„...Afrika beeszi magát az ember bőre alá. És amikor az ember otthagyja, akarva-akaratlanul magával visz belőle egy darabot: Afrika dalát. És már soha nem lesz olyan, mint előtte volt. Sem Afrika, sem az ember, aki megjárta Afrikát.”* Távol Afrikától. Sokaknak adott életre szóló élményt ez a gyönyörű képekkel, varázslatos dallamokkal, szerelemmel, szenvedéllyel, nagyszerű színészi alakításokkal teli önéletrajzi ihletésű romantikus film. A színészistennő, Meryl Streep által megformált írónő tizenhét évig élt a fekete kontinensen. Karen Blixen (1885 – 1962) dán írónő jómódú arisztokrata család gyermekeként Karen Christence Dinesen néven látta meg a napvilágot. Iskoláit Koppenhágában, valamint Angliában, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban végezte. Felvilágosult, művelt nő volt, akinek nemcsak az íráshoz volt tehetsége, de kiválóan rajzolt és festett is. Élete – csakúgy, mint írásai – nem nélkülözték a drámai fordulatokat. 1913-ban beleszeretett másod-unokatestvérébe, a svéd nemesi családból származó Hans von Blixen-Finecke báróba, de szerelme viszonzatlan maradt, és végül Brorhoz, Hans testvéréhez ment feleségül. Egy kenyai vadászatról hazatérő nagybácsi élménybeszámolójának és buzdításának hatására a fiatal pár gyorsan eldöntötte, hogy Afrikába költöznek és ott tejfarmot hoznak létre. Míg Bror a kaland kedvéért, addig Karen a szülői ház szorításából menekülve hagyta el Dániát. Afrikában valóra vált Karen álma, hogy távol dániai otthonától végre szabad legyen. Mielőtt berendezkedtek volna a Mbagathi-házba rövid nászútra mentek a Naivasha-tóhoz, ahol éjszaka vadásztak, napközben pedig egy egyszerű agyagkunyhóban pihentek: Karent teljesen lenyűgözte a távoli hegyekig elnyúló magas fűvel borított táj és a szabadság fuvallata. Bror kezdetben lelkesen irányította a munkálatokat, ám később kétes eredetű bányarészvényeket vett és vasúti spekulációkba kezdett. Felelőtlen költekezései adósságba verték az egyébként is nehéz gazdasági helyzetben lévő farmot. Bror Blixen egyik ismerőse a báróról írt életrajzi művében megjegyzi: „Szerintem Blix volt az egyetlen ember a világon, aki őszintén hitte, hogy egy csekk azáltal ki is van fizetve, hogy ő aláírja.” Házasságuk korántsem volt sikeres: férje folyamatosan megcsalta, vélhetően ő fertőzte meg szifilisszel is, amelynek következményeitől az írónő egész életén át szenvedett. A báró gazdálkodás helyett szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges szafarivezetőnek bizonyult - így ismerkedett meg nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai „bennszülöttekkel”, a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. A szerelem is újra rátalált a szintén arisztokrata angol vadász és pilóta, Denys Finch-Hatton személyében – ellentmondásos kapcsolatuk áll a Távol Afrikától című film középpontjában. Miután Denys repülő-szerencsétlenségben életét vesztette, és az ültetvényt a gazdasági válság miatt már korábban el kellett adniuk, Karent már semmi nem tartotta Afrikában, és tizenhét Kenyában töltött év után visszatért Dániába. (Afrika hálából ma is őrzi emlékét: egykori kávéfarmja területét Kenyában Karenföldnek nevezték el.) Afrika hatására lett belőle igazi író. Hazájába visszatérve megírta lírai memoárját, amelyet 1962-ben bekövetkezett haláláig romantikus elbeszéléskötetek és regények követtek. Élete fő műve azonban a Volt egy farmom Afrikában. Amelynek minden egyes szavából sugárzik a szerző Afrikával szembeni hódolata és alázata, miközben olyan kivételes érzékenységgel és érzékletességgel írta le a tájat és az embereket, hogy az olvasó szinte magán érzi a bennszülöttek bizalmatlan tekintetét, a nappalok perzselő melegét, az éjszakák fagyos hidegét, az élet örök körforgására emlékeztető napfelkelték és a naplementék csodáját.* Írói nagyságát bizonyítja, hogy kétszer volt a Nobel-díj várományosa (1954-ben Ernest Hemingway, 1957-ben Albert Camus kapta meg a díjat). Amikor Hemingway elnyerte az elismerést, azt nyilatkozta, boldogabb lett volna, ha azt Karen Blixennek ítélik. A mondás úgy tartja, hogy lefekvés előtt mindig Afrika irányába fordult, és Hattonhoz beszélt. Az a lezuhanó gép az ő szívét találta telibe és törte milliónyi darabra. Gyógyítani már nem lehetett, így otthagyta. Örökre. Kollát Gyula Karen Blixen magyarul megjelent művei: Volt egy farmom Afrikában, Árnyék a füvön (néger szolgájáról), Téli regék, Babette lakomája, A halhatatlan történet (mese) A Távol Afrikától (Out of Africa) című 1985-ben, Sydney Pollack rendezésében, Meryl Streep és Robert Redford főszereplésével készült filmadaptáció 1986-ban 7 Oscar- és 3 Golden Globe-díjat nyert el * ekultura.hu, Galgóczi Móni
Képek: cultura.hu, paperblog.fr, filmweb.pl, pinterest.com, godsochgardar.se, tvcinews.com, toutlecine.com, blixen.dk, infobarrel.com, a.bimg.dk, danskfaget.dk, quizz.biz
2 Comments
1/31/2015 03:55:27 am
Most kedvet adtál ahhoz, hogy újraolvassam a könyvet. :) Kár, hogy otthon van a szüleim garázsában, és ez valamiért azok közé a könyvek közé tartozik, amiket magyarul szeretek olvasni... talán a jó emlékek miatt, mert mindig a nagymamám jut eszembe róla, akinek nagy szerelme volt Afrika.
Reply
Kollát Gyula
1/31/2015 02:04:56 pm
Nagyon örülök, hogy benéztél hozzám Enikő, annak meg különösen, hogy az írás szép emlékeket idézett fel benned. Gyere máskor is :)
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|