Írj blogbejegyzést az elmúlt hónap (ez ugyebár február volt) 3 kedvenc bejegyzéséről, amit másoknál olvastál. Így szól kis bloggerközöségünk „főnökaszonyának” soros felhívása, amely a BLOGGEREK HÁZI FELADATA kategóriában ma közzététetett. Ez a mostani feladat ismét kedvemre való, így nagy örömmel állok neki a „körmölésnek”. Visszakeresve az általam Top 3-ba sorolt írásra kiderült, hogy valamennyit a nagy érzés ihlette. Romantikára hajló lelkületem ismeretében nincs is csodálkozni való azon, hogy „ők” lettek a kiválasztottak. Van néhány kedvenc bloggerinám, kiknek írásait folyamatosan figyelemmel kísérem, és nem is csalatkozom, mert rendre kiváló anyagokat publikálnak. A szerelem mint téma előkelő helyen szerepel náluk, egyikük egyenesen azt vallja, hogy szerelmes a szerelembe. Hálás téma, ezerféle megközelítésben lehet írni róla, és a lányok élnek is lehetőséggel, más-más arcát mutatják be a nagy érzésnek. Írásaik bemutatásának sorrendje semmiféle rangsort nem jelent, kronológiai sorrend, megjelenésük időpontja volt a meghatározó. Letti (Nofertiti álmai) február 2-án megjelent írásával kezdem a sort, mely az „Ott a nő, aki kéjnő, anya, szerető és barát is egyben...” címet viseli. Egy évfordulóról ír benne, egy olyanról, mely sok nő életében „késleltetve” érkezik lévén, hogy 40-től már visszafelé számlálja az éveket. Mintha azzal megállíthatná az időt. Letti nem ezt teszi, ő bölcsen vállalja korát tudván, nem az számít, hogy mennyi év volt az életünkben, sokkal inkább az, mennyi élet volt az éveinkben. Így fogalmaz: „Kedves, édes ráncaim, jó helyen vagytok ott, ahol vagytok, a szemem és a szám körül, mert azt mutatjátok a lelket értő embereknek, hogy úgy öregszem, hogy közben élek. Így csupa nagybetűvel: ÉLEK.” Gyönyörű a folytatás is: „Derűs vagyok, mert megderített az élet. Ennyi. Hagyok napot a szenvedésnek, a könnyeknek, a karcoló gondolatoknak..., és azután hagyok napot a szerelemnek.” És a zárógondolat: „Az a fontos, hogy képes legyél a türelemre, és képes legyél mélyen, katartikusan élni..., és akarj megérteni, élvezni mindent. Leginkább azokat az éveket, amelyek felrajzolták a ráncaid...” Letti, köszönöm neked ezeket a csodálatos sorokat. Sokunk nevében. Ildikótól (The World Of Ildiko) a február 8-án megjelent „Merengő” című írását választottam. Nem az első és vélhetően nem is az utolsó publikációja, melynek olvasásakor – ismervén királynői megjelenését – egyre csak egy régi tévhitem jön elő. Úgy gondoltam mindig, hogy a gyönyörű nők csak az utánuk epekedő férfiak szívét törhetik össze, fordítva – már mint hogy övék sérüljön – elő nem fordulhat. Ám Ildikó „töredékeit” (ebben a rovatában publikálja őket) olvasgatván megdőlni látszik ez a téveszmém. Valaki nagyon „átgázolt” rajta, valaki rettentően megsebezhette. És ő újra és újra visszafelé pillant, fogva tartja a múltat, az pedig őt. Ezt írja: „Nem is a hiányod kavarog bennem. Tudom, hogy vagy. Csak olykor felébredek és látom milyen rohadt világ van körülöttünk.” Miért nem látod a szépet is Ildikó? Azt mondod: „Az élet sosem felejt, azt nem játszhatjuk ki, az életet nem élhetjük túl.” Nem az életet kell túlélnünk Ildikó! „Csupán” a bánatainkat, a szerelmeinket, a kétségeinket. Önmagunkat. Írj egyszer egy életörömmel teli vidámat is! Nagyon várom. Megjegyzés: Meglehet, egész más okok motiválták az írást, így a tévedés jogát fenntartanám magamnak Ildikó. Nekem ez jött le. Harmadiknak pedig következzék Hajnalka (Aki szerelmes a szerelembe) február 18-án közzétett írása: „Május volt akkor” Hajninak ez volt az első írása, melyet elolvastam tőle, és annyira megfogott, hogy azóta mindegyik bejegyzését elolvasom. Letti akkoriban azt a megjegyzést tette az írással kapcsolatosan, hogy annak olvasásakor a történet mint egy film kockái peregtek le előtte, és én csatlakoznék is hozzá, mert ugyanígy éreztem. Olvasás közben egy gyönyörű, romantikus film képeit láttam, melyek visszarepítettek egy olyan korszakomba, amikor én is egy ilyen „film” főszereplője voltam. Még a „díszletek” is stimmeltek: a régi vonat, a „tapadós” bőrülések”, a régi kert, a májusfa. Visszarepültem az ifjúságomba, újra szerelmes voltam, újra udvaroltam (pedig tudom, hogy ez már nem divat) és újra átéltem egy régi boldog korszakot. Köszönöm neked Hajni, hihetetlenül nagy élmény volt! Megjegyzés: Van a blogomnak (Szép Világunk) egy rovata, melyben a kedvenc blogjaimat gyűjtöm csokorba, Átjáró neve. Nagy örömmel soroltalak be oda Hajni :) Nos, a fenti három bejegyzés osztozott nálam februárban toplistám dobogós helyezésein, remélem sokan mások is szeretni fogják őket. Jó olvasgatást kívánok!
Kollát Gyula
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szabad véleménynyilvánítás Archives
September 2017
Cimkék
All
|