Egy szépséges szőke baba volt, az ártatlanság és romlottság különös keveréke. Szegény, hányattatott sorsból tört fel nagyon magasra, s lett a 20. század egyik ikonja, ám mire megcsillanthatta volna színészi tehetségét is, felőrlődött a filmgyárral és az önmagával vívott harcokban. Marylin Monroe élete nyitott könyv, mindenki ismeri, aligha lehet bárkinek is e téren újat mondani. Ám, hogy igazából milyen is volt minden idők legrejtőzködőbb mozicsillaga, ki is lakozott a mesterségesen kialakított szexbomba-image mögött, máig megfejtésre váró talány. Úgy mondják, már gyerekkorában is kaméleon volt, aki úgy változott, ahogy azt a környezete elvárta és diktálta. Akik kezdetben dolgoztak vele meglepő módon zárkózott természetnek írják le. Egykori tanára, Phoebe Brand így emlékszik vissza: „Sose tudtam, hányadán állok vele. Fogalmam se volt róla, mit gondol a tanulmányairól. Őszintén szólva, nem jósoltam volna neki nagy jövőt a pályán. Nagyon visszahúzódó volt. Néha az volt az érzésem, egy alvajáró jön-megy körülöttem.” A forgatókönyvíró, Nunnally Johnson szintén olyannak festette le, „Mint aki tíz méterrel a víz színe alatt él, vastag vattafal mögött. Sokszor, akár a lajhár. Ha megszúrják, egy hét múlva mondja, hogy ’Jaj!’” Hiába bizonyítja a „Buszmegálló”-ban, hogy drámai szerepet is el tud játszani, karrierje leghíresebb filmjelenete a „Hétévi vágyakozás” című alkotás azon jelenete, mely során egy elhaladó vonat meglebbenti a színésznő szoknyáját. „Szőke butuska nő” skatulyába zárták, pedig „Amivel ő rendelkezik, a jelenlét, a belső fény, a pislákoló intelligencia, az nem jön át a rivaldán. Olyan törékeny, olyan finom, hogy ezt csak a kamera érzékelheti. Olyan, mint egy menekülő kolibri: ennek a költészetét egyedül a kamera tudja rögzíteni.”* A filmes sikerekhez nem kapcsolódott tartós magánéleti boldogság: első válását követően Marilyn hozzámegy a híres baseballjátékoshoz, Joe DiMaggióhoz, ám annak dacára, hogy egybekelésüket az évszázad esküvője címmel illetik, a házasság kilenc hónap után tönkremegy. Monroe később New Yorkban megismerkedik Arthur Millerrel, a világhírű drámaíróval. Egymásba szeretnek és összekötik életüket. Bagoly és Cicamica – így emlegetik őket, arra utalván, hogy személyiségük két külön világot képvisel. Marylin így vall magáról: „Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem.” Házasságuk öt évig bírja a média nyomását, ez idő alatt ugyanis Marilyn állandóan a szenzációhajhász riporterek és fotósok kereszttüzében él: a lapok nem csak házassága válságait taglalják, de rengeteget cikkeznek John F. Kennedy elnökkel és Robert Kennedy államügyésszel folytatott állítólagos viszonyairól is. Minden lépését követi a kamera, nem tud hová menekülni előle. Majdhogynem széttépik az emberek, a sajtó sem száll le róla soha. „Buja és arcátlan nemisége ellenére is mindig valami titokzatosság lengte körül, sőt még valami zárkózott tartózkodás is volt benne, hangja melyben mindig erotikus felhangok bujkáltak, mindazonáltal félénk gyermeki hang volt – ezek a kétértelműségek és ellentmondások tehetsége lényéhez tartoztak. Egy kedves fiatalasszony jelent meg az ember előtt, aki ott rekedt valahol az ártatlanság seholországában, ahonnan nem szabadulhat.”* Ezt a nyomást nem tudja feldolgozni, de hogyan is lehetne elviselni azt a hisztérikus népszerűséget, amiben része van. Ez a zaklatott életmód vezet oda, hogy a hatvanas évek elejére Marilyn összeroppan; a színésznő ekkor már rendszeres pszichiátriai megfigyelés alatt áll, és számos depresszió elleni gyógyszert szed. A végső csapást pedig a „Kallódó emberek” című film forgatása jelenti számára, ekkor veszíti el legjobb barátját Clarke Gablet, akire apjaként tekintett. A forgatás után elmegyógyintézetbe kerül, ahonnan volt férje Joe DiMaggio hozza ki őt. Ismét nagyon jóban lesznek, 1962. augusztus 8-ra tervezik, hogy ismét összeházasodnak. Ezt azonban Marylin már nem éri meg, 1962. augusztus 4-ének éjjelén meghal. Halálhíre bombaként robban, rengeteg összeesküvés-elméletet szül, máig nincs egyöntetűen elfogadott magyarázat a miértre. A nagyon mélyről indult lány haláláig a boldogságot és élete értelmét kereste. Dívaként, kívülről nézve csupa ragyogás volt, ám smink nélkül mutatkozva lerítt róla a szomorúság, s láthatóvá vált sebezhető a lelke. Mailer mondja ki a végső igazságot is: „Millió és egy buta, kelekótya libuska szaladgál a világban, akiknek még szerencséjük is épp annyi akad, mint neki, mégsem érnek még a poros nyomába sem.” Kollát Gyula Forrás: Marylin, a gyönyörű gyermek, Gépnarancs – Holtan találják Marylin Monroe-t, Tarján. M. Tamás, Rubicon – Marylin Monroe, a szőke szex-szimbólum, Czencz Vivien, Kulturprojekt – Marylin Monroe a nőkkel is szexelt, Borzák Tibor, Szabad Föld
*Norman Mailer: Marylin Képek: picstopin.com, kootation.com, tumblr.com, yle.fi, liveinternet.ru, vogue.mx, alafoto.com, flickr.com, classicmoviegab.com, versusbattle.com, hollywoodpsychicinsider.com, famefacts.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|