A füvészkertben jártam 2.

Tegnap kezdett füvészkerti sétánk során tulajdonképpen csak a nemrégiben felújított, kibővített és megszépült üvegházat kalandoztuk be, ám ez a rész az egészhez viszonyítva szinte mikroszkopikus méretű, mert a kert teljes nagysága 17 hektár. Ha valaki az egészet be kívánja járni, akkor bizony minimum egy teljes napot rá kell szánnia, valamint számolnia kell jó sok kilométer sétával is.

---

_ Kezdjük hát meg szabadtéri vándorlásunkat. Tegnap odáig jutottunk, hogy az üvegházból kilépve elsőként a Bogárfát pillantottuk meg. Ez a „szerzet” nem éppen üde zöld dús lombjáról nevezetes, mert hogy éppenséggel az nincs is neki.

Vannak viszont bőséggel mindenféle bogarai meg kukacai (pfuj), melyek gyakorlatilag olyanná tették, amilyen – szerencsére a „garázdák” már üveglap alatt és „holt állapotban” leledzenek.

Indulok is gyorsan kellemesebb látnivalók felé, jelesül az üvegház mellett található nagy tóhoz, mely a Lótuszos-tó nevet viseli. Most éppen lótusz nem nyílik benne (de majd augusztusban igen!), ám hogy annak is legyen némi rálátása a dologra, akinek még nem volt módja személyesen meggyőződni arról, hogy miféle csodák pompáznak majd itt a nyár folyamán, mellékelem egyik régebbi felvételemet a mi csodálatos indiai lótuszunkról:

Ugye, hogy ezért a látványért érdemes lesz majd a nyáron akár ideutazni is? Mint említettem lótusz nincs, de tengernyi tavirózsa viszont van:

Ha valaki már kezdi unni a tavirózsákat, kérem ne tegye, mert közvetlenül a nagy tó mellett van egy kisebb is, ami - mit tesz isten – a Tavirózsás-tó nevet viseli. Hogy miért épp ez a neve, úgy vélem nem nehéz kitalálni:

Na, ezért mondtam én az előző részben, hogy a füvészkertet nyugodtan lehetne tavirózsás-kertnek is nevezni. A kisebbik tónál járva mindig megcsodálom ezt a „kertitörpe gyűjteményt”:

A tóparton még csinálok egy közelit,

azután átballagok a szomszédban lévő Rózsakerthez. A kert szabályos kör alakú, melynek középpontjában egy nagyon hangulatos pihenőházikó található, mely – mi mással is lehetne – rózsákkal van körbefuttatva.

A rózsák felé közelítve megpillantok az út túloldalán egy fürtös fáklyaliliomot (Kniphofia uvaria). Lencsevére kapom, bár mitagadás elég kókadtan néz ki szegénykém, mint ahogy a rózsák zöme is, de hát „dögmeleg” van, érhető is az aléltságuk.

Egyébként a Rosarium mintegy 120 pompás virágú rózsafajta otthona.

Igazán színes a felhozatal, vannak itt pirosak,

sárgák,

még sárgábbak :)

és rózsaszínek,

de volt közöttük ilyen gyönyörűség is:

Ha az emlékeim nem csalnak, akkor ez utóbbi a „Rumba” fajtanevet viselte.
El kell mondanom, hogy az árnyas sétautakat mindenfelé padok szegélyezik (nagyon sok van belőle), az elpilledő vándornak van tehát hol megpihennie, sőt ivókutakat is talál, ahol pompás, jéghideg vízzel frissítheti magát. A gyermekekkel érkezőkre is gondoltak, őket pofás játszótér várja.

Ám a legifjabbak (meg az idősebbek) ismereteinek bővítését sok egyéb is szolgálja. Ezek egyike a Darázsgarázs. Hogy miként is néz ki egy ilyen objektum, azt most egészen biztosan nem tudjuk meg, mert erre csak a következő részben lesz mód.

Holnap tehát folyt. köv. :)
                                                                                                                    Kollát Gyula
Sétánk első etapjáról ITT olvashattok.