...lélegzet. Attól, hogy felénk mostanság nem túl meggyőző telek vannak, a világ más részein még bizony előfordul igazi fogcsikorgatóan kemény évszak. Különösen igaz ez azokra a vidékekre, ahol az orosz „télanyácska” teszi tiszteletét ilyentájt. Ott bizony alaposan meggondolandó, hogy a sapka, sál, kesztyű „kellékeket” bárki is otthon felejtse ha útnak indul, mert annak szó szerint végzetes következményei lesznek. Különösen igaz ez a Föld leghidegebb településén, amit hol máshol is találnánk mint Szibériában. Ojmjakon (Оймякон) Jakutföldön az Ingyigirka folyó mentén fekszik, és mintegy nyolcszázan lakják. Itt van a világ egyik „hideg pólusa”, ahol a tél kilenc hónapig tart, a hőmérséklet pedig -30 és -50 Celsius fok körül alakul. Persze volt már ennél hidegebb is ezen a tájon, hiszen 1926-ban -71 fokot mértek itt (hogy egészen pontosak legyünk, nem mérték, hanem extrapolációval számolták ki), és ezzel érdemelték ki a világ leghidegebb lakott települése címet.* Ojmjakon egyébkén olyan szempontból szerencsésnek mondhatja magát, hogy – lévén magas hegyláncok ölelésében fekszik – a hegyek miatt nem tud távozni a hideg levegő, azonban pont ennek köszönhetőn a rettenetesnek tűnő mínusz fokok is elviselhetőbbek a jeges szél hiánya miatt. A hideg levegő tehát – mivel nehezebb mint a meleg – bent reked a medencében, ami nagyban hozzájárul a rettentően hideg hőmérséklethez. Ehhez kapcsolódik még egy érdekes anomália, nevezetesen, hogy januárban fellép az úgynevezett fordított hőrétegződés jelensége. Ez azt jelenti, hogy a hőmérséklet fonák módon a magassággal 100 méterenként 1,7-2 fokkal emelkedik! Ezért míg a 745 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Ojmjakon januári középhőmérséklete -48 °C, addig a környező Szuntar-Hajata hegységben (2063 méteren) „csak” -29,5 °C a januári középhőmérséklet. Kissé ironikusnak tűnhet a település neve, hiszen az Ojmjakon jelentése: „víz, ami soha nem fagy meg”. Az 1930-as években valóban a rénszarvaspásztorok menedéke volt a hely, mert egy meleg vizű forrást találtak itt. De az is igaz, hogy az Ingyigirka folyónak vannak olyan szakaszai, melyek még -50 ºC-nál sem fagynak be. Így történhet meg, hogy télen is zavartalanul folyik a horgászat, és a halakat szákolni sem kell, mert azok a levegőre kerülésüket követően nagyjából harminc másodperc alatt megfagynak. A kifogott halak a továbbiakban sem igényelnek különösebb gondoskodást, rögtön mehetnek a piacra, ahol a szabadban kilógatva prímán elvannak nyárig. A rettenetes hidegnek köszönhetően a helyi boltban felesleges például hagyományos, folyékony tejet keresnünk, mert az csak fagyasztott formában kapható, amint például a víz is. A környék lakosságához hasonlóan az állatok is alkalmazkodtak a rendkívül zord időjárási körülményekhez. Az itteni félvad lovak nagyon erősek, rövid lábúak, vastag szőrzetűek, és mivel lovagolni szinte lehetetlen rajtuk, ezért igavonóként hasznosítják őket. A helyiek még haszonállataikat is fűtött pajtákban vagy kennelekben tartják. Sokuknak van kutyája, de őket is csak dolgukat végezni küldik ki a szabadba. Az autókat is kizárólag fűtött garázsban lehet tartani. Ha valaki mondjuk elugrik a boltba, a kint hagyott jármű motorját folyamatosan járatni kell, különben lehetetlen azt újraindítani. Amúgy Ojmjakonba egyáltalán nem egyszerű eljutni, éppen ezért külön iparág épült a turisták szállítására. A városba télen elinduló, speciális autók különleges, dupla üvegezésűek, hogy az extrém hideg még véletlenül se juthasson az utastérbe, a motort pedig folyamatosan járatják, különben szinte azonnal lefagyna. Amelyik jármű motorja mégis leáll, az bizony nyárig ott fog állni, ahol felmondta a szolgálatot. Az út, melyen meg lehet közelíteni a települést, a “Csontok Útja” néven ismert, és télen-nyáron nagy kihívás elé állítja a turistákat. Télen olyan vastag hótakaró borítja, hogy hagyományos gépkocsikkal teljességgel járhatatlan, míg nyáron az út ingovánnyá alakul, melybe igen könnyen beleragadhatnak a járművek. A Sztálin rezsim alatt épült egy út hivatalosan a M56 Kolyma nevet viseli. Évtizedekig készült, több százezer életet követelve és gyakorlatilag maga alá temetve. Azért nyár is van Ojmjakonban, igaz, csak három hónapig tart. Ráadásul nagyon meleg, akár plusz 30-35 fok is lehet. Így a helyieknek nemcsak a nagy hideggel, de az extrém hőingadozásokkal is meg kell küzdeniük. Ojmjakon tartja a legnagyobb hőingás világrekordját (112,8 °C). Szóval aki itt él egyaránt kap hideget-meleget is, de tagadhatatlan, hogy a telek – látvány szempontjából – gyönyörűek. Kollát Gyula * Egyébként a leghidegebb hőmérsékletet az Antarktisz Dome Fujinak elkeresztelt hegygerincén mérték 2013 decemberében műholdak segítségével, egészen pontosan -93,2 Celsius fokot. Ez a hideg perceken belül lefagyaszthatja az ember szemét, orrát és tüdejét, mert éppen 13 fokkal van az alatt a pont alatt (-78.5 fok), ahol a szén-dioxid (CO2) megfagy (kondenzál) és szárazjéggé alakul. Kapcsolódó tartalmak: Képek: svetsatova.com, rondreis.nl, yoldasin.com, demilked.com, wired.com, dailymail.co.uk, rackcdn.com, dykai.eu, twimg.com, lesothers.com, zetaboards.com, russia-ex.com, thetravelclub.org, thieunien.vn, russiawanderer.com, day.org.ru, nnm.me, askmeontravel.com, obozrevatel.ua, panoramio.com, staticflickr.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Nem tériszonyosnak való vidék! Archives
November 2017
Cimkék
All
|