Régen jártam Szeged egyik büszkeségében, az egyetem (SZTE) Füvészkertjében. Minden évben előfordulok néhányszor errefelé, de van egy időszak amikor kötelezően itt a helyem: az INDIAI LÓTUSZ VIRÁGZÁSAKOR, de az még odébb van. Jöttem volna tehát egyébként is, de a mostani látogatásom apropóját az adta, hogy szűk egy hónapja nyílt meg a kert negyedmilliárd forintból újjávarázsolt üvegháza. Alább elmesélem mit is láttam. Hát, újra itt vagyok! Jóleső érzés belépni az ismerős, gyönyörű székelykapun. Azt nem lehet mondani, hogy nyomasztó tömeg lenne a „pályán”, páran lézengenek a kertben. Ám ez érthető is, hétköznap van, éppen délidő tájt érkezem, az emberek dolgoznak, a diákok meg még a suliban gyötrődnek. A „jegyosztó” hölgytől érdeklődöm, hogyan működik a bejutás az üvegházba, „rendes” esetben ugyanis adott időközönként, vezető közreműködésével járnak körbe csoportosan a látogatók. A hölgy megnyugtat, hogy most nem ilyen macerás a dolog, mert csak annyit kell tennem, hogy bemegyek az üvegház nyitott ajtaján, és addig maradok benn, amíg jólesik. Felbátorodván mindjárt rá is kérdezek, hogy akkor akár éjfélig is maradhatok e, de jő a lelombozó válasz: csak záróráig. Nagyon azért nem bánkódom, mert egyrészt nem igazán komolyan gondoltam az üvegházban éjszakázást, másrészt csuda vidám vagyok attól a gondolattól, hogy mindenféle lökdösődés és tolongás mentesen nyomathatom a fotózást. Belépvén az üvegházba az alábbi kép fogadott. Tavacska, tavirózsák, és ez kép ismétlődik majd szabadtéren „több példányban”, és már itt az elején elmondom, hogy a tavirózsák kertjének is nevezhetnék a füvészkertünket annak okán, hogy - legalábbis most - leginkább ők domináltak, Persze rózsakert is lehetne, de ne szaladjunk még ennyire előre, mert még sokan vannak a rózsák előtt a sorban :) A hangulatos kis tavacskának van saját kis zúgója is, és a tavirózsával pompás, szemet gyönyörködtető párost alkotnak. A gyönyörű rózsához egy picit közelebb is „léptem” (leginkább a zoom segítségével :) Továbbsétálva „belebotlottam” két szépségbe. A jobb oldali talán kevésbé ismert, ő a Hooker-flamingóvirág, tudományos nevén Anthurium hookeri (persze ezeket nem magamtól tudom, puskáztam :) Milyen is lenne már egy kert orchideák nélkül, ugye? Felmentem a galériára is, mely lombkorona magasságában fut körbe az üvegház szélén. Fentről nagyszerű látványt nyújt a kis tó a mellette lévő „őserdővel”. Utóbbi mondjuk ezen a képen nem látszik, és sajnos a tavacska is elég rosszul, mert a kinti ragyogó napfény „pompásan” berácsozta a felületét az üvegház fém részeinek árnyékával. Vélhetően csak borús idő esetén lehet innen jó képeket készíteni. Leballagva a földszintre egy újdonsághoz értem, a páfrányok falához. Ez egy 2,5 m magas fal, melynek polcairól, kis „barlangjaiból” mindenféle páfrányok kandikálnak ki, és bőséggel zuhogott rájuk a víz fentről, amikor odaértem. Csuda hangulatos, üdítő látvány volt még akkor is, amikor néhány perc múlva valakik „elzárták a csapot”, és vízfolyás megszűnt. A faltól pár lépésnyire nyílik (nem magától, mert én nyitom) egy üvegajtó, melyen belépve a kaktuszok birodalmába jutok. Ez is újdonság, mert eddig hely hiányában nem tudták bemutatni a gyűjteményüket. Néhány „tüskés” éppen virágzik (nagy örömömre, mert imádom a virágzó kaktuszokat!), alább egy kis ízelítő a felhozatalból. Átlibbenek a következő „terembe”, és konstatálom, hogy itt is kaktuszok várnak rám (bár ez nem annyira újdonság, mert ők már régen itt „laknak”), a különbség csupán annyi, hogy ezek óriások (a képen jobbról: fügekaktusz). Persze vannak itt virágok is, máris mutatom őket, meg ezeket is: Megcsodálok még egy olajfát és egy „bibircsókos” fatörzset, azután kilépek az üvegházból a szabadba, ahol a Bogárfa vár rám. Ezt pillantom meg elsőnek, de róla és füvészkerti sétám többi „zsákmányáról” majd a következő részben.
Tehát folyt. köv. :) Kollát Gyula
2 Comments
Banga Szilvi
5/27/2014 07:15:16 am
De jó, végre új otthona van az óriás fügekaktuszoknak, mikor ott tanultam, már akkor kinőtték szegények a régi helyüket. De úgy emlékszem volt ott óriásira nőtt Euphorbia is meg Agave.
Reply
Kollát Gyula
5/27/2014 07:26:11 pm
Az amerikai agave különösen emlékezetes számomra, mert 2010-ben történő virágzását volt szerencsém látni és fotózni. Amint olvastam, 40 év után hozta virágait (utána el is száradt), és különös érzést keltett bennem a tudat, hogy ilyet nagyon ritkán láthat egy ember élete folyamán (már a szerencsésebb persze). Nem semmi érzés volt átélni, hogy sárga virágaival tulajdonképpen búcsút int földi létének. Amúgy rettentően nehéz volt fotózni, mert egyrészt a virágok fent voltak az "égben", másrészt kikerülhetetlenek voltak a fólia ronda tartóvasai, melyeken jócskán túlnőtt. Így azután szép képet nem lehetett készíteni (esetleg talán nagy létra vagy daru segítségével lehetett volna), de olyan dokumentumjellegű azért csak összejött.
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A füvészkertben jártam 1. Archives
September 2016
Cimkék
All
|