A Magyarországon előforduló nagygombák számát mintegy 3000-re becsülik. Hazánkban közel ugyanannyi gomba létezik, mint magasabb rendű növény, ám a védelem tekintetében igencsak „csehül” állnak. Míg előbbiek közül 695, addig a gombáknál mindössze 35 (!) a védett fajok száma. Utánaszámolva hússzoros (!) a különbség. Számomra, mint laikus számára is megdöbbentő az adat, melyre miskolci gombaszakértő ismerősöm, Kaposvári László hívta fel a figyelmem. Az ő inspirálására, valamint e nagyon hasznos és szép növények minél szélesebb körű megismertetése okán, szokásomhoz híven a téma komolysága ellenére is néha viccesebbre véve a „figurát” következzék a 35-ök első harmadának bemutatása alfabetikus sorrendben. Álszömörcsög (Battarrea phalloides) – Nagyban segít eldönteni a „tyúk volt e előbb, vagy a tojás” dilemmát utóbbi javára, lévén jómaga is „tojásból bújik elő”. Milliónyi érő spóráitól csokoládébarnára színeződik, ám bármennyire is csábítónak tűnik, ne kóstoljuk meg, mert mérgező! Barnahátú zsemlegomba (Scutiger pescaprae) – Vélhetően gyomorsavhiánya okán az erősen savanyú talajt favorizálja. Szaga kellemes, íze pedig mogyorószerű (más változat szerint édes, mint a dióé), ám ezen tulajdonságai veszélyeztető tényezők a fennmaradását illetően. Bocskoros nyelespöfeteg (Tulostoma obesum) – A bocskorra nagy szüksége is van, hiszen egész évben (januártól decemberig) áll a „vártán”. Jellemzően a feje alsó harmadához homokszemcsék tapadnak, ami jelentősen csökkenti élvezeti értékét, mérgező volta pedig különösen. Daróc-tejelőgomba (Lactarius helvus) – Teje elég gyengécske, mert vízszerű, kávéhoz öntve kifejezetten ihatatlan löttyöt kapunk. Illata a szakirodalom szerint Maggi fűszerre emlékeztető (csak tudnám, annak milyen illata van :), ennek ellenére ne ízesítsünk vele, mert mérgező! Disznófülgomba (Gomphus clavatus) – Feltűnő jelenség mind méretét, mind ibolya színét tekintve (ki látott már ibolyaszínű disznót?). Ehető volta ellenére ezt a „disznófület” kocsonya alapanyagnak ne használjuk, illetve sehová sem, mert ritka, mint a fehér holló. Több országban is kipusztultnak tekintik. Éger-tinóru (Gyrodon lividus) – Nagyon ad az eleganciára, mert bár tönkje gyakran görbe, azért a kalappal megegyező színű, és hosszanti szálakkal finoman díszített. Termőrétege akár a papagáj. Citromsárga, majd sárgászöld, érintésre és öregen meg zöldül, barnul. Amúgy ehető, de nem egy „nagy durranás”. Élősdi tinórú (Pseudoboletus parasiticus) – Húsa fiatalon kemény, de gyorsan megpuhul (na, most ki mire asszociált :) Állandó kapcsolatban él, a rőt áltrifla „hű párja”. „Házasságuk” kényszerű volta ellenére együttélésük tartósnak nevezhető, mondhatni életre szóló. Gyökeres álpereszke (Leucopaxillus macrocephalus) - Hatalmas termetű és tömegű (az eddig talált legnagyobb példány 1,75 kg volt) gomba feltűnő jelenség, és egy „egyszálbélű” ember heti ételigényét simán biztosíthatná (már amennyiben szabad lenne megenni!). A csábítás ellenére ne engedjünk a kísértésnek, mert drága mulatság lehet. Honi csillaggomba (Geastrum hungaricus) – A hasonszőrű, szívós mohák és zuzmók társaságát kedveli. A kevésbé lakályos száraz, szikes vagy homokos legelőkön, sivár homokon zajlik pezsgőnek jóindulattal sem nevezhető „társasági” életük. Még csak nem is ehető! Korpás gereben (Sarcodon scabrosus) – Igen színes egyéniség: tönkje húsbarnás, néha foltokban ibolyás árnyalatú, majd sötétbarna színű, a tövénél kékeszöldes árnyalatokkal. Úgy írják, a szaga lisztre emlékeztető (én, mondjuk a lisztnek semmilyen szagát nem éreztem), az íze meg keserű (ezt az ízt viszont tutira ismerem). Nem ehető, bár ezt a keserűt ugyan ki is enné meg? Közönséges süngomba (Hericium erinaceus) – Olyan aranyos ez a pamacsszerű teremtés a pár centis lelógó tüskéivel! Ráadásul ehető, jóízű, gyógyhatású gomba. Többek között serkenti az agy működését, javítja a memóriát és gátolja a feledékenységet. Eszerint ha ennél belőle, vélhetően nem felejtenéd el, hogy védett. Ám próbáld ezt nem elfelejteni kóstolás nélkül! Krómsárga galambgomba (Russula claroflava) - Színe citrom-, króm-, aranysárga, ritkán enyhe zöldes árnyalatú. Feltűnően szép megjelenése étkezésre csábíthat, mint ahogyan a gyengén gyümölcsre emlékeztető illata is. Ne tépjünk a tiltott gyümölcsből! Laskapereszke (Hypsizygus ulmarius) – Széles kalapja kitűnő védelmet nyújt számára mind a nap, mind az eső ellen. Lépést tart a divattal is, mert a kalap közepe hol bemélyedő, hol meg tompán púpos. Kedveli a nyugalmat, ezért öreg, háborítatlan lomberdők tuskóin, rönkjein tanyázik. Ehető, ám ezt is csak nézni, fotózni! Kollát Gyula A „képes-képtelen” előző két részét ITT és ITT olvashatod.
Képek: funghiitaliani.it, i.idnes.cz, gombak.eu, narod.ru, identifiezleschampignonsen3clics.com, francini-mycologie.fr, wildaboutbritain.co.uk, naturamediterraneo.com, Nagy László (MIGE), Dima Bálint (MIGE), gombak.eu, fotocommunity.de, Szilvásy Edit (MIGE)
1 Comment
Dubai
2/22/2021 03:09:27 pm
A gomba nem növény! Nem növény, és nem is állat! Élőlény a helyes meghatározása.😉
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Gombák, (nem) kicsit másképp Archives
January 2016
Cimkék
All
|