„Csak feleség vagyok, semmi egyéb” vallotta magáról anno Török Sophie, Babits Mihály felesége. Ez persze így nem igaz, hiszen több volt annál, mint ahogyan az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek párjai sem igazán lehetnek szimplán „csak” feleségek. A „nagy emberek” hitvesei nem bújhatnak el a fakanál mögé. Kezdjük mindjárt az ezerszeresen elcsépelt közhellyel: minden sikeres férfi mögött áll egy asszony. És itt most a mögött szón van a hangsúly. Az elnökfeleségek régebbi generációira mindenképpen áll ez a megállapítás, hiszen korukban úgy diktálta az elvárás, hogy - akár csekélyebb képességű vagy gyengébb jellemű férjük oldalán is – szerényen maradjanak háttérben. A legújabb korosztály asszonyai azonban már kiléptek a fényre, és sokkal inkább a mellett szó jellemzi a státuszukat. Talán a nem is oly távoli jövőben pedig bekövetkezhet az a helyzet – történetesen az első női elnök megválasztásakor – amikor az előtt lesz a megfelelő helymeghatározás. (lentebb a képen: Nancy Reagan, Barbara Bush (állnak), Lady Bird Johnson, Pat Nixon, Rosalynn Carter és Betty Ford) Egy 1920-as alkotmánymódosítás tette teljessé az Egyesült Államokban a gyengébb nem választójogát. A húszas években egy új nőideál is megjelent, amelyet sportolók, színésznők és nem utolsó sorban a First Lady-k testesítettek meg. E kifejezéssel először az 1877-1891 között hivatalban lévő Hayes elnök népszerű feleségének, Lucy Ware Hayes-nek kedveskedett egy korabeli újság. De mi is a dolga annak az asszonynak, aki az első a nők között? Amennyiben valaki úgy vélné, hogy igazából semmi, az nagyon téved. Hogy szerepük fontosságát megértsük, elég csak annyit tudni, hogy az Államokban az agglegényeknek esélye sincs a választásokon. Az „antik” időkben az elnökjelölt feleségének szerepe kimerült annyiban, hogy megjelenésükkel láttatták a választókkal a családi idillt, mintegy azt sugallva, hogy párjuk jó férj és példás családapa, így a szavazók bizton gondolhatták, hogy férjük majd jó lesz elnöknek is. Mára jócskán változott a helyzet, hiszen ha jobban szemügyre vesszük a jelenleg hivatalban lévő Barack Obama és felesége, Michelle párosát, azt láthatjuk, hogy az elnökfeleségnek már azelőtt is fő-, s nem csak statisztaszerep jut, mielőtt elkezdődne a tényleges választási kampány. Az elnökségi évek alatt az Egyesült Államok első számú vezetője és felesége egyaránt kénytelen feladni magánéletét, a világ napi 24 órában figyeli őket, és igazából csak egymásra számíthatnak. „A First Ladyk rendkívül fontos szolgálatot tesznek, nemcsak férjüknek, családjuknak, hanem az egész Egyesült Államoknak. Ha az elnöknek erős, intelligens és bátor felesége van, aki segít neki a hatalom által örökké veszélyeztetett józanságot megőrizni, maga is jobb vezetője az országnak”. - fogalmazott Kati Marton, a tizenkét elnöki párt bemutató, „Titkos hatalom” című, a közelmúltban megjelent könyve kapcsán. Nem minden asszony volt képes arra, hogy válságos időszakban vállalja a történelem által rá osztott szerepet, és női energiáival lelket öntsön az amerikaiakba. Laura Bush például a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után nem volt képes felnőni a feladathoz, és személyes kiállással kezelni az amerikaiakat ért traumát. Kitűnőre vizsgázott viszont ebből a szempontból Eleanor Roosevelt, aki válságos időkben lett az ország első asszonya. Boldogtalan lett ugyan (szerelmi) házassága, és személyisége alighanem mélyebb és elismerésre méltóbb volt, mint a tőle gyökeresen különböző természetű férjéé. De ő volt az egyik a Fehér Ház asszonyai közül, akik mindig kíméletlenül meg merték mondani férjüknek a véleményüket. Ugyanakkor kérlelhetetlen asszony volt - soha nem tudta megbocsátani férjének, hogy megcsalta. Több volt üresfejű divatlédinél Jacqueline Kennedy is. A Dallasban gyilkosság áldozat lett férje halála utáni fájdalmas órákban tett megnyilatkozásai megmutatták: helyén a szíve és az esze. Tudta, mit kell mondania a szívük mélyéig megrendült amerikaiaknak. Míg a 19. században még egyes elnökfeleségek annyira visszavonultan éltek, mintha nem is lettek volna a Fehér Ház lakói, addig a 20. század „első asszonyai” már nem jelentéktelen „dísztárgyak”. Az amerikai alkotmány az elnök személyében összepontosítja az állam- és a kormányfői feladatokat, és olyan reprezentációs kötelezettségeket állapított meg, amelyek alól a First Lady manapság már nem vonhatja ki magát. Sorsuk semmiben sem hasonlítható a bevezetőben idézett költőfeleségéhez, akiről Keresztury Dezső így ír: „Török Sophie kivételesen fogékony és önfejű, alázatos és lázadó, lobogó és tehetetlen tehetség volt: korának nőírói közt a legszínesebbek, legmerészebbek és legügyetlenebbek egyike. Az óriás fa, amelyre folyondárként fölindázhatott, egyszerre emelte és árnyékba is borította, égette, s égett vele, míg ki nem dőlt.” Kollát Gyula Képek: careher.net, wikimedia.org, squidoocdn.com, turner.com, crescentspeak.com, your-fuel.com liveluvcreate.com bellenews.com cloudfront.net lapunk.hu
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|