Írni jó dolog. Mondom ezt annak tudatában is, hogy bizony sokszor keserves vajúdás előzi a gondolatot, a leírt szót. Olykor mások gondolatai segítenek az alkotásban, vagy épp' adnak inspirációt az íráshoz. Nem szégyen ez, és nem is bűn „kölcsönvenni” mások okosságát, hiszen nem a sajátunkként „adjuk el” azokat. Létezik egy „mitikus” dolog, melynek neve SZERZŐI JOG. Anno, mikor könyvírásra adtam a fejem, meglehetős alapossággal beleástam magam a témába, lévén létszükségletű az ismerete, amennyiben nem szeretnék pórul járni ezen az ingoványos területen. Óhatatlan, hogy egy több száz oldalas műben a saját gondolataink mellett helyet kapnak másokéi is, hiszen azokkal tartalmasabbá, élvezetesebbé tehetjük az olvasmányt. Idéztem hát jómagam is szép számmal, nem szem elől tévesztvén a jog idevágó passzusát: 34. § (1) A mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti. Tehát: Idézni szabad, de arra vonatkozóan, hogy milyen szövegmennyiség számít idézésnek, nincs mérce. Ám a józan észre hagyatkozva megítélhető, hogy például egy cikk utolsó sorát kihagyva, de a többit átemelve már nem idézésnek minősül a dolog. Ebből számomra logikusan következik, hogy egész alkotásokat átemelni és újraközölni, az már egészen más „tészta”. A jog szelleme a papír alapú világban érvényesül is, ám a „fiatalabb versenyző”, az internet nem ennyire jogkövető. Utóbbi területen még szabad a „rablás”. A szerzői jogok kérdése a legtöbbekben csak akkor merül fel, amikor a saját anyagaikat fedezik fel másutt. Jómagam is a hálózaton szörfölve botlok bele (a legtöbbször véletlenül) „lekoppintott” írásaimba. Engedélyt ugyan még soha senki nem kért tőlem ez ügyben, ennek ellenére nem szoktam zokon venni a dolgot, mert általában korrektül intézik a másolást (és csak zárójelben, valahol egy kicsit legyezi is a hiúságomat, hogy továbbadásra érdemesítették „szösszeneteimet”). Néhány példa: A paragemblog idézett cikkemet így zárja: olvasható Kollát Gyula cikkében a http://www.felsofokon.hu/ internetes portálon. A Bahai hit így „adja elő”: http://www.bahai.hu/mediatar/bahai-hit-sajto-regi-ujsagcikkek/ 2012-07-25 Kollát Gyula blogja Szeged – India – Nandafalva Legnagyobb „rajongóm”, a Magyar Közéleti Szemle (sok írásomat adta már közre) jellemzően így publikál: az oldalon felül a cikkem címe: Kis karácsony, nagy karácsony, mellette a blogom címe: Turistaszemmel a világ, a cikk alján pedig: Kollát Gyula Felsőfokon Úgy vélem, valamennyien korrektül jártak el (nem is haragszom rájuk a másolásért, sőt :) A Pólus online már egy kicsit bosszantóbb, hiszen a cikkeim címe alatt ez szerepel: Posted by Attila Bencze, majd a cikk alatt: Kollát Gyula (felsofokon.hu). Ezzel együtt úgy gondolom, „szódával” ez is elmegy. És akkor most a lényegről, amiért a fenti „rizsát” elhintettem. Az utóbbi időben több olyan blogbejegyzéssel találkoztam magazinunkban, ahol a „szerző” egy az egyben lemásolta valaki másnak az írását, és legalábbis számomra megtévesztő módon a sajátjaként adta azt közre. Igaz ugyan, hogy az írás alján forrásként megadja az eredeti cikk linkjét, ám abból még - lévén, hogy az eredeti szerzőt nem nevezi meg - nem derül ki, hogy az iromány csupán másolat. Amikor én az írásom végén megnevezek egy (vagy több) forrást, esetemben ez annyit tesz, hogy az (azok) voltak számomra a gondolatébresztők a cikk megírásához. Ami még nagyon fontos: mindig megnevezem az írás szerzőjét, mert úgy vélem, ez a legalapvetőbb tisztesség azzal szemben, aki inspirált. Pláne indokolt lenne ez abban az esetben, ha a teljes írás az ő „szülötte”! Végül jöjjenek a kérdőjelek: Miféle írói sikerélményt adhat valakinek más írásának másolással történő közreadása? Miért jó magazinunknak az efféle „írások” megjelentetése? (Vélem, olyasféle magyarázat várható, hogy a látogatószám növelése, de kérdem én: ilyen áron is? Meg azt is kérdezem: mi a mindenáron való letöltésszám növelésének oka, ha már reklámjaink sincsenek? - mert amíg voltak, addig legalább érhető volt a dolog -) Legvégül: Ha a magazinnak tényleg hasznos az, hogy másolásokkal növeljük a látogatottságot, akkor ezt tegyük közhírré, és (akiknek van gyomra hozzá) azok vélhetően boldogan besegítenek. Kollát Gyula Képek: publimetro.cl, fiverrcdn.com, vimeo.com, timetoast.com, rferl.org, slidesharecdn.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szabad véleménynyilvánítás Archives
September 2017
Cimkék
All
|