Nagyjából az előző alkalmat követően egy héttel, ismét Kékestetőről indulva tervezek egy túrát, mely majd Mátrafüreden ér véget. Az égiek napok óta hezitálnak, hogy legyen e eső vagy ne, de eddig egyik túrámon sem áztattak el. Ragyogó időben indulok balatoni szállásomról, és Egerben is jó idő fogad, ám mire Gyöngyösre érek már szemerkél kicsit az eső. Nem sokkal később – amint épp Kékestető felé buszozom – azonban megjön az égi áldás, és takaros kis felhőszakadás lesz belőle. A busz lassan cammogva, egy óra alatt teszi meg utat, ami elég is arra, hogy az eső elálljon. A napocska még a felhők mögött bujkál, amikor a tetőről megkezdem a túrát. Elsőként a Sombokor nevű helyhez indulok, ahol van egy kilátópont, amelyhez eddig még nem volt szerencsém. Odaérve valami elképesztően szép panoráma tárul elém, de az élményt sokszorozná, ha sütne nap, azaz lenne elég fény is. Az azonban nincs, van viszont pára minden mennyiségben. Az eső után gőzölgő hegy így is megkapó látvány, nincs okom panaszra. Az eddig követett sárga sáv jelzésről piros sávra váltok, és megkezdem hosszú ereszkedésemet a hegyről. Rövid kitérőt teszek a piros kör jelzésen, mely a Disznó(s)-kúthoz vezet. Nem akarok mindig okvetetlenkedni, de nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem: egy ilyen unikum – állítólag az ország legmagasabban fekvő – forrása talán méltóbb foglalást és környezetet érdemelne. Igazán lehangoló látvány. Caplatok is tovább a piroson, és igazán szép bükk és fenyőerdőkön át visz utam. A következő kitérőt a zöld háromszög jelzésen teszem, ez vezet ugyanis a Kis-kő nevezetű sziklaképződményhez (lentebb a képen). Azt olvastam valahol, hogy nagyon körültekintően, fel is lehet mászni rá, ám én nem tettem erre kísérletet a dolog életveszélyes volta miatt. Figyelmeztetőnek épp elég volt nekem a rajta elhelyezett emléktábla. Meg egyébként is, előzőleg a sziklához vezető úton pompás kilátás nyílt a környező tájra. Ennél pontnál határoztam úgy – mint utólag kiderült balszerencsémre –, hogy a zöld kereszt jelzésen áttérek a pirossal majdnem párhuzamosan futó zöld sáv jelzésre, mert az az útvonal látványosabbnak ígérkezik az arrafelé található számos forrás okán. Leküzdve a másfél kilométeres átkötő utat, majd mintegy hatszáz méternyit a zöld sávosból is, egy fán a következő felirat fogad: TISZTELT TÚRÁZÓ! A TURISTAUTAT ELTERELTÉK! Nyíl balra, utána két irodában készült világoszöld sávjelzés tűzőgéppel a fákra erősítve, és az infó „özönnek” ezzel vége. A két pótjelzés egy kék kerékpár piktogrammal jelzett bicikliútra irányít, ami az én térképemen bizony nincs jelölve, bár a dózerút – amin halad – beazonosítható. Képzelem hogyan érezheti magát ilyen esetben az a kiránduló – minden bizonnyal akad efféle is szép számmal –, aki térkép nélkül vág bele a túrába, bízván abban, hogy a jelzések majd elvezetik céljához. Meglehetősen be szoktam pipulni, amikor ilyen hevenyészett, pontos információkat nem tartalmazó kiírásokkal találkozom. Mérgemben, hogy már megint veszélybe került a buszom elérése (mint legutóbb a Csörgő-völgyi kalandom esetében), igen csak kapkodni kezdtem a csülkeimet. Így történhet meg, hogy miközben elsuhanok a Fehér-köves nevű kőmező mellett (alább a képen), elsuhanok a keresztező piros sáv jelzés mellett is. Tiszta nyugalmi állapotban is képes vagyok elmélázni és túlszaladni jelzéseken, a mostani felspannolt állapotomban meg pláne. Így azután loholok még jó sokat, mire végre beazonosítható ponthoz érek. Na, és hol kötök ki? A piros sáv és zöld háromszög találkozási pontjánál, ahol ugye már jártam 1-2 órával ezelőtt. Csak időközben megtettem még közel öt kilométert! Teljesen feleslegesen! Jöjjön akkor a térkép, elmondom mi a bajom konkrétan a tájékoztatás hiányával kapcsolatosan: 1. Az 1-essel jelölt pontnál hiányoltam egy tájékoztatást azzal kapcsolatosan, hogy a zöld kereszt jelzésen átérve a zöld sáv jelzésre nem fogok tudni továbbhaladni (elvégre elképzelhető, hogy rajtam kívül más is ezt az útvonalat választja) – ez 2,1 km felesleges utat jelentett, amin tulajdonképpen semmi érdemleges látnivaló nincs.
2. A 3-assal jelölt pontnál – azon túl, hogy közlik elterelés tényét – azt is illett volna jelezni, hogy az elterelő útvonal hamarosan keresztezni fogja a korábban elhagyott piros sáv jelzést. 3. A 4-essel jelölt pontnál pedig illet volna valami feltűnő helyen jelezni, hogy itt a lehetőség becsatlakozni a piros sáv jelzésbe, mert a bamba és ideges turista (mint pl. jómagam) el fog szaladni a lehetőség mellett. Tisztában vagyok vele, hogy a piros jelzés észre nem vétele a saját figyelmetlenségem következménye is, de bizonyosan nem fordul elő, ha itt is van egy figyelmeztető „tacepao”. Summázva: Kellő odafigyeléssel – úgy a szervek mint a magam részéről – elkerülhető lett volna a felesleges 4,6 km végig gyaloglása, és bizonyosan kellemesebb emlékként marad meg ez a túra az emlékezetemben. Természetesen a betervezett buszt nem értem el (ne felejtsük, amikor a Mátrában túrázom, napi hat busszal közlekedem), de – a tervezettnél ugyan egy olyan másfél órával később – azért szerencsésen hazaértem. Úgy néz ki, hogy tartoztam egy úttal az ördögnek. Remélem ezzel a dolog letudva :) Kollát Gyula
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Tihanyi túrák Archives
August 2017
Cimkék
All
|