Vipera marhatott meg egy túrázót a Bükkben! A kígyó többször is megharapta a férfit, aki négyszer is rosszul lett, mire lejutott a hegyről (2009. június 25.). Amikor ezt a hírt meghallottam őszintén szólva hittem is meg nem is. Sajnos nem ismerem a történet folytatását, de én azóta is hitetlenkedem, mert utánajárva a hazai kígyóhelyzetnek, fel nem foghatom hogyan került a Bükk erdeibe vipera (már ha az volt egyáltalán). Ugyanis a Bükkben nem él mérges kígyó és az időnként bejelentett vipera észlelések minden bizonnyal a hozzá méretben hasonló rézsiklóra vonatkozhatnak. Kis hazánkban kétféle mérgeskígyó él a természetben. Az egyik a keresztes vipera (Vipera berus), a másik pedig a rákosréti vipera (Vipera ursinii rakosiensis). Kettőjük közül is mindössze csak az előbbinek a marása lehet veszélyes az emberre, az utóbbi főként rovarevő és olyan gyenge a mérge, hogy a hatása nem komolyabb a darázscsípésnél. (lentebb a képen: rákosréti vipera) Országunkban a keresztes vipera csak a Zempléni-hegységben (valamint Tokaj és Mád környékén), a Balatontól délre (Vörstől a Baláta-tóig, Kaszópusztán) és a Tiszaháton (Lónya és Mátyus környékén) fordul elő. Magyarországon másutt nem találkozhatunk keresztes viperával! Az 55-70 cm hosszú kígyó alapszíne igen változatos fehéres-, ezüst- vagy világosszürke, de lehet sárgás, vörhenyes, rézszínű vagy fekete is. Az állat lomha mozgású, teste tömzsi, hurkaszerűen megvastagodott, a farka hirtelen vékonyodik. A feje háromszögletű, a pupillája pedig függőleges állású. Jó tudni, hogy egy mérges kígyó marása nem feltétlenül veszélyes az emberre! A faj rejtőzködő életmódot folytat és nagy távolságból észleli a felé közelítő embert. Veszély esetén minden esetben menekülni próbál előbb, de véletlen rálépés vagy megfogása esetén, hangos fújással kísért sziszegéssel igen hevesen védekezik és a legvégső esetben villámgyors mozdulattal belemar a támadójába, ami nagyon gyakran először csak úgynevezett álmarás. A marás súlyossága függ a befecskendezett méreg mennyiségétől (marhatnak úgy is, hogy mérget egyáltalán nem fecskendeznek be), minőségétől, a megharapott egyén testsúlyától, egészségi állapotától, a marás helyétől, illetve az elsősegély és a gyógyítás szakszerűségétől. Ha olyan testrészt ér a méregfog, ahol nincs a felszín közelében nagy véna, akkor eleve sokkal kisebb a marás következménye, helyi duzzadás és fájdalom az eredmény. Ha artériát ér a fog, akkor a kiömlő vér szinte kimossa a mérget. A legnagyobb bajt a vénát érő marás okozhatja, mert a méreg hatására megalvadó vér a szív vagy a tüdő tájékán trombózist válthat ki. A viperamarás egy vagy két pontszerű, egymástól 1,5-6 cm-re (a kígyó méretétől függ) lévő seb (a félkörívben elhelyezkedő fognyomok siklóharapásra utalnak), amely fájdalmas (bár nem az az első pillanattól, mert a méreg tartalmaz némi fájdalomcsillapítót). A kígyó marta seb nem is vérzik, ellentétben a siklóharapással, mely felszakítja a bőrt, és erős vérzést okoz. A marás környéke hamarosan feldagad és jelentkezhet még félelemérzet, szédülés, szívdobogás, fejfájás, gyengeség, izzadás, hányinger. A viperamarások döntő többsége (98%) végtagon történik. Első és legfontosabb teendő a sérült megnyugtatása, a pánik megelőzése (hiszen az sem biztos, hogy mérges kígyó volt az elkövető), majd a sérült végtag nyugalomba helyezése (a gyors mozgás gyorsítja a vérkeringést, és ezáltal méreg szétterjedését is). Az erdei-mezei emberek, ha marás éri őket, általában tudják, hogy csak akkor szenvedtek mérgezést, ha a marás helye elkezd dagadni, egyéb esetben nem is fordulnak orvoshoz. Szesz és feketekávé fogyasztása, valamint a seb jegelése, kiégetése tilos! A sebet kiszívni szintén nem ajánlatos, mert a szájban lévő legkisebb seben át (akár lyukas fogon keresztül) is felszívódhat a méreg, amely a véráramba jutva fejti ki a hatását. Ajánlatos ellenben a sebet hosszanti irányban néhányszor bevágni és a megmart végtagot fáslival bepólyálni, rögzíteni. A kígyómarás ellenanyagát tartalmazó szérum ló vérsavóból készül, amely súlyos allergiás tüneteket okozhat, ezért beadása csak súlyos esetekben, és orvos felügyelete mellett történhet. A mérgeskígyó-szakértők azonban mást javasolnak. Egy viszonylag olcsó és egyszerű eszközt: egy kis vákuumpumpát, amellyel a méreg nagy részét ki lehet szívni a sebből. Ezt minden természetjáró magával vihetné, ha olyan helyen jár, ahol ki van téve a marásnak. (egyébként darázs-, méh- és pókcsípés esetében is hasznos lehet). A viperák élőhelyei közelében érdemes olyan egyszerű dolgokra odafigyelni, mint például, hogy ha az ember lepihen egy napsütötte hegyoldalban, egy irtásréten, kivágott fatörzsek között, akkor nem ül le anélkül, hogy a lába alá nézzen. Nem lépked mezítláb a sűrű fűben és a bozótosban és ha meglátja a viperát, ne akarja megfogni. Puszta kézzel ne gyűjtsünk tűzifát! Tudni kell, hogy az állatnak kicsi a méregfoga, így pl. a nadrágot vagy a cipőt sem tudja átharapni, ezért bakancs, és hosszúnadrág viselése javasolt! A hazánkban előforduló siklók közül az erdei, a haragos és a rézsikló okozhat még marást, de ezek méreg anyaggal nem rendelkeznek. A legtöbb problémát az okozza, hogy valamelyiket kígyónak nézik. Az erdei sikló (Zamenis longissimus, korábban Elaphe longissima) 140-160 cm hosszú, sárgásbarna, barna vagy olajszínű, többségében mintázatlan siklófaj. Hazánk középhegységeinek meleg, erősen napsütötte tájain fordul elő, de kedveli az omladozó falakat, kőhalmokat, kőkerítéseket. A rézsikló (Coronella austriaca) 50-60 cm hosszú, barnás, szürkés, barnásfekete színű. Hátmintázata általában kis sötét pettyekből áll. Hazánk sík-, domb- és hegyvidékein egyaránt gyakori. A haragos sikló (Coluber caspius, olykor Dolichophis caspius) hazánk leghosszabb siklója 170-200, olykor 300 cm. A sárgás-, sötétbarnás, olajbarna vagy fekete siklóval csak igen ritkán találkozhatunk, hisz állománya jelentősen megritkult. Hazánkban kizárólag a Budai- és a Villányi-hegységben él. Érdemes tudni, hogy a terráriumokból esetlegesen elszabadult kígyók nem maradnak életben hazánk éghajlati viszonyai között. Fentiek ismeretében továbbra is kételkedem a bükki vipera létében, hiszen aligha hihető, hogy a Zemplénből, vagy a Balaton környékéről „átmásztak” volna, száz kilométereket megtéve. Amolyan megunt, kidobott mérges kígyó sem lehetett, mert azok meg (tekintve, hogy a terráriumi körülményeket szokták meg) elpusztulnak a természetben. Maradnak tehát a kérdőjelek és ez az eset minden bizonnyal örök rejtély marad számomra (is). Ezzel együtt azért kígyó „lakta” területen legyünk óvatosak és nagyon körültekintőek, ne kényszerítsük védekezésre őket, mert pórul járhatunk. Ha meg siklóval hoz össze a jó sorsunk, aminek jóval nagyobb az esélye, mint egy viperával „randevúzni”, őrizzük meg a hidegvérünket, és udvariasan térjünk ki egymás útjából.
Kollát Gyula Képek: herpterkep.mme.hu, allatvilagunk.hu, treknature.com, marool.com, petadvice.com.au, biopix.com, wikimedia.org, dinoanimals.pl, animalworld.com.ua, odlarmed.com
5 Comments
Banga Szilvi
6/22/2014 09:28:21 pm
Pont a napokban látogatott meg a kertben pár erdei sikló, minden délután egy másik példány jön, mert eddig ahány, annyiféle színű és méretű volt. De minél fiatalabb, annál vadabb volt. Az egyik talán vízi lehetett, nem is erdei, ami úgy tudom már sokkal ritkább.
Reply
Kollát Gyula
6/23/2014 05:37:26 am
Bátor lány vagy, hogy nap mint nap szembe mertél nézni a "fenevadakkal" :) Őszintén szólva én jobban örülök, ha nem találkozom még siklóval sem a természetben, mert kissé hüllőfóbiás vagyok, így irtózom mindenféle csúszómászótól.
Reply
Banga Szilvi
6/23/2014 08:07:09 pm
Igazából nyugisak, csak azt nem szeretik ha ki akarod őket kergetni a házból. Nem tudom miért akarnak mindig bejönni, hiszen jobban kedvelik a napot, mint a hűvöset.
Attila Banyai
6/21/2015 08:09:08 am
Szilvi,en Bihar megyeben elek,15km Nagyvaradtol,dombos erdos videk,tavakkal tarkitva.A Vizi siklo nem ritka errefele,minden nyaron ossze talalkozok veluk,van ugy hogy rendszeresen.Van egy kis tavunk a volgyben a gyumolcsfak alatt,ott szoktam latni oket ebedelni (bekakat).Igazabol az erdei siklo vagy a reti siklo sokkal veszelyesebb,mert annak a harapasa fajdalmas s ha alergias vagy ra,akar a legcsoved is bedagadhat.Ellenben a vizi siklokkal.Nem bantom oket,mert tisztan tartjak a vizet,nem lepi el a bekanyal a nyari melegben es a vizi pocok se feszkel a hid ala. :D En Svedorszagban talalkoztam egy kicsi keresztes viperaval,de azt nem mertem megfogni vagy nagyon kozzel menni hozza.de kepet sikerult csinaljak rolla.Felelmetesek.
Reply
Kollát Gyula
6/23/2014 09:16:14 pm
A gyíkok aranyosak, őket nagyon csípem. Meg szépek is. Találkoztam már fantasztikus színátmenetes fajtával is, és nagyon tetszett, csak az volt a gondom, hogy hamar elinalt, így igazán jó képet nem sikerült róla csinálnom. Persze általában így járok a szalamandrával is, mert képtelen vagyok becserkészni őket. Pedig jó lenne megtanulnom, mert nagyon hálás fotótémák.
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Kullancsok és félelmek ArchivesCimkék
All
|