelőtt, a középső jurában keletkezett mélytengeri üledékösszletbe nyomult gabbró intruzió: a benyomuló magma 1500 °C feletti hőmérséklete erősen felmelegítette a környezetét, sőt az érintkezési /kontakt/ zónában az üledéket megolvasztva muszkovitos szaruszirt köpenyt alakított ki maga körül. A magma tömeg belsejébe keveredett üledéktömböket részben asszimilálta /biotitos gabbró/, részben csak megolvasztva különleges összetételű kőzetet hozott létre /gránátos kvarcplagioklászit/. Őszintén szólva, nem lettem sokkal okosabb :) *Kollát Gyula: Körök az ördögszántások földjén – Ad Librum Kiadó 2010 Kapcsolódó tartalmak:
1 Comment
1/18/2017 06:45:54 am
Gabbró intruzió magyarul: az üledékes kőzetekbe (mészkőbe) vulkáni kőzetolvadék (magma) nyomult be, megolvasztotta az üledékes kőzeteket és keveredett velük. Az egyik ilyen keverék kőzetfajta neve a gabbró. Az intruzió pedig benyomulást jelent. Tehát egy gabbró nevű részben vulkáni eredetű kőzet ékelődött be a mészkőbe.
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Láttad már?Vizek - fények Archives
October 2017
Cimkék
All
|