Sissiről, a magyarok kedvenc királynőjéről sok-sok festmény, fotó maradt az utókorra, ám rá gondolván sokaknak az életéről készült film főszereplőjének, Romy-nak a képe villan be elsőre. Aligha véletlen ez, hiszen a két nő alakja mintegy összeolvadt az idők folyamán, sorsuk tragikumai pedig csak erősítik azt a hitet, a színésznő Sissi huszadik századi újjászületése. 1958. április 10. A párizsi Orly repülőtéren landol az európai film egyik legismertebb csillagának, az ekkor még alig húsz éves Romy Schneidernek a gépe. A „fogadóbizottság” tagjaként a mindössze harmadik filmjét forgató, ám ragyogó kinézete és sármos egyénisége okán máris a francia film nagy reménységének számító Alain Delon hatalmas rózsacsokorral kedveskedik neki. Az öltönyös-nyakkendős Delon túlöltözöttnek tűnik. „Túl jóképű, túl fiatal és túl jólfésült” véli Romy. „Ártatlan kislány” állapítja meg róla Delon. Nem úgy indul tehát a dolog, hogy ez egy szerelem első látásra. Ám Delon hamarosan korrigál, visszavedlik szokásos farmerjába és sportos ingébe, a haja folyton kócos. Zabolátlan vadságot sugároz, mindenhonnan elkésik, és a mosolyán kívül semmit sem tud fölhozni mentségére. Ezzel azután el is bűvöli Romyt, és a lány (mint utólag kiderül, vesztére) fülig beleszeret a sármőrbe. Közös filmjük (Christine) elkészülte után Romy követi szerelmét, Franciaországba szökik. Tettét nem csak a szerelem motiválja. Menekülés ez színésznő anyjától is - aki rajta keresztül akar ismét reflektorfénybe kerülni - és különösen az erőszakosan tolakodó mostohaapa kéjsóvár pillantásaitól és kétes viselkedésétől. Mint Romy később írta: „Tizennégy-tizenöt éves koromban többször is sarokba szorított. Az undorító mancsával a mellemet fogdosta, a szoknyám alá nyúlkált. Nem voltam elég erős, hogy ellökjem. Szégyenkeztem, bemocskolva éreztem magam.” Összeköltözésük után egy új, ismeretlen világ tárult fel a lány előtt. Egy olyan világ, melyben minden megengedett, ami odahaza tilos volt, ahol nincsenek korlátok sem a szerelemben, sem a művészetben. Mindeközben a színésznőnek építgetnie kellene a karrierjét, de Franciaországban ő továbbra is csak „Sissi”, egy szirupos, ódivatú mozistílus megtestesítője, idejétmúlt, poros figura. Mint később megfogalmazza: „Németországban hátat fordítottak nekem, Franciaországban pedig színésznőként nem léteztem.” Romy alig múlt húszéves, és máris bukott csillag, akire senki sem kíváncsi többé. A színésznőt a „Boccaccio ’70” egyik epizódjának rendezője, Luchino Visconti menti meg. A film nehéz bordó bársonydrapériáival valósággal kirakatba helyezi a rendező a pártfogoltját. 1962-re Romy és Alain följutnak a sztárság csúcsára, ugyanolyan fényben tündökölnek, ám mivel immár mindketten híresek, rettentően nehéz összehangolniuk az időbeosztásukat. Érzik, hogy a dolgok kicsúsznak a kezükből, és más-más irányba vezet az útjuk. Minden közös pillanatukat beárnyékolja, hogy újra meg újra el kell szakadniuk egymástól. Ez az állandó feszültség sérelmeket, fájdalmat szül, gyötrelmet, magányt. 1963. december 18-án Romy Schneider az Egyesült Államokból visszatér Párizsba. Jelzi Delonnak az érkezését, ám az nem fogadja tárt karokkal. „Üres volt a lakás – emlékszik később a színésznő. – Rózsacsokor várt ezzel az üzenettel: »Mexikóba mentem Nathalie-val. Ezt szavakkal nem tudom elmondani. Alain.«” Depresszióba zuhan, nyugtatók és az alkohol ördögi körében vergődik. „Pokol az életem” – írja 1965. januárban a naplójába. Delon nélkül létezni sem tud, a férfi szárnyaszegetté tette. Egy idő után mégis összekapja magát és viszonylag gyorsan megházasodik. Egy rendes, német rendezőhöz megy feleségül, akitől egy kisfia is születik: David. Romy két évig él viszonylag visszavonultan, élvezi az anyaságot, ám ismét felbukkan a színen a kísértés, Alain visszacsalogatja egy film, „A medence” (1968) kedvéért. Elhagyja a családját, és ismét Franciaországban köt ki. Szakmailag meglehetősen sikeres évek elé következnek. Egyik filmet forgatja a másik után. Mindenki szereti, csak ő nem szereti magát, magánélete időközben pokollá vált. Alain ismét elhagyja, családja pedig eközben teljesen szétesik. Elválik a férjétől, aki nem sokkal később öngyilkosságot követett el emiatt. Egyik csapás jött a másik után, a könnyek mellett azonban potyognak az elismerések és filmes díjak. Romy ismét férjhez megy (1975), és születik egy kislánya is: Sarah. 6 évnyi házasság után megint elválik, magánélete teljes katasztrófa. Annyira bántja évekig a lelkiismeret első férje halála miatt, hogy szabályosan belebetegszik. Élete legnagyobb tragédiája azonban még csak ezután következik. Kisfia, az akkor 14 éves David egy szúrós kerítésen fennakadva oly sok vért veszít, hogy meghal. Anyaként ezt feldolgozni lehetetlenség. Romynak sem sikerül. 1982. május 29-én (43 évesen) szívelégtelenségben meghal. Delon egy 2009-es vallomásában mondja: „Feleségül kellett volna vennem őt.” Késő bánat. Kollát Gyula Forrás: Egy tragikus szerelem, két haláleset - Romy Schneider szomorú sorsa (Takács Nóra – Life.hu) - Sérült szívek, Readers Digest
Képek: simonak.eu, lazygirls.info, szinhazkolonia.hu, theplace2.ru, moviegr.am, ahashare.com, stylemagazin.hu, facepress.hu, vebidoo.de, tumblr.com, flickr.com, fanpop.com, toutlecine.com, tagesspiegel.de, aufeminin.com, cargocollective.com, namespedia.com, madaboutparis.com, ilarge.listal.com, romy.de, forwallpaper.com, toutlecine.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|