A füvészkertben jártam 3.

Két napja kalandozunk már a Szegedi Füvészkertben, és most rászánunk még egy napot. Ez a nap lesz az utolsó, azaz a minisorozat befejező része következik. Nem azért mintha ezzel a harmadik sétával olyan szinten jártuk volna be a kertet, hogy további látnivaló nem maradt, mert arról szó nincs. Ám az „íródeák” ennyi időt szánt most a dologra, neki ennyi fért bele.

---

Tegnap ott hagytuk abba, hogy bekukkantottunk a gyerekek részére kialakított játszótérre, és zárásként megígértem egy igen speciális „garázs” bemutatását. Nos a nevezett objektum nem a játszótér mellett van, ami annyit tesz, hogy folytattam vándorlásomat. Útközben néhány igen tekintélyes fa-matuzsálemmel sikerült „randevúznom”, íme egyikük:

Azután egyszer csak ott voltam az Erdészháznál. Hát, mit is mondjak? Ez volt az első találkozásunk, és bevallom, csalódás ért, mert miféle erdei lak az, aminek hiányzik a két oldala? Az biztos, hogy nem laknék benne! Pláne meg télen :)

Azért megnéztem közelebbről a „házikóban” lévő fakorongokat, és az alábbi képen láthatón ezt a feliratot olvastam: „Vetyeháti nyár” - Fehér nyár (Populus alba) egy ágának korongja. Semmi több információ, pedig igencsak kíváncsi lettem, hogy milyen lehetett az a fa, amelyiknek ilyen vastag ágai voltak. Na, de én egy olyan fajta vagyok, hogy nem szoktam csak úgy belenyugodni, hogy nem tudom a választ, így hazaérve beindult a kutakodás.

Ezt tudtam meg: A Maros árterületén, az ártéri erdők és a megművelt hullámtéri szántók által körbezárt tisztás szélén állt egy óriás nyárfa. A becslések szerint 250-300 éves fehér nyár 50 méteres magasságával igazi óriás volt, törzsének kerülete mellmagasságban meghaladta a 12 métert, a 2,5 méter magasságban elágazó ágai pedig még 8-10 méter magasságban is méteres vastagsággal bírtak! Az ornitológusok 36 különféle madárfaj fészkelését bizonyították rajta. A Barátság-fájának nevezett matuzsálem idős korhadt testét egy heves tavaszi vihar 2002-ben kettéhasította és kidöntötte.
Kitartó keresgélés után sem tudtam használható méretű a képet találni a hálón a jeles példányról, így illusztráció gyanánt a lengyelországi Leszno falu környékén fellelhető 15 méteres törzskerületű példány fotóját mellékelem. (kép: flickr.com)

Időközben átsétáltam az erdészház másik oldalára, és mit látnak szemeim? Bizony-bizony, ez az a – általam beharangozott – Darázsgarázs. Ez volt ugyanis a mellette lévő ismertető táblára írva, és elolvasván egyáltalán nem a nyugalom érzése fogott el. Nem mintha allergiás lennék a darázscsípésre – legalábbis nem tudok róla, mert gyerekkorom óta nem "bökött" meg egyikük sem -, de nem igazán óhajtom a velük való találkozást. Szerencsére mindegyikük „autóba vághatta” magát, mert ottjártamkor egyetlen példányuk sem parkolt a garázsban.

Indultam is tovább, mert bizony most már virágokat is szerettem volna látni, mert kezdtek elvonási tüneteim lenni e téren. Vágyam hamarosan teljesült, mert előbb egy kék színű gyönyörű aprósággal találkoztam,

majd egy rózsaszínűvel. Előbbinél név gyanánt ennyit találtam: Linaceae, utóbbinál pedig Chenopodiaceae. Ennél magyarabbul semmi infó nem szerepelt a táblájukon, és a neten kutatva sem lettem sokkal okosabb. Ám mivel a rost- és élelmiszernövények kertjében láttam őket, vélhetően azok közül virágzott éppen néhány. A kék virág esetében spenót és cukorrépára irányába vezető utalásokkal találkoztam, a rózsaszín virág esetében pedig a len került gyanúba. Aki tudja a tutit, légyszi kommentben segíteni. Előre is köszi :)

A haszonnövények kertjében időközben meg is érlelődött bennem a gondolat: kimegyek a tanyára. Így is tettem:

A kerítésen belül is volt egy kert, de úgy néztem lenne egy kis munka vele, így nem reszkíroztam meg az udvarba történő belépést, mert abban a kánikulában semmi ingerenciám nem volt „parasztizálni”. Csendben elsomfordáltam hát, miközben azért vetettem egy pillantást a „kivirágzott” szekérre meg talicskára.

A bejárat felé történő visszautamkor (ami most ugye majd kijáratként fog funkcionálni) tettem még egy kitérőt a madarak felé. Igen praktikusan van a dolog megoldva, mert odafelé menet úgy tűnik, hogy majd vakoskodva kell az üveg mögötti homályban fellelhető kitömött „jószágokat” megfigyelni, ám a technika közbelép, és amint az üveglap elé érünk, mozgásérzékelő kapcsolja a fényeket.

Itt, az árnyas fák alatt egy asztalokkal, padokkal berendezett kis tisztás is található (mellette ivókút), ahol bárki kényelmesen elfogyaszthatja a magával hozott elemózsiát (büfé nem üzemel a kertben).

Úgy gondoltam hogy itt a vége felé még mellékelek egy térképet, melyen végigkövethető bolyongásunk útvonala. Az általam nagy fehér „A” betűvel jelzett részen (Arborétum) egy négyzetcentiméternyi területet sem jártunk be, mint ahogy a 6-os számmal jelzett területen is csak az erdészházat láttuk, holott itt fantasztikusan gazdag fenyőgyűjteményt járhattunk volna be, és akkor még nem szóltam a 7-es számú területről, ahová jóformán csak a tanyára ugrottunk ki, pedig mint a térképen látható, még tó is van arrafelé.

Szóval, jó nagy ez a kert, mindig elmarad valami, amiért érdemes, és kell is visszatérni.

                                                                                                                                  Kollát Gyula

Ebben a résznem enyhén szólva is mostohán bántam veletek, már ami a virágfelhozatalt illeti, ezért most kárpótlásul a lentebbi galériában kaptok tőlem néhány, még a felújítás előtti üvegházban készült virágfotót :)

Az előző két részt ITT és ITT találod.