Az egyik legszebb magyar vidék jellegzetes tanúhegyei egy hosszú, küzdelmes vajúdás szülöttei. Világra jöttükkor őselemek feszültek egymásnak, tűz és víz csapott össze egy gigantikus háborúban. Ez a harc évmilliókkal ezelőtt zajlott, ám a küzdelem nyomaival napjainkban is találkozhatunk. Hogy miként is zajlott a csata, arról kövek, sziklák mesélnek nekünk.
0 Comments
Most egy tihanyi sétára hívlak benneteket. Többször jártam már ebben a kis „ékszerdobozban”, és soha nem tudok betelni vele. Újra és újra meg tud lepni, minden alkalommal elvarázsol. A képek több túra alkalmával és több évszakban készültek. Írtam is néhány alkalommal Tihanyról, az írásokat ITT, ITT és ITT találod. Előző írásomban (LEGKEDVESEBB VÁRAIM) bemutattam kedvenc magyar váraimat. Szám szerint ötöt, név szerint pedig Boldogkő-, Csesznek-, Füzér-, Sirok- és Somoskő várát. Többen is véleményezték a dolgot mondván, ha a legkedvesebbeket egyúttal a legszebbeknek is tartom, akkor bizony vitatkoznának velem. Nincs ebből semmi gond, örömmel vettem javaslataikat, hiszen várimádó lévén számomra valamennyi középkori erősségünk kedves. Debrecenbe kéne menni, mondja a nóta, és mondom én is, mert ma, augusztus 20-án van a híres-neves karneváli felvonulás. Virágba borul a civisváros, mazsorettek és öreg autók színesítik a műsort, lesz ott zene, tánc, mulatság és minden más, mi szem-szájnak ingere. Estére ismét virágba borul a Nagyerdei Stadion, a 46. Debreceni Virágkarnevál idén is impozáns gálaműsorral zárul a délelőtti virágkocsi felvonulás és a délutáni folklórbemutatókat követően. Vannak vidékek, melyek kialakulása köré a népi fantázia meséket költött, és azok később egyik generációról a másikra szájhagyomány útján öröklődtek. E vidékek közé tartozik a Szársomlyó déli lejtője, melynek meséje él ma is. A kedves történet megtetszett, így (általam némileg „felturbózva”) ezennel közkinccsé teszem. „Nálam mindig 2 forint ez a dal” énekelte egykoron a P. Mobil frontembere, Schuster Lóránt. Nálam meg az van, hogy amikor a Villányi-hegység kerül szóba, nekem a – már forgalomból kivont – kétforintos érme képe ugrik be. Történik mindez azért, mert az érme hátoldalát díszítő gyönyörű védett virágunk, a magyar kikerics csak a fentebb nevezett hegységünk déli lejtőin uralkodó mediterrán mikroklímán terem meg. Más ez a táj, mint az északi hegyek, de akár a szomszédos Bakony is. Utóbbiakban túrázva reggel bementem az erdőbe, és csak este jöttem ki belőle. Persze csak jobbik esetben, mert sokszor benne is éjszakáztam kicsi sátramban. Ezen a vidéken viszont nagyokat caplatok a szőlőtőkék közt/mentén, majd következik egy hupli (mondjuk a Badacsony), aztán megint szőlőtőkék, megint hupli, és ez így megyen egész álló nap. Talán inkább várromot kellett volna írnom a címben, mert igazából azokat szeretem. Amelyek már újfent nagyon „meg vannak csinálva”, nem igazán a szívem csücske – halálom, amikor betont észlelek a több száz éve épült várak alkotóelemei között. Viszont bármennyire is romos legyen, mindegyik elvarázsol, amelyiknek egy-egy kövét, tégláját megérintve azt érzem, hogy „kezet fogtam” egy régi mesteremberrel, aki sok-sok társával együtt e csodás építményt megalkotta. Szerelem - tragédia. Mennyire különböző hangulata van a két szónak. Pedig sokszor kézen fogva járnak. Akár csak a szerelmespárok. A Miskolcról Lillafüredre vezető út mentén, az alsó-hámori völgy fölé tornyosul egy irdatlan magas sziklafal. Még a tekintet is elfárad belé, amint végigtekint rajta. A gondolat pedig megborzong szomorú történetét hallván. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöldülő vörös földek Archives
March 2018
Cimkék
All
|