Étel névadásban a fantáziánk határtalan. Így történhet meg példának okáért, hogy mindenféle „tájjelegű” pörköltnevek születnek, ám többségében a produktum köszönő viszonyban sincs a nevében szereplő vidék gasztronómiai hagyományaival. Ennek a gyakorlatnak szüleménye a puszta- meg a pincepörkölt elnevezés is, és utóbbi okán adódik a kérdés: akkor most ezt a pörit pincében kell főzni, vagy elég csak ott elfogyasztani?

A japán ételek többsége szinte nyersen kerül az asztalra. Egyes ínyencek a kisebb polipokat élve nyelik le. Hitük szerint, ha az istenek azt akarták volna, hogy főve vagy sütve együnk valamit, akkor úgy teremtették volna meg. Arrafelé nem is várják, hogy a sült galamb majd a szájukba repül.

A föld alatt él, ráadásul még fekete is, csakis ördögi lehet. A középkorban a bűn megtestesülését látták benne és valójában nem is alaptalanul tartották a sötétség cimborájának, hiszen szó szerint megbabonázza az embert. Göcsörtös külleme nem igazán vonzó, étvágygerjesztő színnel sem dicsekedhet, mégis „Ő” a gasztronómia gyémántja.

Az igazi muszlimot az különbözteti másoktól, hogy nem eszik disznóhúst és nem fogyaszt alkoholos italokat. Talán mert az italfogyasztásban korlátozottak, szeretnek enni, mi több ételeiket jóízűen, sőt mohón fogyasztják. Vélhetően ezért is rendelte el Mohamed a böjtöt, amikor is az igazhitűek napkeltétől napnyugtáig nem vehetnek magukhoz táplálékot.

A kínaiak megesznek mindent, aminek négy lába van és nem asztal, szárnya van és nem repülőgép és mindent, ami úszik, kivéve a hajót – tartja a mondás. Lehet az béka, kígyó, bogár, de akár cápauszony és fecskefészek is. Utóbbi kettőt azonban - sovány pénztárcája okán - nem mindenki engedheti meg magának.

Annak idején az iskolában a klasszikus ételek (pl. Jókai bableves, Budapest bélszín, Brassói aprópecsenye, Gundel palacsinta, stb) anyaghányadát és elkészítési módját úgy be kellett bifláznunk, hogy még álmunkból felriasztva is kapásból idéztük. Mert hogy az „szentírás” volt. Kikerülve a szakmába (a nagy betűs életbe) pedig azt tapasztaltuk, hogy egy adott néven ismert ételt minden étteremben (vendéglőben, csárdában) ugyanúgy készítenek el. Tehát, ha valami ilyesfélét rendeltünk, bizton számíthattunk rá, hogy azt kapjuk, amire gondoltunk.

Szép világunk – ez az weboldal neve, és talán joggal vetődik fel sokakban: hogy kerül ide a gasztronómia és a vendéglátás. Megmagyarázom (már szinte hallom is, ahogy sokan megjegyzik: na, akkor ez már gyanús). Szóval, imádom a természetet, a túrázást és mindent, ami ezekkel kapcsolatos. Az oldal bejegyzéseinek zömét ezen témák ihletik. Van azonban egy másik énem is, aki nem tud és nem is akar elszakadni hosszú évtizedeken át űzött tevékenységemtől, a vendéglátástól.