Emberibb világok

A világ néhány titokzatos szegletében máig él pár markáns kis népcsoport, ahol még mindig a nő az úr. Matriarchális társadalmi berendezkedésükben erőszaknak és agressziónak nincs helye. Egy letűnt világ utolsó „mohikánjai”. Sajnos legtöbben inkább turista attrakciónak tartják, sem mint követendő példának.

---

A tudományos világ nagyjából egybehangzó véleménye ma az, hogy a matriarchális társadalom az emberi törzsfejlődésben vagy a patriarchális társadalom előtt létezett vagy azzal párhuzamosan és a  férfiuralmú társadalom idővel szorította ki. Ám az a tény, hogy szórványokban még ma is léteznek, egyértelműen bizonyítja, hogy elterjedt formában létezett matriarchális társadalom az írott történelmi korok előtti időkben. A  nő  magasabb rangja abból  adódott, hogy az élelem nagyobbik részét ő szerezte, és a szülések révén ő biztosította a horda jövőjét.

A későbbi időkből is találunk azonban példát az efféle berendezkedésre, mégpedig az észak-amerikai indián törzs, az irokézek esetében. Társadalmukban a nők birtokoltak és a lányok örököltek, sőt a nők választották meg a törzsfőt is. Ugyanez jellemző más ázsiai és afrikai népekre is, melyek elsősorban bennszülött ősközösségek.

És most lássuk azokat a helyeket, ahol manapság is a nők „hordják a nadrágot” avagy „viselik a kalapot” (kinek hogy tetszik).
Létezik valahol a távoli Szumátrán egy törzs, a minangkabau, ahol minden fordítva működik. Körükben a vőlegény veszi fel a menyasszony nevét és a családi vagyont is a lányok öröklik. Az asszonyok életét a családról való gondoskodás teszi ki, ugyanis ők felelnek férjük és gyermekeik jólétéért.

A minang matriarchátus egyébként rendkívül megengedő és igazságos, mivel a nők nem önkényuralomra, hanem inkább férfi-női konszenzusra törekednek. Ennélfogva a férfiak is fontos szereplői a közösségnek. A házasságkötés is szabad választáson alapul, csak épp az esküvő után az ifjú pár nem a férj, hanem az ara házába költözik.

Minangkabau különös kultúrájával és nőuralmával egyedülálló színfoltja a térségnek, és - mivel az iszlám befolyás meglepő módon érintetlenül hagyta a törzset - a nők birodalma gyakorlatilag a béke szigete a vallási és faji villongásokkal teli Indonéziában.

India és a szomszédos államok rendje köztudottan férfiuralmon és női alárendeltségen alapul, de ősi kultúrájukban erős hagyományai vannak a nagy hatalmú női istenségek tiszteletének. Ezt a tradíciót őrzi a dél-ázsiai Bangladesben élő népcsoport, a mintegy 30-40 ezer főt számláló khászi törzs. Az Indiából betelepült etnikum Sylhet tartományban hozta létre 80 falucskából álló, egyedülálló matriarchátusát.

A törzs vezetője igazi ősanyaként irányítja a közösség életét, akárcsak a családok nőtagjai, akik minden tulajdon és döntés felett rendelkeznek. A gyermekek anyjuk vezetéknevét kapják születéskor, a vagyont pedig csak lányok örökölhetik. Érdekes módon a vezető szerepet nem az elsőszülöttek, hanem - mint a népmesékben - a legkisebb lány viszi tovább.

Ettől függetlenül az anyák nem tesznek különbséget csemetéik között, sőt, a törzs életében az apáknak is fontos szerep jut. A matriarchátus olyan jól működik, hogy a khászi falvak a környező településeknél jóval magasabb életszínvonalon élnek, náluk az áram, a televízió, sőt, az internet is a mindennapi élet része.

A dél-kelet kínai Jünnan tartományban található nőközpontú közösség a matriarchális társadalom utolsó bástyáinak egyike. Az ázsiai kultúra - az anyaimádat ellenére - köztudottan férfiközpontú, Mosuo mégis azon ritka kivételek egyike, ahol a nők tartják a gyeplőt.

Egy házban általában háromgenerációnyi nő és gyermek él együtt, akik jókedvű kolóniaként megosztják egymást között a teendőket. A tibeti kultúrához közel álló Mosuóban a párkapcsolatok terén is teljes béke és szabadság uralkodik. A nők kedvükre választhatnak és cserélnek párt, mivel a házasság arrafelé ismeretlen intézmény. A facér férfiak külön házakban élve várják a női látogatókat, a nők dominanciája azonban csak egy sokatmondó pillantásig terjed, azután már a férfiakon a sor.

Az udvarlás után a nők egyszerűen házukba hívják választottjukat, a közösség pedig onnantól egy párnak tekinti a fiatalokat, mindenféle ceremónia nélkül. A pár gyermekei édesanyjuk nevét öröklik, és nála nevelkednek, az apák csak látogatóba mennek csemetéikhez. A vagyon kizárólag anyáról lányra öröklődik. A férfiak helyzete sok szempontból alárendelt, de Mosuo hímnemű lakói mégsem panaszkodnak. A dolgos és anyáskodó nők mellett nem sok gondjuk akad, asszonyaik szeretik és megbecsülik őket. Mivel még a házasság sem köti őket, életük során annyi nővel élnek együtt, ahánnyal kedvük tartja. Nem véletlen, hogy a nemi erőszak és bűnözés is ismeretlen fogalom Mosuóban.

A mosuo emberek egészen az elmúlt évtizedekig elszigetelve éltek, mióta azonban a turisták felfedezték különös világukat, egyre inkább kapcsolódnak a külvilághoz. Kérdés azonban, hogy a jövőben hogyan befolyásolja majd életüket és kultúrájukat az egy gyermeket engedélyező kínai rendelet, illetve, hogy képesek-e megőrizni az egyre inkább beszivárgó nyugati hatások ellenére is a szabad szerelmen és a női bölcsességen alapuló társadalmukat.

Fentiekből úgy tűnik, hogy a világ jobb és élhetőbb lenne, amennyiben a nők irányítanák. Hihetőnek látszik ez annak tudatában is, hogy vélhetően nem minden nő angyal (mint ahogyan a férfiak sem mind ördögök).

                                                                                                                                Kollát Gyula

Képek: 78news.blogspot.com,thenigerianvoice.com, scaa.sk.ca, trekearth.com, wikimedia.org, pinterest.com, panoramio.com, wikinut.com, ntdtv.com, flickr.com, milliyet.com.tr, abc.net.au, chingnengbin.blogspot.com, blackeagleflights.blogspot.com