Hogy a címben szereplő két fogalmat mi (helyesebben ki) köti össze? Frissen szerzett információim szerint az agykurkászok, kik szerint a férfiak eme reakciója ösztönösen következik be a csinos arcocskákon megjelenő könnycseppek láttán. Mit mondjak? Tapasztalatom szerint bennem, férfiemberben a könnyek (nem csak a női!) együttérzést, sajnálatot, szánalmat váltanak ki. Pánikot sosem! De kezdjük a történetet a legelején. Történt a napokban, hogy egy okosság kapta meg a szemem a facebook üzenőfalon, mely emígyen szólt: „Olyan világban élünk, ahol bárki észreveszi, ha lefogytál vagy meghíztál... de senki nem látja, ha szomorú vagy.” Most nem mennék mélyebben bele ennek a bölcseletnek a defektességébe, ezért mindössze annyit jegyeznék meg, hogy amennyiben valaki nem titkolja a szomorúságát, az olyannyira kiül az arcára, hogy azt még a vak is látja, a látó meg tuti észreveszi. Sokkal érdekesebb ennél a fenti nemes gondolat szülte komment-folyam. Elsőként egy fiú reagált, mondván, azért nem veszik észre a férfiak a szomorúságot, mert a nők eltitkolják azt. Érkezett a replikáció: a fiúk azt sem veszik észre, ha a lány ott sírdogál mellettük, DE (ez ütős!) jobb is, mert akkor pánikba esnek! Innentől fokozott kíváncsisággal figyeltem a „párbajt”, mert utóbbi infó számomra igencsak új és meglepő volt. A fiú félszeg válasza következett: Értem, és nincs orvoslat? A lány magabiztosan válaszol: Biztosan van azoknak, akik akarják... és itt jött a bevezetőben jelzett ösztönös reakcióra való hivatkozás, jelezvén ezzel, hogy nehéz ügy a dolog orvoslása. Eddig a pontig szórakoztatónak találtam a „csörtét”, ám itt belépett a képbe egy másik nő, aki meg is nyilatkozott ekképpen: - Ezt benézted jófiú (elnevezés tőlem), hiába kutatod a női agyat, az nektek férfiaknak „ufó!”. Na, nálam itt szakadt a cérna, mert az illető hölgy teljesen indokolatlanul alázta a véleményem szerint nagyon udvariasan társalgó fiút, és tetézte még ezt azzal, hogy nagyon okosnak titulálta a lány vitapartnert, mintegy jelezvén ezzel, hogy a fiú meg éppenséggel az ellentéte. Végül jött a hab a tortára: a pasik figyelmébe lett ajánlva egy könyv, melynek a címe: „A női agy”. Első felindulásomban persze azonnal egy idióta férfisoviniszta vicc jutott eszembe: Egy férfi elhatározta, hogy nővé műtteti át magát, és a gondolatot tett is követte. Amikor a műtétet követően visszatért ismerősei körébe, azok rögvest faggatni kezdték: Milyen volt, nagyon fájt? Hol is kezdjem, töprengett az újdonsült nő, majd sorolta: A mell implantátum beültetését szinte észre sem vettem, a péniszem eltávolítása viszont már komoly fájdalommal járt, de, tudjátok mindez semmiség volt ahhoz képest, amikor az agyamat kezdték zsugorítani... És akkor meg is érkeztünk a TÉMÁHOZ. Férfi agy – női agy. Hosszú idő óta tart a nemek harca, melynek egyik fő célja eldönteni: ki az okosabb? A férfi vagy a nő? Véleményem szerint már a kérdés is ostoba, mert először talán azt kellene tisztázni, mit is jelent az, hogy valaki okos. Egyáltalán, ki az okos? Aki művelt, és fejből elszavalja az Odüsszeiát? Netán az aki ugyan alig olvas, viszont zseniálisan ért a pénzügyekhez? Aki fejben össze tud szorozni hatjegyű számokat, vagy aki hihetetlen műalkotásokat hoz létre? Ki dönti ezt el? Tény, hogy a férfi és a női agy különbözik egymástól. „Gustave Le Bone, aki a tömegek lélektanáról értekezett és mellékállásban nőgyűlölő volt, 1879-ben azt írta: a nők agymérete közelebb áll a gorilláéhoz, mint a kifejlődött férfi agyhoz. Inspirációját Paul Broca munkásságából merítette, aki megmérte 292 férfi és 140 nő agyát és a különbség átlaga 181 gramm, vagy másként 14% volt. A vita persze azóta is tart, vajon mi következik ebből, mi több, egyáltalán igaz-e ez az eredmény. Amikor ugyanis figyelembe vették az életkort, a testmagasságot és a testsúlyt, kiderült, hogy a nők agya relatíve nagyobb. Hoppá! Ráadásul Sandra Witelson agykutató kimutatta, hogy a nők agyában némely területen több idegsejt zsúfolódott össze, mint a férfiak agyában. Lám csak, mindig az derül ki, hogy nem a méret számít.”* A női agy fő szervező elve az empátia, a férfi agyé pedig a rendszeralkotás. A nőket ugyanis az emberi kapcsolatok és az emberi lélek működése, míg a férfiakat a tárgyak és folyamatok működése érdekli. A nők ezért nagyon jók az elmeolvasásban, azaz jól kitalálják mások szándékait, érzelmeit. Azonban nem egyszerűen a metakommunikációs jelzésekre fogékonyabbak, hanem bele is tudják élni magukat mások helyzetébe és ösztönösen értik a lélek működésének szabályait. A férfiak viszont a nőknél sokkal jobban értik a világ működését és átlátják bonyolult anyagi folyamatok szabályszerűségeit. Megérteni, miért sír egy csecsemő és megérteni a fekete lyukak titkát, egyaránt nagyszerű dolog, de merőben más agyműködést igényel.* Tény, hogy jócskán elkanyarodtam a témától, de most lássuk, honnan is indultunk. A férfi nem látja a nő szomorúságát, patakzó könnyeit, majd a konklúzió: mert nem érti a női agy működését. Az eszmefuttatás láttán bevallom, már én sem értem, mert úgy vélem, ha a férfiember nem látja (vagy csak úgy tesz, mint aki nem látja) női partnerének szomorúságát, a mögött semmiképpen sem az áll, hogy nincs tisztában annak agyműködésével, sokkal inkább az, hogy a hölgy és annak érzelmei nem jelentenek számára semmit. Az ilyen férfi mellett nyugodt szívvel könnyekre szabad fakadni (más kérdés, hogy nem érdemes), mert egészen bizonyos, hogy a pánik jeleit nem fogjuk rajta felfedezni.
Kollát Gyula *Szendi Gábor: A női agy, férfi agy tenyek-tevhitek.hu - Ki az okos? (anyuci.hu) Képek: top1walls.com, m.cdn.blog.hu, newsinmind.com, solvencyiinews.com, sport365.hu, momentantarsulat.hu, listener.co.nz, wallippo.com, artefactgroup.com
6 Comments
Csilla
11/8/2014 08:38:15 am
Tetszik ez az írásod!
Reply
Kollát Gyula
11/9/2014 01:44:59 pm
Nem semmi vagy Csilla!
Reply
Csilla
11/15/2014 06:28:21 am
Azok a szerencsés emberek, akik olyan energiarendszert kaptak, amelyek minden élethelyzetben hasonló viselkedést generálnak. Általában ők, stabil világszemlélettel bírnak, követik céljaikat, akár kicsik, akár nagyok. Nem agyalnak azon, melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. De ott a másik tábor. Én is ezek közé tartozom. Nekünk már nem olyan egyértelmű minden. Ha a tükörbe nézünk reggel, este már nem biztos, hogy ugyanazt az embert látjuk. Kérdéseink vannak, nem is egyszerűek. Válaszainkért pedig nagyon sokat kell tanulni és megélni. De a nagy lényeg, akármilyenek is vagyunk, úgy kell a másikat elfogadni, ahogy van. …..És persze, elsősorban magunkat kell elfogadni és szeretni, ahogy vagyunk és amilyennek teremtődtünk.
Csilla
11/15/2014 06:27:28 am
Kedves Gyula!
Reply
Csilla
11/16/2014 04:11:20 am
Jajj ! Anyukám ! Borogass ! Tényleg nem való ez nekem ! Természetesen az előző levelek sorrendje fordított.
Reply
Kollát Gyula
11/17/2014 09:08:00 am
Drága Csilla!
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|