Bloggerként díjat kapni igen megtisztelő dolog. Még akkor is, ha ezt a díjat nem egy szúrós tekintetű, a kákán is csomót kereső, szőrszálhasogató emberkékből álló nagy hatalmú zsűri ítéli oda a betűvetőnek, hanem „csak” egy lágyszívű bloggerkolléga. A minap megesett, hogy – közel tucat általam is nagyra becsült „szófacsaróval” karöltve – a Liebster Blog Award díj boldog tulajdonosa lettem. A díjról dióhéjban csak annyit, hogy német találmányról van szó, tőlük indult hódító útjára. Lényegében blogger adja bloggernek, és egyfajta vándordíjról van szó, melynek odaítélése során úgy az adományozó mint a díjazott bemutatkozik. Az adományozó teszi fel a kérdéseket, melynek megválaszolásával a díjazott emberközelbe kerül mind a bloggereket, mind az olvasókat illetően. A cél tehát egymás jobb megismerése, az olvasók felé pedig egy arc megvillantása az írások mögött legtöbbször arctalanul megbúvó emberről. A Liebster Blog Award díjat nekem Mészáros András bloggercimborám (5 éve kollégám/barátom) – régi motoros a szakmában – ítélte oda, mely örömhírt az Élményképek nevű blogjában tette közhírré. Ebben az a legszebb, hogy nekem nem is volt tudomásom arról, hogy létezik egy ilyen néven futó blogja! (Na, szép dolog, mondhatom!) Ahogy fentebb írtam, ilyen esetben a faggatózás kötelező, Andris barátom pedig a következő 11 kérdéssel „kellemetlenkedett” nekem: Hogyan és miért lettél blogger?
Tulajdonképpen – bár elég régen írogatok – eszembe sem jutott blogot indítani. Leginkább egy könyv kiadása izgatott, ami végül 2010-ben valóra is vált. Persze ezzel az írhatnékom nem múlt el, továbbra is születtek irományok, melyek azután leginkább az íróasztal fiókjában várták sorsuk jobbra fordulását. Azután 2011-ben jött egy megkeresés, és máris egy bloggercsapatban találtam magam. Ez volt a felsőfokon.hu a szakmai blogmagazin. Nagyon szerettem ott, nagyszerű embereket ismertem meg, akik közül néhányat a mai napig barátaimnak tudhatok. Azután három év múlva váltottam, de ez már egy másik történet. Emlékszel még az első bejegyzésedre? Természetesen emlékszem, főleg azért mert kissé mókás a dolog. Nem igazán tudtam még eldönteni, hogy miképpen fogom művelni a blogolás műfaját, amikor is – mint derült égből helikopter – jött a kérés, hogy akkor vágjunk is bele a dologba, publikáljunk. Kínomban könyvem bevezetőjét dobtam be a köztudatba, ami egyébként túl hosszú volt blogbejegyzésnek, meg tulajdonképpen „lopott” is (igaz saját magamtól tulajdonítottam el). Melyik a kedvenc bejegyzésed? A mai napig 573 cikket „követtem” el a Szép világunk magazin különböző rovataiban, nehéz tehát a választás. Egy konkrét írást nem is tudok megnevezni, inkább úgy mondanám, hogy vannak kedvenceim. Viszont ennél sokkal érdekesebb az tény, hogy az én kedvenceim a legritkább esetben egyeznek meg az olvasók kedvenceivel. Ha egyszer meg tudnám fejteni ennek a titkát, az olyan lenne számomra, mint rálelni a bölcsek kövére. Mi a legjobb tulajdonságod? Ez borzasztóan nehéz kérdés, talán nem is nekem kellene rá válaszolnom, sokkal inkább másoknak, engem jól ismerőknek. De nem akarom elbliccelni a kérdést, tehát a válaszom: szeretek barátkozni, barátokat szerezni, bár mélyebb baráti kapcsolathoz nálam igen magasan van a léc, kevesen ugorják meg. Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, nyitott a világ minden szépségére, és észre is veszem a szépet, még ha oly apró, hétköznapi dolog formájában érkezzen is. Mi a leggyengébb pontod? Érzelmes (érzelgős?), romantikus alkat vagyok, olykor egy romantikus filmen, regényen könnyekig hatódom. Tudom, nem túl férfias dolog, de nem szégyellem. Ez egyúttal a gyenge pontom is, könnyebben megbántódom mint a nagy átlag. Egy időben próbáltam hadakozni ellene, de már nem teszem. Tudomásul vettem, ilyen vagyok. Mi volt a legmeglepőbb hozzászólás, amit kaptál? Egyszer, amikor az „Elátkozottak” című írásom megjelent – ami tulajdonképpen József Attila szerelmeiről íródott –, kedves ismerősöm így kommentálta: „Mondtam én, hogy a szerelem betegség!”. Persze a véleménye – mivel jól ismerem őt – egyáltalán nem volt meglepő számomra, csupán az okozott meglepetést, hogy nem tud egyetlen lehetőséget sem kihagyni, hogy ezt az orrom alá dörgölje. Vannak blogger barátaid? Hál' istennek vannak! És én tényleg hálát adok az égnek azért, hogy vannak nekem, mert az ő barátságuk nagyon sokat jelent számomra. Sajnos sokkal kevesebbszer, mint szeretném, de időnként találkozunk, és akkor én mindig feltöltődöm. Erőt ad a blogolás folytatásához, hogy ők a blogírás kapcsán lettek a barátaim. Köszönöm, hogy vagytok nekem: Andris, Klári, Szilvi, Kati, Zoli, Ádám! Van-e olyan hobbid vagy szokásod, amin mások meglepődnek? Nincsenek. Ebben teljesen normálisnak számítok (ellentétben az írásmániámmal), utazok, túrázok, fotózok, sütök-főzök. Rengeteget olvasok és soha nem tévézek. Asszem ez normális, ugye? Mit csinálsz, ha nem blogolsz? Azon gondolkodom, hogy mi legyen a következő blogbejegyzés témája :) Az életed melyik részével vagy leginkább elégedett? Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy az elégedettség csak egy későbbi korszakunkban jöhet el. Csak azután dőlhetünk hátra, miután megfutottuk a számunkra kijelölt ívet, végigjártuk az utat, ami ránk várt, felneveltük, útjára bocsátottuk gyermekeinket. Innen kezdődik a saját életünk, ahol már magunkra is gondolhatunk, megvalósíthatunk egy-két álmot, amire előtte nem volt sem idő, sem erő. Én most ezt a korszakomat élem, elégedetten. Ha újrakezdenéd az életedet, mit változtatnál? Edit Piaf-al válaszolok: „Nem bánok semmit sem!”. Akkor és ott a legjobb tudásom szerint döntöttem/cselekedtem, és hiába, hogy a mai eszemmel néhány dolgot másképp csinálnék. Nem kezdhetem újra az életemet, visszamenőleg pedig semmit sem tudok megváltoztatni. Ahogy volt, úgy volt kerek a történet. A díjjal járó kötelezettségek persze nem úszhatók meg ennyivel, van még néhány tennivaló, de én úgy döntöttem, részemről ennyi (rögtön meg is magyarázom). Aki kíváncsi a részletekre, az Andris írásából megtudhatja. Szóval, van még – többek között – egy olyan kötelezettség, hogy a „labdát” tovább kell passzolni, magyarán újabb díjat (díjakat) kiosztani, és persze kérdéseket is feltenni a jelölteknek. Ezzel kapcsolatosan az a helyzet esetemben, hogy a bloggerközösség, melynek tagja vagyok nem kicsit irányt váltott a kezdetekhez (értem ezalatt a csatlakozásom időpontját) viszonyítva. Annyira – az általam különösebben nem preferált – beauty, fashion, gasztro irányba tolódott a súlypont, hogy már nem igazán követem az ottani történéseket. Így azután – mivel azt olvasom, hogy már nagyon sokan megkapták a nevezett díjat – fogalmam sincs kinek lehetne úgy „passzolni”, hogy nem előzött meg ez ügyben valaki. Pedig jelöltem lenne, mert azért amíg aktív voltam ott, jó néhány igazán színvonalas blogot – még fashion kategóriában is! – volt módomban megismerni. De sebaj, mert Andris barátom rajtam kívül még 10 blogolót díjazott, így remélem akad majd közöttük olyan, aki nálam tájékozottabb, és átadja a stafétabotot. Zárásként még csak annyit, hogy Andrisnak ezúton is nagyon köszönöm a díjat, ezen túl pedig nagy örömömre szolgált, amikor – az általam korábban nem ismert blogjának beharangozójában – azt olvastam, hogy annak megszületésében a „Szépvilágunk” komoly inspirációt jelentett. Kollát Gyula
4 Comments
2/20/2016 11:58:09 pm
"Ebben az a legszebb, hogy nekem nem is volt tudomásom arról, hogy létezik egy ilyen néven futó blogja! (Na, szép dolog, mondhatom!) " - Ezek szerint kölcsönösen megleptük egymást. :D Én téged a díjjal, az Élményképek bloggal és a bevezetőmmel, te meg engem azzal, hogy nem tudtál a blogról... :D Pedig eléggé reklámoztam abban a nagy blogger csoportban, minden bejegyzésemet megosztottam ott. Igaz, hogy máshol nem, mert sehová nem illett volna bele, még a kis zöld blogger csoportunkba sem. De örülök, hogy végre felfedezted az Élményképeket! :D
Reply
Kollát Gyula
2/21/2016 03:47:07 am
Az az igazság Andris, hogy nem követem a csoportot, mert rengeteg engem nem érdeklő, de úgy is mondhatnám, hogy idegesítő cucc kerül ott megosztásra. Nem akartam őket kerülgetni az üzenőfalamon, így simán csak leállítottam a követést. Azok, akik ismerőseim ott, azoknak látom a dolgait ha a saját falukon megosztják. Ennyi nekem elég is. Azért örülök, hogy tudomást szereztem az új blogodról :)
Reply
2/21/2016 12:00:59 am
És köszönöm a választ a "legmeglepőbb hozzászólás" kategóriában! :D
Reply
Kollát Gyula
2/21/2016 03:48:21 am
Igazán nincs mit Andris :)
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szabad véleménynyilvánítás Archives
September 2017
Cimkék
All
|