Nemrégiben volt szerencsém elolvasgatni a nagyon érdekes, jó stílusban megírt bejegyzéseket tartalmazó Napi Illés utca blogot. Egy vidéki lány nem mindennapinak mondható - a hírhedt „nyóckerben” megélt -, leginkább gyomorszorító élményeiről vall benne író-szerkesztője Nyisztor Adrienn. Azon túl, hogy tiszta szívvel ajánlom mindenkinek olvasásra ezt a blogot, most abból az apropóból citálom ide, mert szeretett városom, Szeged zöld oldalát szeretném bemutatni, és tulajdonképpen Adrienn Fűfüggőség című bejegyzése adta meg számomra az indíttatást, hogy ezt a bejegyzést „elkövessem”. Itt, mindjárt elején elnézést kérek azért, mert szegedi képekkel tagolom az írásnak ezt a részét is, de egyrészt Adrienn nem mellékelt képeket az írásához, másrészt meg úgy vélem, szívesebben nézegetitek Szeged „csupazöld” képeit :) - a következő két kép az Erzsébet-ligetben készült. Egy rövid idézet az írásból: „A Mátyás téren már épp ábrándozni kezdtem volna, hogy bár ez egy rossz környék, de a kis parkba lehozhatják a kutyust a környékbeli gazdik, amikor felfedeztem, hogy ez egy fű nélküli parkocska... a „zöld” nem egybefüggő, hanem foltokban tetten érhető... valami gyomnövényfajta. A Nagy Fuvaros utcában vannak fák (komolyan!), viszont a növekedésükre kihagyott papírlap méretű helyen se nő fű, de ott mondjuk még gyomnövény sem. Nekem ez olyan érzés, mintha bezártak volna egy helyre, ahonnan szép lassan megvonják a levegőt. Rengeteg autó, rengeteg beton, és semmi zöld.” Igen elkeserítő képek Budapestről (Adrienn írása az idézettnél alaposabb áttekintést ad), lássuk miként néz ki a „leányzó fekvése” a napfény városában, Szegeden. Mustránkat a belváros szívében kezdjük a város főterén, bár igazából ide most nem jókor érkezem, mert épp „lezúgott” itt egy borfesztivál, a bódék még állnak, és a tér még a „sebeit nyalogatja”. Sebaj, jövünk még ide, amikor már elmúltak a „hadiállapotok”. Széchenyi tér - Közép-Európa egyik legszebb terét (területe 50.087 m²) rengeteg fa, virágok, szökőkutak, szobrok, és szép épületek teszik igen vonzóvá. A gyönyörűen parkosított téren évszázados platánfák, tiszafák, magnóliák, és császárfák állnak, a teret tavasztól őszig szemet gyönyörködtető, színes virágok borítják. Korzója közvetlen folytatása Szeged híres sétálóutcájának (Kárász utca), kedvelt sétahely. A tér mindig hangulatos, és mindig sokan sétálnak itt, vagy piknikeznek, napoznak, beszélgetnek a padokon, és a fűben. Igen, a fűben is, mert itt FŰRE LÉPNI SZABAD! (bár ez, mint majd látni fogjuk, Szeged összes gyönyörű parkjára igaz!) Dugonics tér – A kárász utca túlsó végén találjuk. A tér egyik legfőbb látványossága a Szegedi Tudományegyetem épülete előtt álló kör alakú zenélő szökőkút (ottjártamkor még nem zenélt és nem is „szökött”, de ide is jövünk még!), mely a nagy szegedi árvíz századik évfordulójának alkalmából lett elkészítve. Ha a Széchenyi tér korzójáról a Kossuth Lajos sugárúti végén jobbra, a Tisza-part felé indulunk, rövid sétával a Móra Ferenc Múzeumhoz jutunk, mely előtt a szökőkúttal ékített Móra parkot találjuk, a múzeum háta mögött pedig a Várkertet. Várkert – Igen, Szegednek – dacára annak, hogy a környéken egy árva szál hegyet, sasbércet nem lehet fellelni – volt vára! Ahogy az a „fellegekben lakó” társaival is történt, az idők folyamán rom lett belőle. A hajdani vár romjai mellett találjuk a szépen gondozott, öreg fákat rejtő várkertet. Az árnyas fák alatt áll (ül) a magyarok kedvenc királynéja, Sissi Szegedi Nemzeti Színház épületére tekintő - Carrarai márványból készült, másfélszeres életnagyságú - szobra, mely előtt (bár ezen a képen nem látszik) kora tavasztól késő őszig virágágyás pompázik. A császári pár 1857. május 24-25-én járt Szegeden. Ligeti Miklós alkotását 1907-ben avatták látványos ünnepség keretében a Stefánián. 40 évig állt a helyén. A Lenin-Sztálin emlékmű elhelyezése miatt bontották le. Az 1950-es években a városháza udvarán porosodott, majd a vármúzeum kertjében hatalmas fa árnyékában húzódott meg évekig csendesen Erzsébet királyné szobra. Eredeti helyére a csaknem 40 éves száműzetése után, a Várkert rekonstrukciója során 1997-ben került vissza. Visszasétálva a múzeumhoz, mely a Belvárosi-híd lábánál található – onnan átsétálunk a hídon, melyről leérve egyből az újszegedi ligetbe jutunk.
Ám a ligetbe, és Szeged újabb zöld szigeteire majd csak a következő részben jutunk el. Tehát, ahogy szokásom befejezni (időnként) folyt. köv. Kollát Gyula
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A füvészkertben jártam 1. Archives
September 2016
Cimkék
All
|