Elindultam őszt keresni. Azt a fajta őszt, amit annyira szeretek: a sárguló lombok, a hulló levelek, a langyos, simogató napfény évszakát. Tettem mindezt a napfény városában október utolsó napjaiban. Jártam a tereket, felkerestem a ligetet, de terveimmel ellentétben a Tisza-parti Rotary-sétányt kihagytam, mert a Tisza hídról szemlélve nem tűntek még eléggé sárgának ott a fák lombjai. Igazság szerint még nagyon is zöldek a levelek mindenfelé. Azért tudtam fotózni ezt-azt. Elsőként a Kálvária-teret vettem célba, és meg kellett állapítanom, hogy bizony fogyogatnak a fák levelei, ami ékesen jelzi a tél közeledtét, de a tér közel sem csupán a sárga árnyalataiban pompázik. Míg sárga lombok és levelek után kajtattam, egyszer csak egy „tárlatra” lettem figyelmes. A „művek” a fák törzsein lettek létrehozva, méghozzá a természet és az ember együttes közreműködésével. Csuda érdekes kompozíciók, hiszen az alkotás témájának megállapításához a néző igazán szabadjára engedheti a fantáziáját. Azért találtam néhány sárguló levelet is :) A Kálváriáról a Dugonics-térre vezetett az utam. Először ilyen fehér szőrös izékbe botlottam: ...amik, szó se róla, igazán hálás fotótémának bizonyultak. Az előző téren látottakból okulván a sárguló lombok témáját itt már nem is annyira firtattam, ellenben jócskán meglepett, hogy valóságos virágtengert találtam a Dugonicson. Íme egy kis ízelítő a kínálatból: Miután egy csomó „dudvát” lefényképeztem, indulok is tovább, de egy reklámtábla még megállít. Alig hiszek a szememnek, ott a fehér kör közepében mintha egy ismerőst látnék :) Átrobogok a Belvárosi-hídon és máris a Ligetben vagyok. Ujjé! Előbb egy meztelen kisfiúval találkozom, aki egy halat etet (ha jól látom a lábujjával :), később egy felirat kapja meg a szemem az egyik pad háttámláján. Elolvasom oda aztán meg vissza is, de okosabb így sem lettem azt illetően, mit is akar mondani. Elérve Középföldét egy újabb padra bukkanok, de nem az a nagy szám, hanem az alkotás mögötte falon. Randa csupasz fal volt ez, amikor legutóbb erre jártam, köszönet a művésznek, hogy „összefirkálta”. Persze nem csak műtárgyak vannak a Ligetben, hanem például moha, meg gombák (égen-földön... akarom mondani a fákon és alatta is). Továbbmenve kisebbfajta csodával találkozom: halandó levele „nőtt” egy örökzöldnek (becsszóra nem én tettem oda), ráadásul még szép kis piros bogyók is. Később találkozom egy örökzölddel, „aki” úgy látszik megunta a zöldet, mert színt váltott :) Bogyóügyben persze nagyobb a felhozatal, mert a sok-sok piros mellett van fehér is szép számmal. Hogy a lényegről meg ne feledkezzek, találkoztam persze az ősz jeleivel is a Ligetben (színesedő lombok formájában), meg találkoztam egy házszámmal (eddig nem is tudtam, hogy a madáretetőknek is van olyan), aztán egy lyukas fával, na meg egy csomó varjúval. Legvégül találkoztam a saját árnyékommal is, de most se tudtam átlépni :)))
Kollát Gyula
2 Comments
Banga Szilvia
11/2/2014 05:35:03 pm
Szép séta. Szép képek. Hát őszi lombok még itt sincsenek, olyan igazi sárga-narancs-piros ősz.
Reply
Kollát Gyula
11/2/2014 07:06:25 pm
Köszi Szilvi :) Ezek szerint mindenfelé késik egy kicsit az igazi ősz. Azért kíváncsi lennék arra, milyenek lehetnek Tihanyban a cserszömörcék. Talán azok sem "értek meg" és piros helyett csak rózsaszínűek :)
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A füvészkertben jártam 1. Archives
September 2016
Cimkék
All
|