Ha a kor elvárásának megfelelő „szabványos” életutat jár be, akkor hozzámegy egy gazdag főnemeshez, szül néhány gyermeket, és alkalmanként illően jótékonykodik. Ám neki nem volt ínyére az „aranykalitka”, valami mást szeretett volna. Olyannyira mást, hogy amikor huszonévesen szülei elé tárta terveit, azok majdhogynem szívszélhűdést kaptak.
Florence Nightingale (1820–1910) és nővére jómódú angol arisztokrata családba születtek, apjuk pedig lányait olyan magas szinten taníttatta, mintha azok fiúk lennének (ez korántsem volt általános akkoriban). Florence-t lenyűgözte a matematika letisztult és logikus világa, de nagyon érdekelte a filozófia és a történettudomány is. Rendkívüli műveltségre tett szert, a modern nyelvek mellett görögül, latinul tanult, és előszeretettel olvasott klasszikusokat.
A partikon a társaság középpontjába került, nemcsak bájos szépségével, hanem csillogó elmésségével és humorérzékével is. Egy angol báró kérte meg a kezét, melyet követően hét évig jegyben is jártak, ám végül Florence – annak ellenére, hogy szerette a férfit - mégis nemet mondott a házasságra. Vélhetően azért, mert az „intézmény” gátolta volna tervei megvalósításában.
Arról, ami leginkább foglalkoztatja, így ír naplójában: „Az emberi nyomorúság jár mindig az eszemben, ez gyötör… hazugnak érzem, ha a költők a világ dicsőségét zengik. A legtöbb ember, akivel találkozom, gondban, szegénységben, betegségben él.”
A partikon a társaság középpontjába került, nemcsak bájos szépségével, hanem csillogó elmésségével és humorérzékével is. Egy angol báró kérte meg a kezét, melyet követően hét évig jegyben is jártak, ám végül Florence – annak ellenére, hogy szerette a férfit - mégis nemet mondott a házasságra. Vélhetően azért, mert az „intézmény” gátolta volna tervei megvalósításában.
Arról, ami leginkább foglalkoztatja, így ír naplójában: „Az emberi nyomorúság jár mindig az eszemben, ez gyötör… hazugnak érzem, ha a költők a világ dicsőségét zengik. A legtöbb ember, akivel találkozom, gondban, szegénységben, betegségben él.”
Huszonévesen azután szülei elé áll és bejelenti, hogy ápolónő lesz. Túl nagy sikert nem arat az elképzelésével, hiszen akkoriban az úrinők nem dolgoztak, kiváltképp nem egy olyan lenézett és alantas „szakmában”, mint a betegápolás. És valóban, egy korabeli kórházban elképzelhetetlenül rossz körülmények uralkodtak. Az ápolónők nem igazán örvendtek társadalmi megbecsültségnek, melynek volt is némi alapja, lévén a kolostorbéli ápoló apácák kivételével jobbára piszkosak, tanulatlanok, képzetlenek és iszákosok voltak.
Szülei abban bíztak, hogy majd egy utazás kiveri lányuk fejéből a „kótyagos” gondolatot, ám Florence Egyiptomot, Görögországot és Olaszországot járva is leginkább a kórházakat kereste fel és gyűjtötte a tapasztalatokat. Hazaérve, miután szülei ellenállása nem enyhült, titokban részt vesz egy nővérképző tanfolyamon. Később sikerült rávennie őket, hogy elengedjék Kaiserswerthbe, ahol három hónap alatt kitanulta az ápolónői mesterséget. Tanulmányozott minden elérhető iratot, kórházi dokumentumokat, zárójelentéseket, gyűjtötte az ápolási szokásokat, módszereket. Terveket dolgozott ki, hogy hogyan lehetne jobban szervezni az ápolást. Az alapoktól kezdte: “Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek.”
Szülei abban bíztak, hogy majd egy utazás kiveri lányuk fejéből a „kótyagos” gondolatot, ám Florence Egyiptomot, Görögországot és Olaszországot járva is leginkább a kórházakat kereste fel és gyűjtötte a tapasztalatokat. Hazaérve, miután szülei ellenállása nem enyhült, titokban részt vesz egy nővérképző tanfolyamon. Később sikerült rávennie őket, hogy elengedjék Kaiserswerthbe, ahol három hónap alatt kitanulta az ápolónői mesterséget. Tanulmányozott minden elérhető iratot, kórházi dokumentumokat, zárójelentéseket, gyűjtötte az ápolási szokásokat, módszereket. Terveket dolgozott ki, hogy hogyan lehetne jobban szervezni az ápolást. Az alapoktól kezdte: “Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek.”
Első állását 1853-ban egy londoni női kórházban töltötte be. Az 1854-es londoni kolerajárvány idején önkéntes ápolónőként dolgozott, betegei rajongtak érte, földre szállt angyalként emlegették. Ebben az évben olyan hírek érkeztek az akkor dúló krími háborúról Angliába, melyek szerint az angol sebesültek elhanyagoltan, ellátás nélkül sanyarognak. Florence egy pillanatig sem tétovázott, rögtön felajánlotta szolgálatait.
A kórház folyosóin a földön feküdtek a katonák, még abban a piszkos, véres uniformisban, amelyet a harctéren viseltek. Ágynemű, tiszta ruha, edények sehol, szappanról, törölközőről hírből sem hallott senki. Híján voltak gyógyszereknek, kötszereknek, élelemnek, még tiszta víznek is. Fűtetlen szobákban fagyoskodtak (novemberben!) a betegek, világítás nem volt. Az orvosok érzéstelenítés nélkül amputáltak, a rettenetes körülmények miatt a sebesültek állapota nemhogy javult, de tovább romlott a kórházban. Többen haltak meg kolera, tífusz és egyéb fertőzések miatt, mint a sebesülések következtében. Szinte hihetetlen, de a katonáknak még sebesülten is jóval nagyobb esélyük volt a túlélésre a fronton, mint a hadikórházban!
Nem volt könnyű „legénységet” toborozni, de végül is Florence 38 ápolónő élén megérkezett egy törökországi katonai kórházba, ahol valóban katasztrofális állapotokat tapasztalt. Ahogy visszaemlékezésében írja, a kórház bejárata fölé nyugodtan ki lehetett volna függeszteni: „ki ide belép, az hagyjon fel minden reménnyel”(eszerint Dante poklához hasonlatos hely lehetett).
Florence első dolga volt, hogy a lehető legnagyobb tisztaságot teremtse meg segítőivel. Igyekezett megoldani az ellátást, sokszor saját pénzéből rendelt élelmiszert és kötszert. Mindent átszervezett, rendbe tett a kórházban. Kitartó igyekezetének hála a kórházba került sebesültek korábban 42 % -os halálozási aránya 2,2 % -ra csökkent! Napi 20 órát volt talpon. Az ápolás mellett segített a katonáknak a családjukkal való kommunikációban, olvasószobát hozott létre. Munkájában Paracelsus tanítását követte, mely szerint „A szeretet a legjobb gyógyszer.” Éjszakánként egy lámpással a kezében járkált az ágyak között, így érdemelte ki a „lámpás hölgy” nevet, amely élete végéig elkísérte.
A háború túlélői hazatérvén elmesélték, hogyan ápolta őket, így neve még hazatérése előtt legendává vált Angliában. Miután utolsó betege is elhagyta a kórházat, 1856-ban maga is visszatér. Nemzeti hősként fogadják, ő azonban nem kér az ünneplésből. Fogadja őt Viktória királynő is, akinek beszámol hadi tapasztalatairól és az általa javasolt reformokról.
Hosszú élete hátralévő részében még rengeteget tett a betegápolás jobbá tételéért. Életműve elismeréseképpen 1883-ban a Királyi Vörös Kereszt kitüntetésben részesül, majd 1907-ben (első nőként a birodalomban) megkapja az angol Becsületrendet. Minden év május 12-én (születésnapján) tiszteletére ünnepelik az Ápolók Világnapját.
Florence Nightingale a modern nővérképzés úttörő alakja, aki nem csak vitte azt a bizonyos lámpást, hanem maga is azzá vált.
Kollát Gyula
Hosszú élete hátralévő részében még rengeteget tett a betegápolás jobbá tételéért. Életműve elismeréseképpen 1883-ban a Királyi Vörös Kereszt kitüntetésben részesül, majd 1907-ben (első nőként a birodalomban) megkapja az angol Becsületrendet. Minden év május 12-én (születésnapján) tiszteletére ünnepelik az Ápolók Világnapját.
Florence Nightingale a modern nővérképzés úttörő alakja, aki nem csak vitte azt a bizonyos lámpást, hanem maga is azzá vált.
Kollát Gyula
Forrás: Doba Éva: Florence Nightingale – a lámpás hölgy (Új Akropolisz), wikipédia
Képek: en.wikipedia.org, edhird.wordpress.com, moviemail.com, hdwallpapersarena.com, norlink.norfolk.gov.uk, history.com, mostlypaperdolls.blogspot.com, wdfiles.com
Képek: en.wikipedia.org, edhird.wordpress.com, moviemail.com, hdwallpapersarena.com, norlink.norfolk.gov.uk, history.com, mostlypaperdolls.blogspot.com, wdfiles.com
RSS Feed
