Szintezve fordulok be a Bükk legnagyobb esésű (800 m-es távon 180 m szintkülönbség) patakvölgyébe a Sebes-vízbe. Az itt vezető Z jelen először kicsit jobbra haladva megnézem az időszakos Huba-forrás barlangszáját, majd a völgyben lefelé indulva pár lépés után meglátom a CSODÁT! Igen csoda látvány, amint a patak vize mésztufa lépcsősoron zuhog alá, és igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan időszakban vetett ide a jó sorsom, amikor van víz a mederben. A Szalajka-völgyi „fátyol” kistestvérének látványa jó ideig fogva tart, nehéz szabadulni innen. Miután mégis rászánom magam, a völgyperemen, a meder felett haladok tovább a vadregényes szurdokban. Meseszép itt! Alattam kis zúgókon bukdácsol alá a víz, köröttem gyönyörű az erdő, és egy helyütt még egy foltos szalamandrába is „belé botlok”. Na, persze nem szó szerint, hanem csak úgy megpillantom. Nincs szerencsém ezekkel a szépséges állatkákkal, mert legutóbb, amikor a Bél-kői forrásoknál találkoztam egyikükkel, a gépem „rosszalkodott”, és emiatt nem tudtam értékelhető felvételt készíteni róla, most pedig úgy tűnik, hogy „őkelme” hamarabb észrevett engem, mint én őt, és gyorsan bebújt egy kisebb üregbe a patakparton. Igaz, ez csak félig-meddig sikerült neki, mert az üreg kicsi, és ebből adódóan a farkincája kilóg, de az meg nem kellően fotogén a számomra. Meg sem próbálom kipiszkálni félénk szépségemet a rejtekéből, mert nem akarok szívrohamot okozni neki. Reménykedem, hogy egyszer majd úgy futok össze valamelyik kis társával, hogy megörökíthetem. A völgy végén kis hídon át jutok ki az országútra, melyen jobbra, Lillafüred felé indulok, de rögtön meg is állok, mert megpillantom a Mókus Odú elnevezésű bájos erdei pihenőt, ami igazi gyermekparadicsom. Kíváncsiságból utánanéztem, és megtudtam, hogy a mókus csak a mesékben lakik odúban, mert a valóságban fészeklakó! Labda nagyságú, ágakról lelógó fészket épít magának, de ha készet talál, akkor nem bíbelődik az építkezéssel, hanem egyszerűen csak beköltözik oda. Ettől a fészek dologtól azért kicsit boldogtalan lettem, mert nagyon nem szeretném, ha majdan egyszer csak az derülne ki, hogy az óriások, meg a sárkányok is csak a mesékben léteznek. Az országúton futó P jelet követve érek előbb a kisvasút Garadna állomásához, majd egy napozó pónihoz. A kis lovacskát elhagyva, mintegy 100 m megtétele után S+,S■ jelzéseken balra elhagyom a műutat, és patak menti földúton bandukolok tovább a Három-kúti-völgyben. A túloldalon faszénégetés folyik, talán egy épülő, vagy kész boksát (errefelé milének hívják) is láthatnék, de most nem nézem meg, mert egyik régebbi utamon ezt már megtettem, és akkor le is fotóztam. Mintegy 700 m megtétele után a S■ jelzés balra eltér a Heteméri-völgy felé, én a S+jelet követem és újabb fél kilométeres kapaszkodást követően megérkezem a gyér vizű Kápa-forráshoz. Jobbra, magasan a völgytalp felett található a szigorúan védett, és nagyon szép (volt szerencsém látni „élőben” is) Három-kúti rombarlang. Felérek a Köpüs-kő (szintén védett, azaz onnan is ki vagyunk tiltva, pedig gyönyörű kilátás nyílik róla) sziklás gerince alatti dózerútra, ahol a völgy két, V alakban bevágódott ágra szakad. Jelem a bal oldali ágba irányít, ahol a felfelé haladást bedőlt fák (némelyikük faóriás) nehezítik. (Alább a minigalériában: 1.-2. Rombarlang, 3. Lampionvirág, 4. Köpüs-kő -az „elefánt”-, 5. Kilátás Köpüs-kőről, 6. Emberes akadály) Kaptatás ez a javából, mert a két országút (lillafüredi és bánkúti) közötti bő két kilométeres távon nem kevesebb, mint 350 méteres szintkülönbséget kell leküzdenem mire az Aranylépcsőnek nevezett sziklaösvényt elérem. Mivel aranynak nyomát sem látom a környéken, így magától értetődő, hogy kíváncsivá lettem, miért is nevezik így ezt a helyet. Emberes kutakodás után sem mondható azonban, hogy információ özön zúdult volna rám ez ügyben, és mindössze egyetlen klasszikusnak mondható legendafélét sikerült fellelnem, mely szerint: Hajdanán egy putnoki (?) gróf leánya beleszeretett egy szegény legénybe. Ahogy ez már lenni szokott, a zord atya nem nézte jó szemmel a bimbózó kapcsolatot, de nagy jóságát érzékeltetvén tudtára adta az ifjoncnak, hogy tőle azután viheti a lányt, amennyiben megépít egy aranylépcsőt a Hámori-tótól a szentléleki kastélyáig, és azon felviszi hozzá szeretett leánygyermekét. A legény vélhetően a szerelem adta erőből táplálkozva ki is farigcsálta a lépcsőfokokat a kért útvonal teljes hosszában, így a történet happy and -el végződött. Úgy mondják, ez a legenda az elnevezés ihletője. Számomra elég sok kérdőjel tornyosul a mesét olvasván, de jobb híján elfogadnom, mert valóban lépcsőszerű sziklákon araszolgatva érek fel a Köpüs-nyeregben futó bánkúti műútra. Azután, hogy ezek a kislegény, vagy a természet keze nyomát viselik-e magukon, azt nem tisztem eldönteni. A flaszteren jobbra indulok, majd néhány méter megtétele után jelemet követve balra elhagyom a műutat, hogy majd kis idő után irányt tartva becsatlakozzam az Örvény-kő (768 m, -nevét valószínűleg a sziklák alsó részén lévő formákról kapta-) csúcsára vezető P▲ jelzésbe. Itt már jártam tavaly, de úgy gondoltam, hogy a csúcsról nyíló gyönyörű kilátásért megéri újra megtenni ezt a szűk 1 km-es kitérőt. A nagyon könnyű, mindössze 30 m szintemelkedésű úton gyorsan felérek a csúcsra, ahol a magassági gúla mellett (háromszögelési pont), ördögszántásos mészkőtarajok mellett egy Jókai emlékmű található. A szabadságharc bukása után 1849 augusztusától decemberéig a közeli Tardonán a Csányi családnál bujdosott Jókai Mór, aki szívesen barangolt a környéken és elbűvölte az Északi-Bükk és az Upponyi-hegységnek a hegycsúcsról látható remek összképe. Itt szerzett élményeit dolgozta fel Az elátkozott család -1858- című regényében, és Rácz Endre tardonai református lelkészről mintázta A barátfalvi lévita -1898- címszereplőjét. Így ír: „Holtomig emlékezetes marad számomra e szép vidék, hol nyártól télig néztem, hogy rövidülnek a napok és a remények." Kollát Gyula TOVÁBB A 3. RÉSZHEZ Megjegyzés - A túrabeszámoló forrása: KOLLÁT GYULA: KÖRÖK AZ ÖRDÖGSZÁNTÁSOK FÖLDJÉN – Rendhagyó bükki túrakalauz (Ad Librum kiadó 2010)
A galéria képei: 1. Kilátás az Örvény-kőről, 2. Rögös út, 3. Forrásbarlang a "Sebesvízben", 4. Indulás a Három-kúti völgyben, 5. Árnyas erdő, 6. Szálerdőben
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Tihanyi túrák Archives
August 2017
Cimkék
All
|