Csak egy nyúlfarknyi élet adatott neki arra, hogy beírja nevét egy kontinensnyi ország legkiválóbbjait felvonultató aranykönyvbe, és megtette! Felnőtt életének alig hat éve alatt lenyűgöző festői életművet hozott létre, mely ma Indiában nemzeti kincs. Egy kicsit a miénk is ez a rendkívüli művész, hiszen apai nagyapja magyar volt, Budapesten látta meg a napvilágot, és rövidke életének egy évtizedét hazánkban töltötte. Amrita Sérgil (1913. Budapest – 1941. Lahor), akit az „indiai Frida Kahlo”-ként is emlegetnek a 20. század egyik legnagyobb modern indiai festője. Édesanyja Gottesmann Marie-Antoinette Baktay Ervin (festőművész, író) testvére, édesapja Umrao Sher-Gil gazdag szikh arisztokrata család sarja. 1912 tavaszán költözött Budapestre a házaspár, itt született 1913. január 30-án első gyermekük, Amrita, majd 1914 márciusában húga, Indira. Az Amrita nevet a pandzsábi Amritszárról, a halhatatlanság helyéről és a szikhek szent városáról kapta, magyar keresztneve Dalma volt. A lányok gyermekkora édesanyjuk hullámzó kedélyállapota ellenére is – Marie depresszióban szenvedett, gyakran fenyegetőzött öngyilkossággal, vagy tört ki hisztérikus rohamokban – gondtalan és örömteli volt. 1923-ban anyjuk megismerkedett egy olasz szobrásszal, aki udvarolni kezdett neki. 1924-ben a szobrász visszatért Olaszországba és Marie a gyermekekkel követte. Amrita Firenzében az elegáns Santa Annunciata iskolában tanult tovább, de az intézmény zárdai szigorúsága elriasztotta. Az sem javított a helyzeten, hogy Amrita elmondta a kolostorban, hogy édesapja ateista. A kolostor kiutasította, így felhagyott a tanulmányokkal és visszatértek Indiába. Újabb utazásra 1929-ben kerül sor, a fiatal lány művészeti tanulmányai fejlesztése érdekében a család Párizsba költözik. Ebben az időszakban Amrita a párizsi bohémek életét éli. A szülők támogató hozzáállása – rendszeresek voltak náluk a társasági összejövetelek, bálok – segíti kibontakozását. Borisz Tazlickij festőművész volt ekkoriban a szeretője, de a kortársak szerint női szeretői is voltak. Azt beszélték, hogy Amrita képes volt akár egész héten szórakozni, kétórás szüneteket tartva egy-egy találka között. Indiába visszatérve állítólag Dzsaváharlál Nehru, India későbbi első miniszterelnöke is szeretője volt egy ideig. A brit újságíróval Malcolm Muggeridge-vel egy hétig tartott a viszonyuk, melyre a férfi később úgy emlékezett, hogy nem bírta követni Amrita tempóját, határtalan libidóját. Ez az életösztön, ez a habzsolás köszön vissza művészetében is, ahogy az életteli színeket és felületek használja. 1933-ban – 20 évesen – a Fiatal lányok (Young Girls) című képével elnyerte a párizsi Grand Salon aranyérmét, és történetében a legfiatalabbként a Grand Salon tagjává választották. A képen húgát és egy barátnőjét festette meg (Indira a kép bal oldalán látható). 1938-ban Magyarországra utazik, hogy újra találkozzon gyerekkori szerelmével, Egan Viktor orvostanhallgatóval, aki első unokatestvére. Szülei tiltakozása ellenére a fiatalok összeházasodnak, majd 1939 júniusában Indiába költöznek. 1941 szeptemberében a házaspár tovább költözik Lahoréba. Első nagy kiállításának megnyitójára készülődnek, amikor Amrita megbetegszik. A betegség hirtelen tör rá és nagyon súlyos, rövidesen kómába esik. 1941. december 5-én Amrita váratlanul meghal. Másnap a hagyományos indiai rítus szerint testét elégetik és a Ravi folyóba szórják, így a betegség és a halál valódi oka mindörökre rejtély marad. A korabeli pletykák szerint Amrita állapotos volt, és a nem kívánt terhesség megszakítása okozta hashártyagyulladás végzett vele. Édesanyja nem sokkal ezt követően öngyilkosságot követ el, édesapja pedig depresszióba esik. Munkásságát mindig is meghatározták a magyar gyökerek, hiszen életének egyharmadát Magyarországon töltötte. Személyisége mindenütt feltűnést keltett: Indiában a gyengébbik nemhez nem illő temperamentuma, öntudatos női léte, Európában öltözéke (szári) okán. Mindig külön utakon járt: hozzáment unokatestvéréhez, kislányként erotikus női aktokat festett, a férfiakéhoz hasonló bohém életet élt. Leghíresebb festményei közé a nőkről készült mezítelen képek és a nincstelen páriákat ábrázoló vásznak számítanak. Női aktképeit Indiában megbotránkoztatónak találták, a páriák megfestésére pedig elsőként vállalkozott, ami nagyon merész tettnek minősíthető. Egyik legerotikusabb képét Alvó nő (Sleeping Woman, 1932) éppen húgáról festette (lentebb jobbra). Halála után elismerték tehetségét és nagy népszerűségre tett szert, a Hegyvidéki nők (Hill Women) című képe (lentebb jobbra) 1978-ban postabélyegen jelent meg Indiában. Ma vagyonokba kerül egy-egy képe (Falusi piac című műve – Kiskunhalason készült! – 69 millió rúpiáért kelt el, azaz valakinek közel 300 millió forintot ért) és nemzeti kincsként őrzik azokat a múzeumok. Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Forrás: Amrita Sher-Gil, a száriba öltözött bohém nő, hungarofest.hu – Életösztön és érzékiség: Amrita Sher-Gil 100, Pallag Zoltán, kunszt.postr.hu
Képek: pandolin.com, mno.hu, artinheart.ru, 3w1.eu, plus.google.com, tumblr.com, frontline.in, iseenostranger.com, wikipedia.org, pinterest.com, iseenostranger.com, mumbai.olx.in, wikipaintings.org, tate.org.uk
2 Comments
|
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|