Mielőtt bárki is (jogosan) a cím sugallta Tess Durbeyfieldre, Thomas Hardy klasszikusának hősnőjére gondolna, sietősen leszögezem, hogy történetünk főszereplőjét Annának hívják. Élete a tisztaság története, személye a hitvesi költészet talán legszebb alkotásainak ihletője. Az „illatos lelkű” költő (már nem is tudom hol találkoztam ezzel a Tóth Árpádot nagyon szellemesen leíró jelzővel) 26 évesen, 1912-ben ismerkedik meg a 17 éves Lichtmann Annával, rövid, tragikus élete egyetlen szerelmével. A költő azonban permanensen anyagi gondokkal küzd, így hiába a kölcsönös nagy lángolás, kapcsolatukat nem tudják úgymond hivatalossá tenni, mert a nincstelenség okán nem tudnak egybe kelni. Már évek óta tart kapcsolatuk, sőt „vadházasságban” élnek, amikor Tóth Árpád elkeseredésében támogatásért a „nagy pártfogóhoz”, Hatvany Lajoshoz (kép jobbra) fordul segítségért. Neki címzett levelében így ír: „Ne tessék azt gondolni, hogy ez a házassági izé nálam valami ifjúi tavaszi bagzás-féle. Hogy fejest akarok ugrani valami nőbe, vagy ilyesmi. Nem vagyok én úgy főzve a nőktől...” Mert valóban nem egy hirtelen fellángolásról van szó, hiszen Annával hűségesen kitartanak egymás mellet; ide most klasszikusan az következne, hogy jóban-rosszban, ám nekik a kettő közül csak utóbbi, a rossz jutott. Fentebb nevezett levelében a költő erről így ír: „És többet szenvedtünk már egymással, mint húsz tiszteletben megőszült házaspár együttvéve.... És ő kitartott mellettem, rám várva, évekig, hivatalt vállalt... vergődött és várt.” Nem ez az első támogatást kérő levele Hatvanyhoz, aki a korábbiakat ridegen elutasította. Ebből a levélből képet nyerhetünk Anna tiszta szerelméről és önzetlenségéről is: „Nem a testi vágy húz engem hozzá, hanem az összeroppanásig fájó lélek minden kínjai... Nem sürget, nem lamentál, s most, mikor az ön hideg levelét elküldtem neki, azt válaszolta, hogy önnek igaza van, és ő kész örökre félreállni az utamból...” Végül 1917-ben Hatvany áldásával házasságot kötnek, és 1920-ban megszületik lányuk, aki apja utolsó éveinek legnagyobb öröme. A nyolc évesen árván maradt Eszterből, ugyancsak költő lett. Vallomásában így ír édesapjáról: „Még gimnázium tanáraim közül is, akik nagyjából általánosan műveltnek számíthattak, csupán egyetlenegy olvasta és becsülte Tóth Árpádot.” Hogy ennek mi lehetett az oka? Talán közrejátszott korunk „macsó” szemlélete, mely nem találta elég férfiasnak líráját, de sokan mondták rá azt is, hogy egysíkú költő volt. Hogy mennyire igaztalanok ezek az állítások, arra jobb bizonyíték nem szükségeltetik, mint Babits Mihály (kép balra) méltatása: „Tiszta volt, egységes, töretlen, az első pillanattól kész, az utolsó percig változatlan...nemes és magas poéta, mindvégig hű a költő igazi hivatásához, amely mégis csak a szépségek teremtése, s amelyhez mind többé-kevésbé hűtelenek lettünk e káromkodó és nyers-dalú korban. Szépséget teremteni abból az anyagból, ami éppen van - kicsiny és szomorú életünk anyagából!” És Tóth Árpád teremtett is megannyi szépséget, valamennyi a hitvesi költészet gyöngyszeme. Azé költészeté, melyet talán a „Nyugat”-ban definiáltak egykoron a legszebben: „Földről emelve, égre villantva, földre zuhanva, perc és örökkévalóság között kimondani a legtöbbet, amit ember embernek mondhat, a legegyszerűbbet, amit férfiember asszonyembernek mondhat: jó élni, mert szeretlek.” Lássuk, miként szól ez Tóth Árpád tolmácsolásában: Esti sugárkoszorú „...És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szívembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le S lombjából felém az ő lelke reszket?” Anna mindvégig kitartott a vézna testalkatú, komoly tüdőbetegséggel küszködő költő mellett betegségben, szegénységben egyaránt. Életéről (méltatlanul) nagyon keveset tudunk, némi képet csak a ránk maradt levélrészletekből nyerhetünk. Amikor Pádi (Tóth Árpád beceneve) 1928-ban 42 évesen meghalt (párja négy évtizeddel élte túl a férjét), Anna elintézte a temetést, meghallgatta Babits beszédét, fogadta a részvétkívánságokat, majd elköszönt férje íróbarátaitól. Többé nem ment el egyetlen rendezvényre sem, interjút nagyon ritkán adott, egyedül akart maradni az emlékeivel.
A visszaemlékezés pedig minden bizonnyal olykor mosolyt csalt az arcára, hiszen nyomorúságos sorsuk ellenére házasságuk, közös életük harmonikus és boldog volt. Kollát Gyula Kép: sweethome.gportal.hu, litera.hu, nyugat.oszk.hu,irasmuvek.hu
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|