A lány, miközben számot vetett nyomorúságos életének kilátástalanságával, a híd korlátjának dőlve nézte a mélyben haragosan örvénylő vizet. Milyen egyszerű lenne most véget vetni az egésznek, gondolta. Agya már hajlott a döntést elfogadni, teste megfeszült az elrugaszkodáshoz. Ám ekkor valaki megszólította. „Maga mit csinál itt?” Előbb nem felelt, aztán azt mondta: „Be kéne ugrani, az anyja szemit.” „Miért nem ugrott már be?” „Nézem, hogy tán a partról könnyebb.” Egyik írásában emlékezik így vissza Móricz Zsigmond a Litkei Erzsébettel 1936 őszén történt megismerkedésükre. Az író éjfél után gyalogolt hazafelé a Ferenc József hídon (ma Szabadság híd) át, amikor megpillantotta a még majdnem gyerek nagylányt. Így kezdődik Móricz és a nála harminchét évvel fiatalabb lány különös és fordulatokban bővelkedő kapcsolata. Mármint a sok-sok éven át hivatalosnak tekintett verzió szerint. A történetet azonban egy 2007-ben megjelent – az író naplójára és a lány hozzá írott leveleire, feljegyzéseire támaszkodó - könyv (Hamar Péter: Móricz Zsigmond utolsó szerelme) némileg átírta. A könyvből kiderül, hogy az első találkozásuk 1934 körül történhetett, s közös gyermekük, Imre 1935. április 14-én született, tehát jóval a „hivatalos” találkozásuk előtt. Az igazi történet napvilágra kerülésének elodázásáért leginkább a családi perpatvarok okolhatók. Móricz három lánya (Virág, Gyöngyi és Lili) nagyjából egyidős volt - az író által annak örökös csacsogása miatt csak Csibének nevezett – lánnyal, és enyhén szólva is erős fenntartásokkal fogadták az új családtagot. Móricz ekkor már túl volt két házasságon. Első felesége Holics Eugénia (Janka) tanítónő, három leánya anyja, aki 1925-ben öngyilkosságot követ el. Ezt követően Simonyi Mária színésznővel köt házasságot, de évtized múltán kapcsolatuk megromlása okán vele is szakít. A személyes boldogsággal már-már leszámoló író ekkoriban ismerkedik meg Csibével. A lány szerelemgyerekként látta meg a napvilágot, anyja a kórházban hagyta, állami gondozásba került. Több falusi családnál megfordult, hányattatásait Móricz az Árvácska című kisregényében írja meg. 1933-tól élt a fővárosban, sokáig egyetlen munkaadójánál sem tudott megmaradni, végül ágyrajáróként a lágymányosi Bercsényi utca 50.-be került, Füredi Flóriánékhoz. Oda vitte 1935. április 14-én született gyermekét, akit annak idején Litkei Imre névre anyakönyveztek, s akit később Móricz - anyjával együtt - örökbe fogadott. Móricz lányai sohasem tekintették egyenrangú partnernek, és főleg nem fogadták el apjuk élettársaként. Móricz folyamatosan próbálta családja és a külvilág számára is elfogadhatóvá alakítani ezt a viszonyt. Ennek érzékeltetésére álljon itt egy idézet lányának írott leveléből: „Édes fiam be kell látnom, hogy a zavaros helyzet miatt nem bírhatod elviselni az Erzsi jelenlétét egy este sem, legnagyobb jóakarat mellett sem. Ez engem döntésre bírt, s elmentem egy közjegyzőhöz vele, s aláírtam az örökbefogadási okiratot. Arra kérlek, hogy most már, tekintve, hogy végleges a döntés, nyugodj bele ebbe; s nyisd meg szívedet velem és miattam vele szemben is!” Csibe maga is homályban tartotta kisfia státusát. A most már a Móricz Erzsébet nevet viselve fanatikusan vallotta, hogy ő Móricz Zsigmond lánya. Fia később így látja: „Anyám ennek a rögeszmének szinte áldozatává vált... Ha nekem megvallja, hogy Móricz Zsigmond az apám, akkor ő elvesztette volna a sajátját...” 1946-ban azonban mégis megtette, amikor a gyermek apukának szólította férjét, dr. Keresztes Károlyt: „...anyám kézen fogott és könyvesboltjának irodájába vitt, ahol négyszemközt (...) mondta nekem, hogy ne mondd Bandi bácsinak azt, hogy apuka, mert a te apád Móricz Zsigmond volt...” Csibének és fiának Móricz halála után menniük kellett Leányfaluról. Móricz Imre a Debreceni Református Kollégiumban lakott, Csibe Pesten tengődött különféle albérletekben. S mégis, amennyire csak bírta, gondozta Móricz Zsigmond emlékét. Későbbi férjével, a jogász és irodalompártoló dr. Keresztes Károllyal megalapították a Móricz Zsigmond Könyvkiadó és Könyvkereskedést. A Baross utcában működő kis könyvesbolt-antikvárium a magyar ellenállási mozgalom egyik hídfőállása lett, hamis származási és katonai papírokat gyártott és nagyon sok ember életét mentette meg. A háború idején kibombázták boltból, lakásból. A vész után folytatta a kiadóskodást, ahogy lehetett, majd szétment minden, mint az ország: férje fiatalon belehalt az orosz táborban szerzett betegségébe – „kicsi robot” a halálba. Csibe „Árvácska” korában mezítláb hajtotta a marhát a jeges legelőre – a lába bánta. Fiából rendes, diplomás mérnökember lett – ő ápolta alkonyodó éveiben, 1971-ben bekövetkezett haláláig. 55 évet élt. Hamar Péter így fogalmaz könyve bevezetőjében: „Ha az idős Móriczot jól akarjuk ismerni, Litkei Erzsébet sorsát is jól kell ismernünk. Annál sokkal jobban, mint ahogy az irodalomtörténet-írás jóvoltából ez ideig lehetővé vált. Arcáról csak vázlatok készültek. Elmosódó kontúrú portrék. Pedig ott a helye azok között az asszonyok között, akik nélkül szegényes lenne a magyar irodalom. Az ihlető múzsák sorában. Nemcsak modell volt Móricz számára, hanem sokkal több annál.” Móricz Erzsébet „Csibe” 1997-ben a Jad Vasem Intézettől posztumusz megkapta a Világ Igaza elismerést. Minden kitüntetett ültet (vagy ültetnek számára) egy örökzöld fát, mely a nevét viseli, ezzel jelképezve, hogy „aki egy embert megment, az egész világot menti meg”.
Kollát Gyula Forrás: Hamar Péter: Móricz Zsigmond utolsó szerelme (Kairosz kiadó, 2007) - Gajdó Ágnes: Csibe, Élet és Irodalom – Szabó Béla István: Eladó női testek, gondola.hu Képek: nol.hu, terasz.hu, vengriainfo.ru (Kálmán Kata), líra.kimte.hu, books.hu
2 Comments
Csilla
11/4/2014 05:56:05 am
Ez a történet is nagyon megfogott. Sajnáltam és egyben tiszteltem is ezt a kis " árvácskát ", ahogy az élet posvány és sötét iszapjából próbált kievickélni. Végül mégis egy férfi erős karja és empatikus lelke mentette meg. Érdekes, amikor olvastam Mollinári Gizella Betévedt Európába című könyvét, Giza arcában és sorsában a kis Csöre karmáját véltem felfedezni. Szinte láttam magam előtt Czinkóci Zsuzsa arcát, ahogy a könyvet olvastam. De igazság szerint nagyanyám megesett kis cselédlány sorsa miatt állnak közel hozzám ezek a történetek. Valami karmikus energiát vélek ezekben a történetekben felfedezni.
Reply
Kollát Gyula
11/4/2014 08:51:31 am
Nagyon örülök Csilla a rendszeressé váló hozzászólásaidnak, igazán érdekesek, egyben nagyon hasznosak. Kérlek tartsd meg ezt a jó szokásod, hogy "figyelsz" rám :)
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|