A címet – talán mondanom sem kellene – Arany János örökbecsű sorai ihlették, bár az indíttatás közel sem azonos. Míg ő – lantját – lelkének tovatűnt ifjúsága felett érzett bánatában kívánta sutba dobni, jómagam a tollam – hangsúlyozottan ideiglenes – letételével egy kis időre szabadulni kívánok a magam kreálta mókuskerékből. Abban is különbözünk, hogy költőóriásunk versében nem ígért már több dalt, én viszont – némi idő elteltével – folytatni kívánom az „éneket”. Az írás nálam szerelem dolga. Sokan vagyunk így ezzel, és egyikőnk sem érzi úgy, hogy ez valamiféle teher lenne számára. Megy is dolog kinél rövidebb, kinél hosszabb ideig, visz a lendület, számolatlanul „gyártódnak” az írások. Úgy tűnik az ötletekből soha nem fogyunk ki. Utóbbival nincs is gond esetemben, mert megírásra váró témák sokasága várja sorát „fiókomban”, csupán nálam állt be egy olyan „nincs kedvem megírni” hangulat. Hogy ez így alakult, arról meg csak én tehetek. Majdnem napra pontosan 15 hónapja indítottam el saját blogomat. Az eltelt 451 nap alatt 480 írást posztoltam, melyek közül egy sem nyúlfarknyi háromsoros iromány, mert a magam állította mérce szerint az írásoknak négy és hatezer közötti karaktermennyiséget kell tartalmaznia. Átlagosan tehát ötezer karaktert kell „tudnia” egy-egy bejegyzésnek, és én ehhez az elváráshoz tartottam is magamat. Nyomdai szakszóval élve 3 flekk terjedelmű írásokról van szó tehát. Aki ír, az tisztában van vele, hogy ez a méret nagyjából mekkora munkát jelent. Munkát írok, az elején meg szerelmet emlegettem, így most sokakban felmerülhet, hogy talán ellentmondásba keveredtem. De nem. Meg is magyarázom. Az olyanféle blog, mint amelyet én vezetek nagyon sok utánjárást igényel. Rengeteg infót, adatot kell beszereznem, és persze mindazokat kontrollálnom is kell. Előfordul, hogy egy-egy íráshoz napokon keresztül vadászom ezeket, majd olvasom, szintetizálom, és végül formába öntöm őket. Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy az utóbbi tizenöt hónapban legkevesebb napi 8-10 órámat a blogolás töltötte ki. Úgy értve, hogy MINDEN NAPOMAT. Az eltelt napok és a közzétett írások fentebb látható számadataira történő rápillantás után úgy vélem, hogy ez mindenki számára hihetőnek tűnik. És ez már ilyen szinten bizony munkának nevezhető, bármekkora is a szerelem az írás iránt. Nem panasz gyanánt írtam le a fentebbieket, mert én akartam, hogy így legyen. A cél az volt, hogy minél hamarabb érjen el az oldal egy komoly látogatottságot, és én ehhez azt láttam célravezetőnek, hogy folyamatosan és sokat publikálni. A számításom be is vált, tényleg gyorsan kialakult egy számottevő olvasótábor. Ám ez nem jelentette azt, hogy onnantól lazítás következett volna, mert ugye az olvasókat meg is kell tartani, és lehetőség szerint folyamatosan növelni a letöltésszámot egy másik cél érdekében is. Ez utóbbit pedig a reklámszerzés vágya indukálta. Szerintem minden írással foglakozó ember fejében megfordul az a gondolat, hogy a kellemest a hasznossal összekötvén jó lenne némi pénzmaghoz jutni az imádott foglalatosságból. Én sem voltam ezzel másként. Amikor úgy félévvel ezelőtt a blog elérte a havi ötvenezres letöltésszámot (azóta hellyel-közzel meg is tartotta), hozzáértők azt mondották, hogy megérett a dolog arra, hogy reklámok után nézzek. Meg is tettem. Január végétől kezdődően három hónapon át segítőimmel karöltve dolgoztunk az ügyön. Rengeteget dolgoztunk! A semmiért! Hatalmas a csalódásom. Csak érdekességként, néhány gyöngyszem a történésekből. Amerikai szolgáltatóm szabályzatában három reklám elhelyezését engedélyezi oldalanként a free (nem fizetős) kategóriában. Ennek tudatában el is helyeztem az engedélyezett számú bannert, mire „ő” válaszul „tündéri” módon blokkolta a keresőmotorok hozzáférését az oldalamhoz. Nem kis hercehurca árán végül is normalizálódott a helyzet (nem mellékesen még fizetősbe is átmentem a biztonság kedvéért). Nagy „élmény” volt a gugli céggel történő kapcsolatfelvétel is. Miután „okos” robotjaik feltérképezték a blogomat, efféle kifogásokkal utasították el reklámjaik iránti igényemet: ne csak címeket tartalmazó írásokat tegyek közzé (?), lehetőleg befejezett mondatokat tartalmazzanak a bejegyzéseim (?), ráadásul a blogom nem áttekinthető (?). A kérdőjelek az előző mondatban a teljes tanácstalanságomat hívatottak jelképezni az okosságok láttán. El sem tudom képzelni hol járhattak a robotjaik, ahol efféléket tapasztaltak. Volt még sok-sok kínlódás reklám ürügyén, de a lényeg: szerintem a kattintós alapú reklámok után olyan keveset fizetnek, hogy csak a bődületesen nagy számú letöltéssel bíró oldalak juthatnak értékelhető bevételhez (én ehhez kicsi vagyok), az eladások után – lényegesen jobban – fizető reklámok esetében pedig csak győzze kivárni a delikvens, hogy valaki rajta keresztül vásároljon valamit (vélhetően sohanapján). Mindkét variációt kipróbáltam, és a döntésem: soha többé reklámot! Nem kell! Nem tagadom, a tizenöt hónapos megfeszített munka, és az utóbbi három hónap cirkuszai megviseltek. Ennek hozadékaként valami ott belül most elfogyott. Elfáradtam, nincs kedvem írni. Úgy vélem, most egy kicsit ki kell szállnom, regenerálódnom kell. Csak utazni, túrázni és feltöltődni szeretnék, és ezt is fogom tenni. Azt hiszem, hogy most egy hónapig nem fogok új írást megjelentetni. Nagyon szeretném remélni, hogy drága olvasóim egy picit megértenek, és átmenetileg elfogadják, hogy ebben az időszakban csak „visszapillantó módban” fogok „üzemelni”, és régebbi írásaimból adok majd közre nap mint nap egyet-egyet. Azért majd iparkodom a túráimról is bejelentkezni, és sztorikkal meg fotókkal színesítem majd a „visszapillogás” egyhangúságát. Hogy a „türelmi idő" leteltével milyen lesz a folytatás még magam sem tudom. Biztosan lesz változás. Ami bonyolítja a helyzetet, most ismét „rámjött”, hogy írok egy újabb könyvet (pedig az előzőt követően megfogadtam, hogy nem teszem). Amint látható, sok még a kérdőjel, de bízom benne, hogy a következő egy hónapban felkiáltójellé egyenesednek. És akkor újra kézbe veszem a most pihenőre küldött tollamat! Kollát Gyula Képek: amazonaws.com, levynewsnetwork.wordpress.com, revistaitnow.com
2 Comments
Kollát Gyula
5/8/2015 02:17:38 am
Igen, próbáltam Szilvi, és tényleg annyira kicsit fizet, hogy azért nem éri meg az oldalt elrondítani a reklámokkal. De ez egy hosszabb történet, majd vasárnap elmesélem :)
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szabad véleménynyilvánítás Archives
September 2017
Cimkék
All
|