Első szülinapját ünnepli ma „édes gyermekem”, a SZÉP VILÁGUNK MAGAZIN. Tavaly januárban ezen a napon került a nagyérdemű elé az első poszt, melyet azóta több mint 400 írás követett. Nagy örömömre a közel sem viharos kezdést (alig több mint 3000 oldalletöltés egy hónap alatt) követően folyamatosan nőtt az érdeklődés a magazin iránt, míg nem november hónapban az oldalletöltések száma már meghaladta az 50.000-et. Alább azt kívánom elmesélni, milyen is volt az út, mely ehhez a havi félszázezres, majd az éves 300.000-es számhoz vezetett.
0 Comments
Írj blogposztot 5 újabb kedvencről! - kéri a „Főni”, lássunk hát hozzá. Elég sok házi feladatot elsumákoltam, de az első e témában kapott „házilecót” becsülettel megírtam: Ötöl-hatol(ok) címmel, és be kell vallanom, nagyon is kedvemre való feladat volt. Ebből adódóan a második „felvonás megszerkesztésére” is örömmel vállalkozom, de előre ki kell ábrándítanom azokat, akik az előzőnél jobb teljesítményt várnak tőlem: ezúttal sem kapnak tudományos elemzést. Ez van, de nem kell szeretni :) Néhány napja egy igencsak indulatos vita indukálódott kedves írótársam blogbejegyzése kapcsán. A Game over - avagy az erőszakos játékokról címet viselő iromány a számítógépes játékok gyerekekre gyakorolt hatásának témakörét járja körül (véleményem szerint nagyon okos megközelítésben), és bizony szegény szerző kapott hideget-meleget egyaránt. Maga az írás – érintettség híján – aligha késztetett volna reagálásra, de a körülötte fellángoló „műbalhé” okán nem tudok szótlan maradni. Írni jó dolog. Mondom ezt annak tudatában is, hogy bizony sokszor keserves vajúdás előzi a gondolatot, a leírt szót. Olykor mások gondolatai segítenek az alkotásban, vagy épp' adnak inspirációt az íráshoz. Nem szégyen ez, és nem is bűn „kölcsönvenni” mások okosságát, hiszen nem a sajátunkként „adjuk el” azokat. Ugye megfordult már a fejedben a gondolat? Milyen klassz lenne összehozni egy kötetet; kézbe fogni, belelapozni, szagolgatni semmi máshoz nem fogható illatát, babusgatni, mint egy gyermeket. Hiszen az is! A saját „gyermeked”! Elmesélem nektek, milyen érzés volt „kihordani” és „megszülni” az enyémet. Ha most a „szép emlékű” inkvizíció venne kezelésbe akkor sem tudnám megmondani, hogy mikor kaptam utoljára házi feladatot. Valami azért rémlik történetesen, hogy nem igazán szerettem, mert el tudtam volna magamnak képzelni ennél jobb időtöltést is akkoriban. Most újra házi feladatra „köteleztek” és kifejezetten örülök neki (biztosan a korral jár :) Át is nyújtanám a kész „leckét” kedves „tanítónéni”. Jártam már Bécsben, de advent idején még soha, így adódott a gondolat, hogy most – télvíz idején – illő lenne egyszer tiszteletemet tennem a császárvárosban, mert – úgy mondják – ilyenkor a leggyönyörűbb. A gondolatot tett követte, és hamarosan nyélbe is ütöttem az utazásról szóló megállapodást az egyik szegedi utazási irodával, és egészen két nappal ezelőttig abban a boldog tudatban révedeztem, hogy holnap (december 12-én) a „sógorék” fővárosában fogom koptatni a macskakövet. Hogy én mekkorát tévedtem! |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szabad véleménynyilvánítás Archives
September 2017
Cimkék
All
|