...is lehetne, mert a várost tucatnyi tó veszi (fél)körbe. Egykor nagyobbrészt bányatavak voltak, ma viszont fő funkciójuk az, hogy befogadják a csapadékvizet és csökkentik a talajvízszintet. Közülük – megközelíthetőségük és parkosítottságuk okán – alig páran szolgálnak kirándulási célpontként, s teszik ezt is csupán „másodállásban”. A napokban tettem egy sétát, és „becserkésztem” Szeged három – a kívülálló (értsd nem szegedi) szemével is – pofásnak mondható tavacskáját. Mindhárman a nagykörút mellett találhatók, annak Rókusi-, Makkosházi-, Budapesti körút alkotta szakaszán. Ami még közös bennük, hogy valamennyien egy-egy kockaházas lakótelep épületeinek tövében találhatók, nagymértékben oldva ezzel a betonrengetegek sivárságát. (kép lentebb: a Búvár-tó a „spenótházak” tövében) A megerőltető távúnak (a két szélső tó közötti távolság talán 3 km) egyáltalán nem nevezhető „túrát” a Rókusi városrészben található Búvár-tónál kezdtem, mely manapság már inkább Plaza-tó néven ismeretes. Napjainkra igencsak összezsugorodott vízfelülete, pedig a 20. század kezdetén még a város legnagyobb kiterjedésű tava volt. Eredetileg természetes eredetű képződmény lehetett, azonban a szegedi nagy árvíz után kezdődött nagyszabású beavatkozások teljesen mesterséges tóvá formálták. Az 1980-as évek elején a tó teljes betemetését tervezték, helyén buszpályaudvart szándékoztak felépíteni. Szerencsére ez nem valósult meg, de a vízfelületet így is jelentős veszteségek érték. A '90-es évek végén a tavat egy izraeli cég vásárolta meg, amely a meder majd felét bontási törmelékkel töltötte fel, és a tó helyén egy bevásárlóközpontot (Szeged Plaza) építtetett. A pláza többször is próbálkozott a megmaradt tó hasznosításával: 2006-ban vízi szabadidőközpontot terveztek kialakítani, 2011-ben a tó partján futó sétányt újíttatták fel, mellette játszóterek és szabadidősportot szolgáló létesítményeket hoztak létre. A tó körüli nádasban számos madár él, vonulási időszakban pedig a vándorló fajok is föltűnnek. 2011-ben 63 különböző madárfaj egyedeit számolták össze a tónál. A bevásárlóközpont vendégei rendszeresen etetik a madarakat, így a területen jelentős a tőkés réce és a vízityúk állománya. Komótosan átballagtam a városrész Makkosházával határos részébe a Vértóhoz (a köznyelvben nem használt hivatalos nevén Vöröskereszt-tó - a Vértó elnevezés eredetét homály fedi). Az 1960-as évekbeli térképen még egy mainál nagyobb tómeder látható. A következő években a tó környékét korábban jellemző gyümölcsöskerteket és apróbb falusi házakat Magyarország egyik legnagyobb lakótelepével váltották fel, a tó keleti fele pedig áldozatul esett egy nagy szánkódomb építésének. A Független Városi Szövetség-Magyar Egyesület (FVSZME) 2008-ban nemzeti emlékhelyként kezdte használni a dombot (sokan ma már „Székelydombként” emlegetik): magyar életfát állítottak, majd a székely himnusznak szentelt emlékművet avattak 2010-ben, a székely székek adományaként ide került nyolc székelykapu is, és abban az évben rendezte ott az FVSZME az első székely–magyar világtalálkozót. A székelykapuk előre megjósolható vitája a kirobbanása után nem sokkal elhalt (bár vitatható mind a helyszínválasztás, mind a kompozició, építészetileg és művészileg egyaránt, az ingyen a városnak ajándékozott – nem kis értékű – kapuk készítői és gesztusuk minimum tiszteletet érdemel). A tó és a mellette álló domb egy igazán hangulatos, kellemes zöld szigete a városnak, kiválóan alkalmas az esti vagy akár egy hétvégi kikapcsolódáshoz is. (mint az alábbi minigalériában is látható, természetesen kedvenc pipacsaimmal is összefutottam a dombon :) Makkosházán átsétálva értem Tarján városrészbe, ahol a parányi ékszerdoboz, a Zápor-tó található. Körös-körül kockaházak, de mára ez már fel sem tűnik az ideérkezőnek, mert oly sok zöld veszi körbe a tó menti padok valamelyikére telepedő vándort. Igazi vadkacsa-paradicsom ez, számtalan réce úszkál a tavon. Látványuk igazán hangulatossá teszi az ittlétet, melyet csak tovább fokoz egy hangulatos kis fahíd, és a parányi tó még parányibb szigetének látványa. A szegedi tavak többségének tó gondozása egyelőre jórészt állapotfenntartására – a téli nádvágás, az oxigén-utánpótlás biztosítása vízforgatással – szorítkozik. Ha megszüntetnék ezeket, vagy akár csak zsugorodna területük, a tavak a szükségesnél kevesebb csapadékot tudnának befogadni és kevésbé tudnák csökkenteni a talajvízszintet. A talajvíz pedig a tavak helyett a pincékbe folyna be. Szeged egy gyönyörű, sok-sok zöldterülettel rendelkező város, és úgy az itt lakóknak, mint a város vezetésének szívügye ennek az arculatnak a megőrzése és továbbfejlesztése, így minden remény megvan arra, hogy egyszer majd csak lesz pénz a tavak rehabilitációjára, környezetük parkosítására – és Szeged igazán a tavak városa lesz valamikor a – nem is távoli - jövőben. Kollát Gyula Forrás: Tucatnyi tó várja a jövőjét Szegeden (delmagyar.hu, Farkas Csaba - 2006)
1 Comment
|
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A füvészkertben jártam 1. Archives
September 2016
Cimkék
All
|