Szegedi ZÖLD-ségek 2.

Az előző részben megnéztük a Széchenyi- és Dugonics teret, a Várkertet és a Móra parkot. A mostani részben az utóbbi helyszínről átsétálunk az Erzsébet-ligetbe, majd a Széchenyi tér érintésével a Kálvária térre, végül vetünk egy pillantást a megújult „Öreg Hölgy” vigyázta Szent István térre.

---

Erzsébet Liget (Újszeged) - A város egyik legnagyobb közparkja 1858-ban került kialakításra a Tisza melletti, akkor még vadon burjánzó területen, kubikgödrök és mocsaras részek helyén. Középső tengelyét - mely a Liszt Ferenc sétány nevet viseli - kétoldali, hatalmasra nőtt platánfasor kíséri.

A platánokon kívül koros hársak, tölgyek, juharok szegélyezik a nagyobb gyepes tisztásokat.

A parkban később víztorony, Vigadó, szabadtéri színpad, sportpályák épültek, a híd felőli végében lévő újszegedi templom mellett szökőkutas térrész került kialakításra.

A ligetben található Középfölde, mely Szeged egyik legtermészetközelibb kerthelyisége. Bemutatásként álljon itt egy - a kocsma.blog.hu oldalról származó – jellemzés: „...oázis, ahol mindenki megtalálja, amire vágyik. Szomjas az italt, éhes a kaját, fáradt a pihenést, játékos a csocsót vagy biliárdot, táncot imádó a zenét, kultúrára vágyó a koncerteket és színházi előadásokat...”

Ahogy elején ígértem is a Kálvária tér felé menet beugrunk a Széchenyi térre, kiheverte e már a borfesztivál okozta „sokkot”. Úgy tűnik igen, mert eltűntek a bódék (s velük együtt a szemét is).

A teret újfent a békésen ücsörgők uralják, és

bár a szökőkút még nem üzemel,

a virágok szaporodnak,

és még a szomszédos városháza is „kivirágzott”.

Időközben meg is érkeztünk a város második legnagyobb terére, a Kálvária térre, mely egykoron Szeged egyik legszebb tere volt.

Egy időben Úttörő tér lett belőle, majd a kiszáradó jegenyenyárfák, piszkító kutyák és hajléktalanok jellemezték leginkább.

A hányatott sorsú tér azonban lassan magához tér, egyre szépül. Az egykor volt (lebombázott, majd felrobbantott) kápolna helyén egy dombot emeltek, rajta pedig 2011-ben egy keresztet szenteltek fel. Nemzetközi összefogással pedig egy mutatós kerékpáros pihenőhely lett kialakítva a téren.

Most már tényleg a pihenőké, kutyasétáltatóké a tér.

A bevezetőben jelzettnek megfelelően mostani sétánk során vetünk még egy gyors pillantást a Szent István térre, melyet az 1904-ben épült – gyönyörűen felújított - 90 méter magas víztorony, az „Öreg Hölgy” ural.

Ottjártamkor ugyan nem üzemelt a tér szökőkútja, de jártam én errefelé akkor is, amikor működött:

A téren korábban piaci bódék és pultok uralták a teret, ahol virágot, friss zöldséget, gyümölcsöt és más portékákat lehetett vásárolni, most azonban a víztorony körül padokkal övezett díszköves sétány fut körbe, így a tér funkciója is jelentősen megváltozott, immár a pihenés, kikapcsolódás javára.

A víztorony egyik látványossága a földszintjén elhelyezett Szódamúzeum, amely április 1-től október 31-ig minden hónap első szombatján, valamint a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásainak napjain látogatható.

                                                                                                                              Kollát Gyula