...a katonaélet. A korabeli katonanótában kijelentő módban elhangzó megállapításhoz (ott még „sejehaj” is erősíti a dolog nagyszerűségét) én mégis kérdőjelet biggyesztettem, lévén, hogy (saját tapasztalatok birtokában) közel sem találtam azt férfiként sem olyan csodálatosnak. Hogy is lehetne az szép akkor nőként? Mindig voltak amazon típusú nők, akik harcolni akartak, és hogy ez a jelenség mennyire nem kor- és kultúrafüggő, azt jól mutatja, hogy a kalózok és a gladiátorok között is voltak nők, egyes afrikai országokban pedig ma is harcolnak lányok és asszonyok. A sztereotípiáinkban azonban annak tudata rögzült, hogy „a háború férfidolog”. A rómaiak ellen hősiesen harcoló Boudica kelta királynő, az „orléans-i szűz” Jeanne d’Arc, avagy a magyar hősnő, Zrínyi Ilona története/legendája is sokkal inkább azt sugallja, hogy a harcoló nő természetellenes konstrukció. A háborúk története az egyenruhás férfiak története, a nők legfeljebb csak a civil áldozat szerepét tölthették be A nők azonban sohasem csak a civil áldozatok voltak, mert tevékenyen részt vállaltak a harctéri eseményekben is. Ennek ellenére nagyon keveset tudunk például a Magyar Királyi Honvédségben 1939-től szolgálatot teljesítő nőkről, a Wehrmacht kötelékeiben segédkező több mint 450.000 nőről vagy a Vörös Hadseregben szolgáló milliós létszámú szovjet katonanőkről. Ami biztos: mindenütt ők léptek a 20. század fejlett technológiájának „köszönhetően” soha nem látott gyorsasággal pusztuló férfiak helyére. Eleinte csak a kiesett munkaerőt pótolták a hadiüzemekben, majd fokozatosan a hadseregben, sok esetben fegyverrel is ellátva a harctereken. A nők tehát mindig részt vettek a harcokban, a háborúkban, de bármilyen fontos szerepet is teljesítettek, soha nem voltak egyenlőek. Általában kisegítő szerepet játszottak, támogatták a „hősies férfiak” harctéri (vagy harcra felkészítő) erőfeszítéseit. Napjainkra azonban sokat változott a helyzet. Az amerikai katonanők például nemrégiben megkapták a jogot, hogy éles bevetéseken is részt vehessenek. A harcias hölgyek diszkriminációt harsogva perelték be az amerikai Védelmi Minisztériumot. Fő érvük az volt, hogy a golyó nem tesz különbséget férfi és nő között, miért ne próbálhatnák akkor ki magukat élesben is. Az amerikai hadsereg 1,4 millió tagjának mintegy 14 százaléka nő, közülük eddig majd’ háromszázezren vettek részt az afgán és iraki háborúban. Esetük nem példa nélküli, hiszen (a fentebb említett afrikai országokon túl) szép számmal találhatók manapság már háborús helyszíneken bevetésre kerülő hölgyek példának okáért az izraeli vagy éppen a magyar hadseregben is, és akkor még nem beszéltünk a kínai és észak-koreai hadsereg megszámlálhatatlan nőtagjáról Látszatra tehát úgy tűnik sínen is vannak a dolgok, férfiak és nők „békésen elharcolgatnak” egymás mellett. Az idilli kép mögé tekintve azonban szembeötlenek a visszásságok. A példa ugyan szélsőséges, de azért nézzük meg elsőként az észak-koreai katonanők helyzetét, lássuk meg milyen motivációk alapján választják a hadsereget, és miféle sors vár ott rájuk. Az ottani, végletekig fanatizált katonanők az éhezés és a nyomor elől lépnek be a hadseregbe. Egy a hazájából megszökött katonanő szerint, bár a laktanyákban szétválasztják a nőket és a férfiakat, ez nem rettenti vissza a férfi tiszteket, hogy ne próbálják kihasználni szexuálisan a nőket. Nem ritka a testi erőszak, sőt egyes helyeken szexrabszolgaként tartják őket. És ami a legszomorúbb, mindezek ellenére még mindig könnyebbnek számít az élet a seregben, mint a nyomorgó civilek között. Nézzünk egy „ellenpéldát”, lássuk mi a helyzet a demokrácia fellegvárában, az Amerikai Egyesült Államokban. Az állapotok itt sem mondhatók rózsásnak: „Léteznek olyan kimutatások, amelyek szerint a katonai szolgálatot teljesítő nők 20-40 százaléka esik áldozatul nemi erőszaknak vagy nemierőszak-kísérletnek pályafutása során, ráadásul a többség nem jelenti az incidenst”. Diszkrimináció tehát akad szép számmal akár a diktatórikus, akár a demokratikus berendezkedésű állam hadseregét tekintjük. Felmerül tehát a kérdés, mi készteti mégis a nőket arra, hogy fegyveres kötelékekben keressék boldogulásuk útját? Az indítékok megértéséhez álljon itt egy, ezzel a témával foglalkozó topikból származó női vélemény: „A semminél valóban jobb. Ha letöltötted a 6 hónap próbaidőt akkor már nem rakhatnak ki az utcára egyik napról a másikra. Ha meg letöltötted a szerződésben vállalt időt és nem hosszabbítasz, akkor még szép kis summát is kaphatsz.” Akkor ez most megélhetési katonásdi lányok? Kollát Gyula Forrás: A nők és a hadsereg, Szabó Mária, Rubicon.hu - „Nemcsak áldozatok, hanem hősi halottak is lehetnek” - magyar nők fegyverben, origo.hu - Nők a frontvonalon – Hivatásos női katonák, csaladhalo.hu -
Képek: vebidoo.com, huffingtonpost.com, ideastream.org, acclaimimages.com, izismile.com, commons.wikimedia.org, nato.int, fyjs.cn, qz.com, ok-iraq.com, alsaanews.com, businessinsider..com, totallycoolpix.co
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|