Az asszonyszöktető prímás és az "anorexiás" királyné

Bár mindketten a 19. században születtek, vélhetően soha nem találkoztak. Egyikőjük kora legszebb asszonya, másikuk ünnepelt muzsikusa volt. Kivételes sorsú emberek. Ám ami összeköti őket annak semmi köze a zenei virtuozitáshoz vagy a történelmi nagysághoz. Annál inkább két, hazánkban máig töretlen népszerűségnek örvendő édesség kapcsán játszott szerepüknek.

---

Rigójancsi - A név hallatán legtöbbünknek egy tömény csokoládékrémes édesség képe dereng fel. Az édesszájúak kedvencük majszolása közben talán nem is sejtik, hogy a finomság névadója milyen regényes életpályával ihlette névadásra a süteményt megalkotó cukrászt.

Prímásunk ötévesen már a hegedűt nyúzta, tíz éves korában pedig a szüretet apja bandájában muzsikálta végig. 12 évesen a fehérvári Magyar Király kávéházban muzsikáló világhírű prímás, Barcza Józsi zenekarában kap lehetőséget. A prímás tanította meg a lelkét adni a zenéhez.

Hamarosan feleségül vette a kaposvári prímás lányát: Mariskát. Az idős prímás egyre nehezebben viselte veje növekvő népszerűségét, így 24 évesen Jancsi elindult szerencsét próbálni. Meg sem állt Budapestig, ahol az Andrássy úton, a Reutter kávéházban kapott lehetőséget. Ekkor már a női szíveket hódította, különösen akkor, amikor andalító, érzelmes nótákat hegedült.

Később a legkiválóbb zenészekből összeválogatott zenekarával Európa számos nagyvárosában fellépett. 1895-ben egy párizsi étteremben, a Restaurant Payard-ban játszott. Az éppen ott vacsorázó belga Chimay herceg fiatal neje, bizonyos Clara Ward (egy amerikai milliomos lánya) első látásra beleszeretett a tüzes szemű muzsikusba.

---

Ott is hagyta férjét és két gyerekét, s megszökött Párizsból Rigó Jancsival, aki feleségül vette a hercegnőt! A szerelmesek egy pápai nuncius előtt fogadtak örök hűséget egymásnak, tanújuk az amerikai és az angol nagykövet volt.

A szerelem nagyjából tíz évig tartott, ezalatt elherdáltak több mint 8 millió dollárt. A nyughatatlan Clara végül őt is elhagyta egy olasz pincérért Később feleségül ment egy jóképű olasz hotelportáshoz. Örökségéből kitagadták, ezután fotómodellként tengette életét.

Miután elhagyták, Rigó Jancsi évekig bolyongott Európa nagyvárosaiban. 1910-ben volt felesége megpróbálta visszacsalogatni, de nem volt maradása Kaposváron, mert kiutálták. Szegényen, lezüllötten és elfeledetten halt meg Amerikában.

Nem merült feledésbe azonban a barna szín három árnyalatában pompázó tejszínhabos sütemény, a Rigójancsi, amely a cukrászat klasszikus készítménye lett határainkon túl is.

---

Császármorzsa - A 19. század egyik legendás szépsége, Erzsébet királyné (Sissi) 172 centis testmagasságához mindössze 50 centis derékbőség párosult. Súlya hozzávetőleg 45-55 kg között ingadozott. Ha úgy találta, hogy hízott, testgyötrő diétákkal próbálta csökkenteni súlyát. Képes volt például vastagon felöltözve hegyet mászni, csakhogy megizzadjon és fogyjon. Kortársnői alkata láttán az akkoriban még nem nevesített anorexia tüneteit vélték felfedezni nála. Íme egyik udvarhölgyének, Festetics Mária grófnőnek korabeli nyelvezetű levele, melyben így írt Sissi állapotáról Ferenczy Idának:

"Ő felsége mondom neked uj néz ki - hogy az embernek fáj a szíve. Persze a „cura” is - de gondolt a rögeszmét hogy hízik. Hát érted hogy ilyen curával lehetetlen jól kinézni és hidd el - ha nem kérném annyit - mint tészem - azt hiszem már éhen hált volna meg!! Keveset aludni - sokat járni - vaddon izzadni - nem enni - fürödni - inni - rémítő."

Mindjárt érthető lesz az udvarhölgy rémülete, ha megismerjük az akkoriban normálisnak tekintett étkezési szokásokat. Andrássy Kata így írt le visszaemlékezéseiben egy hétköznapi nyári ebédet: „Az ebéd kiadós előétellel kezdődött, sajtos soufflé, vagy rákmajonéz, majd tiszai hal következett, pompás, friss, nyílt tűzön ropogósra sütött kecsege; utána jött a fő fogás, rendszerint marha sült, borjú, vagy kacsa három-négy különböző körettel és főzelékkel; a negyedik fogás külön zöldség volt, esetleg spárga, utána torta és fagylalt következett. Utána lassan vége felé tartott az ebéd: már csak édes kukorica következett vajjal, (igaz, hogy négy-öt cső kukoricát is meg tudtunk enni fejenként) meg sajt és száraz aprósütemény. Befejezésül pedig görögdinnye, nagyszerű, zamatos, bő levű, jégbe hűtött dinnye, s persze minden más nyári gyümölcs, ami éppen érett. A hallban ittuk meg az ebéd utáni török kávét.”

---

A vonalaira kínosan ügyelő Erzsébet királyné egy alkalommal édesség gyanánt csupán valami könnyed semmiséget kért szakácsától, de amikor megkapta a desszertet, nem volt hajlandó enni, mert már ránézésre is túl hizlalónak találta. A császár, akit egyre jobban idegesítettek neje extravaganciái, elkérte az érintetlenül hagyott smarnit és „hadd lássam, mi is ez a semmiség?” felkiáltással a saját adagjával együtt tüntetőleg jóízűen befalta.

Így azután az eredetileg császárnőmorzsának (Kaiserin Schmarrn-nak) keresztelt ételt egyszerűen átnevezték császármorzsának.
                                                                                                                  Kollát Gyula

Képek forrásai: nosalty.hu, dinastias.forgratis.es, amerikaihirujság.com, beatbull.net, hotdog.hu, delcampe-static.net, en.wikipedia.org, patriotaeuropa.hu