Jártam már Bécsben, de advent idején még soha, így adódott a gondolat, hogy most – télvíz idején – illő lenne egyszer tiszteletemet tennem a császárvárosban, mert – úgy mondják – ilyenkor a leggyönyörűbb. A gondolatot tett követte, és hamarosan nyélbe is ütöttem az utazásról szóló megállapodást az egyik szegedi utazási irodával, és egészen két nappal ezelőttig abban a boldog tudatban révedeztem, hogy holnap (december 12-én) a „sógorék” fővárosában fogom koptatni a macskakövet. Hogy én mekkorát tévedtem! Lássuk az előzményeket: November 30-án az esti órákban bóklásztam a neten, és rá is akadtam egy számomra megfelelőnek tűnő ajánlatra. A SAS Travel nevezetű iroda hirdetett egy utat fent nevezett napra Szegedről történő nagyon korai indulással (hajnali 3 óra) és még aznapi visszaérkezéssel az éjszakai órákban. Már csak azon kellett izgulnom, hogy akad e még hely számomra a buszon. Másnap, rögtön a nyitást követően csörgettem az irodát, és érdeklődésemre egy ifjú hölgy közölte, akad még hely a buszon, méghozzá pontosan kettő (ez utóbbi ténynek a későbbiekben még lesz jelentősége). Nagyon megörültem a dolognak, és megkértem, tegye félre nekem az egyiket, fél órán belül ott vagyok nála és befizetem az utat. Így is történt, megvolt tehát a helyem a buszon: jobb oldalon a 10. sor, ablak melletti ülésen (ennek is lesz jelentősége a későbbiekben). A részvételi jegyet az indulási hét elején fogom megkapni, mondotta a kis hölgy, amiért vagy befáradok az irodába, vagy elküldi az e-mail címemre és én otthon kinyomtathatom (utóbbit választottam). December 8-án jött is a levél, benne az ígért dokumentum, melyben legnagyobb meglepetésemre azt látom, hogy a számomra biztosított ülés helye a bal oldali 3. sorban a folyosó mellett vagyon. Nagy dolog, mondhatná bárki, de azt kell mondanom, hogy számomra igenis nagy bosszúságot jelentett a – megkérdezésem nélküli – változtatás. Adott is volt számomra a program másnap délelőttre, „bekocogtam” az irodába. A kis hölgy mosolyogva fogad és kérdi: Bécs? Mondom a város stimmel, de lenne itt egy kis gond a megváltoztatott ülésrenddel kapcsolatosan. Van egy másik idősebb hölgy is az irodában, aki – mint utólag kiderül – a főnökasszony, és rögtön át is veszi a szót az ifjabbiktól. „Kedvesen” kezdi mondván, nem is érti, hogy miért problémázok a dolgon, mert az utasok általában a busz elejében szeretnek utazni, így talán inkább örülnöm kellene a változtatásnak. Na, mondom akkor én lennék az az egy, akit kivételnek szokás nevezni, és rögtön képbe is próbálom hozni a „leányzót” emígyen: Két hosszú éjszakai szakasza is van az utazásnak, mely alatt feltehetőleg az utasok zöme (köztük jómagam is) jobb híján szunyókálni fog. Nem mindegy tehát, hogy ekkor jobbra támaszt találok vagy a folyosó felőli ülésen „vigyázzállásban” kell elkövetnem ezt a mutatványt úgy, hogy közben se jobbra, se balra ne dőljek, mert mindkettőnek kellemetlen következményei lehetnek. A harmadik sorról pedig csak annyit, hogy nem kívánok a „kerékre ülni” és ezer kilométert a „rázón” utazni. Továbbá azt sem igazán értem, miért volt szükség a változtatásra, hiszen azt követően, hogy befizettem az utat, már csak egy hely maradt a buszon, így ha valaki még jelentkezett az aligha igényelt átrendezést. Itt következik a hazugság: nem ám két szabad hely volt a buszon, hanem három, és mivel még egy pár jelentkezett, így elkerülendő azt, hogy ők egymástól távol foglaljanak helyet meg kellett változtatni az ülésrendet. Na már most, ha egy közel másfél évtizede működő utazási iroda munkatársai ilyen amatőr módon (foghíjasan) töltik a buszt az bizony igencsak szegénységi bizonyítványt állít ki róluk. Ám én ezt nem hiszem, és egészen bizonyos vagyok abban, hogy az átrendezésnek más oka volt. Ezt a hajánál fogva előrángatott süketelést pedig csak a helyzet mentése céljából adta elő a góréasszony. Innen rövidre kívánom zárni a dolgot, mondván mindössze két variációt tudok elképzelni a megoldást illetően: 1. visszakapom a helyem – 2. visszakapom a pénzem. Szemből továbbra sem látszik hajlam a kompromisszumra, így közlöm a hölggyel, hogy véleményem szerint a szerződésünk egyoldalú módosításával szerződésszegést követtek el. A szerződésünk szerint ugyanis egyoldalú módosítás büntetlenül csak vismajor esetén követhető el, ám mivel nekem nincs tudomásom arról, hogy Bécsben kitört volna a forradalom vagy netán háborús helyzet lenne (ami egyébként sem indokolná a busz átrendezését) úgy vélem, hogy az iroda hibázott. Közlöm a hölggyel, hogy mivel megegyezni nem tudunk kénytelen vagyok igazamat más fórumon keresni. Ezzel egyidejűleg lépek is a falon elhelyezett – a felügyeleti szerveket felsoroló – táblához, és kezdem azokat magamnak lejegyzetelni Egyébként pedig ezen épületes megbeszélés után már nincs is kedvem ennek az irodának a szervezésében utazni, részemről a bizalom odalett. Folytatnám a jegyzetelést, amikor is újabb ajánlat érkezik: írjam le két sorban a problémámat és máris visszafizetik a pénzemet! És ezzel el jutottunk oda, ahová hatalmas „tiszteletkörök” lefutása nélkül is eljuthattunk volna rögtön az induláskor. Persze ehhez kellett volna egy igazi üzletasszony, aki nem pitiáner módon viszonyul a dolgokhoz. Szóval a pénz visszakerült, Bécs pedig tovatűnt. Hát így jártam. A SAS-sal szerettem volna „szárnyalni”, de az én SAS(Travel)-om csak oly alacsonyan volt képes repülni, hogy leverte a lécet (legalábbis nálam). Kollát Gyula Képek: ideecom.at, travel33.bg, hotelstadthalle.at, tut.travel, wikimedia.org, hrsstatic.com, flickr.com, layoverguide.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szabad véleménynyilvánítás Archives
September 2017
Cimkék
All
|