...akkor elkerülöd ezeket az utakat. A világ peremén haladnak, lelkeket ragadnak el, de aki arra járt, esküszik rá, megéri a kockázatot. Gyakorta az úti cél korántsem olyan izgalmas, mint maga az út, amin megközelítjük. Néha a kényszer szüli, néha a kihívás csábítja az utazót olyan utakra, ahol előtte sokan indultak el, de soha nem értek célba.*
3 Comments
Minden bizonnyal sokan tudják, hogy Bulgáriában létezik egy völgy, mely a „Rózsák völgye” nevet viseli, és méltán világhírű. Senki nem lepődik meg azon, hogy Európában – a mérsékelt éghajlati övben – jól érzi magát e gyönyörű illatos virág, és hatalmas területen folyik nagyüzemi termesztése. Ám, ha azt mondom, hogy Marokkóban (Afrikában!) is van egy „Rózsák völgye”, alighanem sokan nagy szemeket meresztenek. Pedig bizton állítom, hogy létezik! Mert sohasem tudhatod, mikor „szakad rád” egy lottó ötös nyeremény, és hogyan is nézne már az ki, hogy hegyekben áll a pénz a számládon, neked meg hirtelenjében fogalmad sincs arról, merre is indulj a nagyvilágban, mi az amit mindenképpen látni szeretnél, mielőtt feldobod a bakancsot. Én már megírtam, „csak” a nyereményt várom :) Kék zónák. Azokat a vidékeket nevezik így, ahol nem csupán természetes a száz éves és afölötti életkort megéltek magas száma, hanem az is, hogy arrafelé ezt a kort az emberek teljes testi épségben és kognitív hanyatlás nélkül élik meg. Mi a titkuk, mit csinálnak az ott élők másként, mint a többi földi halandó? Járjunk utána.
Szép az, ami érdek nélkül tetszik – definiálta egykoron Kant a szépség fogalmát. Valójában nehéz megfogalmazni, hogy mi is az a szép. Kinek a pap, kinek a papné – tartja a közmondás. Ízlés dolga, bár mint tudjuk, ami tetszik, az nem minden esetben szép. Nézzünk körül egy kicsit távoli tájakon, és döntse el ki-ki maga, hogy amit lát, azt szépnek találja e.
A völgy rászolgál nevére. Szinte minden évben áldozatául esik néhány elővigyázatlan turista, aki alábecsüli a sivatag erejét. Ha vizük elfogy, egy óra leforgása alatt, hatalmas kínok között távoznak az élők sorából. Már hónapok óta tervezem az ördögi völgy bemutatását, pontosan azóta, hogy rátaláltam három magyar fiatalember „Legurultunk a földi pokolba” című élménybeszámolójára, melyben völgybéli kalandjaikról olvastam. Valahogy mindig elmaradt, mindig jött valami más, ami jobban „kézre állt”, most azonban a dolog nem tűr halasztást, ugyanis a téma szomorú aktualitást nyert. A sziget, ahol oly szépek a nők, hogy egy hajó legénysége a legfőbenjáróbb bűn elkövetésére, lázadásra vetemedett egykoron, csak hogy visszatérhessenek hozzájuk. Talán ezért is kapta a „Szerelem szigete” elnevezést, bár e címen osztoznia kell Ciprus szigetével. A hely ma is a házasodni kívánók vágyálma esküvőjük színhelyének kiválasztásakor. A magyar nem boldog nép. Legalábbis a Happy Planet Index mérései alapján, és valljuk be, magunk sem soroljuk kis hazánkat a „hepi” helyek közé. Adódik a dologból az, hogy amennyiben módunkban áll elutazni valamerre a nagyvilágba, akkor menjünk boldog emberek közé. Mert vannak vidékek, ahol efféle népek élnek. Az ÚT, melyen az útnak indulók keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik kérdéseikre a választ, vagy egyszerűen csak le akarnak zárni egy szakaszt életükben. Az út, melyen különféle érzésekkel, gondolatokkal a szívükben, de azonos cél felé haladnak a vándorok. A zarándoklat végén pedig így köszönnek el egymástól: „Bueno Real Camino”, mert tudják, hogy az Igazi Út otthon folytatódik. Kétfajta ember létezik. Az egyik - miután megpillant egy néhány száz méter magasan a hegyoldalból kiugró sziklakilátópontot -, még a gondolattól is elájul, hogy oda felmászva megtekintse a róla nyíló panorámát, míg a másik belehal a gondolatba, hogy esetleg nem mászhat fel oda lábát lógatni az irdatlan mélységbe. Na, jó, létezik egy harmadik fajta is, akit tökéletesen hidegen hagy a dolog, de vele most nem foglalkozunk. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Nem tériszonyosnak való vidék! Archives
November 2017
Cimkék
All
|