Végre elkészült a nagy mű! Mögöttünk már a sok „végigkörmölt” nap, álmatlan éjszakák, aggódások, kétségek, hogy képes vagyok e rá. Kész van! Lelki szemeink előtt megjelennek a könyvesboltok-, és a dedikáló stand előtt kígyózó sorok, mindenki csak erre várt! Nosza, akkor adjuk ki gyorsan!
0 Comments
Ugye megfordult már a fejedben a gondolat? Milyen klassz lenne összehozni egy kötetet; kézbe fogni, belelapozni, szagolgatni semmi máshoz nem fogható illatát, babusgatni, mint egy gyermeket. Hiszen az is! A saját „gyermeked”! Elmesélem nektek, milyen érzés volt „kihordani” és „megszülni” az enyémet. Ha most a „szép emlékű” inkvizíció venne kezelésbe akkor sem tudnám megmondani, hogy mikor kaptam utoljára házi feladatot. Valami azért rémlik történetesen, hogy nem igazán szerettem, mert el tudtam volna magamnak képzelni ennél jobb időtöltést is akkoriban. Most újra házi feladatra „köteleztek” és kifejezetten örülök neki (biztosan a korral jár :) Át is nyújtanám a kész „leckét” kedves „tanítónéni”. Jártam már Bécsben, de advent idején még soha, így adódott a gondolat, hogy most – télvíz idején – illő lenne egyszer tiszteletemet tennem a császárvárosban, mert – úgy mondják – ilyenkor a leggyönyörűbb. A gondolatot tett követte, és hamarosan nyélbe is ütöttem az utazásról szóló megállapodást az egyik szegedi utazási irodával, és egészen két nappal ezelőttig abban a boldog tudatban révedeztem, hogy holnap (december 12-én) a „sógorék” fővárosában fogom koptatni a macskakövet. Hogy én mekkorát tévedtem! |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szabad véleménynyilvánítás Archives
September 2017
Cimkék
All
|