...is lehetne, mert a várost tucatnyi tó veszi (fél)körbe. Egykor nagyobbrészt bányatavak voltak, ma viszont fő funkciójuk az, hogy befogadják a csapadékvizet és csökkentik a talajvízszintet. Közülük – megközelíthetőségük és parkosítottságuk okán – alig páran szolgálnak kirándulási célpontként, s teszik ezt is csupán „másodállásban”.

Az előző részben megnéztük a Széchenyi- és Dugonics teret, a Várkertet és a Móra parkot. A mostani részben az utóbbi helyszínről átsétálunk az Erzsébet-ligetbe, majd a Széchenyi tér érintésével a Kálvária térre, végül vetünk egy pillantást a megújult „Öreg Hölgy” vigyázta Szent István térre.

Nemrégiben volt szerencsém elolvasgatni a nagyon érdekes, jó stílusban megírt bejegyzéseket tartalmazó Napi Illés utca blogot. Egy vidéki lány nem mindennapinak mondható - a hírhedt „nyóckerben” megélt -, leginkább gyomorszorító élményeiről vall benne író-szerkesztője Nyisztor Adrienn. Azon túl, hogy tiszta szívvel ajánlom mindenkinek olvasásra ezt a blogot, most abból az apropóból citálom ide, mert szeretett városom, Szeged zöld oldalát szeretném bemutatni, és tulajdonképpen Adrienn Fűfüggőség című bejegyzése adta meg számomra az indíttatást, hogy ezt a bejegyzést „elkövessem”.

Régen jártam Szeged egyik büszkeségében, az egyetem (SZTE) Füvészkertjében. Minden évben előfordulok néhányszor errefelé, de van egy időszak amikor kötelezően itt a helyem: az INDIAI LÓTUSZ VIRÁGZÁSAKOR, de az még odébb van. Jöttem volna tehát egyébként is, de a mostani látogatásom apropóját az adta, hogy szűk egy hónapja nyílt meg a kert negyedmilliárd forintból újjávarázsolt üvegháza. Alább elmesélem mit is láttam.