Tavaly KULLANCSOK ÉS FÉLELMEK címmel ugyan közzétettem már egy írást magazinomban a kis vérszívó bestiákkal kapcsolatosan, de úgy érzem, hogy ismét szólnom kell ez ügyben. Tudom, sokan vannak úgy vele, hogy már a könyökükön jön ki a sok óvatosságra intő tanács, ám mivel a veszély nagyon is valós, muszáj beszélni róla. Sokan még most sincsenek tisztában vele, hogy az akár halált is okozó kór hordozói nem csak a hegyekben kirándulókat fenyegetik. Ott vannak a parkokban, kertekben is! A most elmúlt tél – de az előző is – nagyon enyhének mondható volt, tartós faggyal nem járt, így az időjárás nem ritkította meg a kullancs „hadsereg” sorait. A nekik kedvező körülmények okán jócskán elszaporodtak, számuk rohamosan emelkedik. A tendencia vélhetően tartós marad, mert egy uniós előírás tiltja az irtásukat. Mi, magyarok olyanok vagyunk, hogy sokszor még akkor sem foglalkozunk a rovar okozta veszélyekkel, amikor nyilvánvaló a fertőzés. Pedig nem ártana, mert „kullancsék” hallatlanul szorgalmasan végzik dolgukat, újabban pedig még egy eddig ismeretlen faj is felbukkant kis hazánkban. A jövevény színe és mintázata okán (barnás-vöröses alapon fekete csíkok) a tigriskullancs művésznevet kapta névadójától, aki nem más, mint a „kullancsok őrültje” (ő nevezi így magát), dr Kapiller Zoltán. Az első példány, mellyel orvosunk találkozott, beszámolója szerint fertőzött volt! A kullancsszakértő orvos arra is figyelmeztet, hogy az új kullancsfajok eddig ismeretlen bajokat is hozhatnak! A Kullancsszövetség adatai szerint a kullancsok között egyre több fertőzöttet találnak. Az utóbbi tíz év alatt 17%-ról 50% fölé emelkedett a betegséget terjesztő élősködők aránya. Tavaly közel negyedmillió Lyme-kórral fertőzött ember fordult meg a rendelőkben. Az köztudott, hogy a kullancsok két súlyos betegség okozói lehetnek, ám míg az általuk okozott agyvelőgyulladás ellen oltással lehet védekezni, addig a Lyme-kór ellen ilyen megoldás nem létezik. Az időben észlelt megbetegedés esetén azonban megfelelő antibiotikummal ez a betegség is teljes biztonsággal gyógyítható. Essék most szó arról, hogyan előzhetjük meg a bajt. A védőoltás – mint fentebb írtam – csak az agyvelőgyulladás megelőzését szolgálja, tehát ha valaki úgy gondolja, hogy ezzel a szérummal beoltva már oda sem kell figyelnie a veszélyre, az nagy tévedésben van, hiszen a Lyme-kór ellen nem védett. Azonban, ha valakit az oltás megléte megnyugtat, akkor vegye csak fel, hiszen egy gond kipipálva. Jómagam, aki afféle „túrabolondnak” is nevezhető, még sohasem éltem ezzel a lehetőséggel, mert – azon túl, hogy utálom a „szurit” – nem vagyok híve a félmegoldásoknak. A megoldás ugyanis az, hogy próbáljuk megelőzni a kullancstámadást, mely elsősorban megfelelő ruházattal és kullancsirtó használatával lehetséges. A természetben járva öltözzünk zártabban, még akkor is, ha nagyon meleg van, tehát viseljünk könnyű anyagú, de hosszú ujjú és szárú ruhadarabokat. A szabadon lévő testrészeken elengedhetetlen a kullancsirtó spray vagy kenőcs használata. Fontos tudni, hogy ezek a szerek nem egész napra nyújtanak védelmet, csupán 2-3 óra időtartamra, így a „fújkálást” a védelmi idő lejártával meg kell ismételni. A kullancsoknak a talaj közeli növényzet az igazi életközege, fűszálakon, bokrokon kapaszkodva várják a táplálkozási alkalmat. Nem kedvelik a fényt, a meleget és a szárazságot, valójában az árnyékos, hűvös és nedves csalitos cserjések a kedvenc tartózkodási helyeik. Amíg a túraútvonalunkon mozgásban vagyunk – kellően zárt öltözékben (sapka a fejen, nadrágszár zokniba tűrve) és be is vagyunk „kencézve” – addig kevésbé fenyeget veszély bennünket, de ha ülve, fekve szándékozunk egy helyütt időzni, akkor azt ne a fentebb leírt kullancsok által is nagyon kedvelt helyeken tegyük. Ezzel együtt időnként (1-2 óránként) nézzük át magunkat és túratársainkat. Minél előbb vesszük észre a kullancsot, annál kisebb a veszélye, hogy megfertőződjünk. Mivel emésztőrendszerének nincs másik „kimenete”, néhány óra elteltével ürülékét visszaöklendezi a gazdatestbe és ezzel (ha vírushordozó) a fertőzést átviszi az áldozatra. Ha minden odafigyelés ellenére mégis „becserkész” bennünket egy kullancs, akkor sem kell pánikba esni. Felesleges rohanni az ambulanciára, mert azzal időt vesztünk. A kullancs eltávolítása nem egy ördöngős dolog ha hozzáértően tesszük. Lényeg: ne tekergessük, kenegessük vagy éppen alkohollal (pláne meg gyufával) próbáljuk „kicsalogatni” (ennek során ugyanis az állat elkezd vergődni, és eközben testünkbe bocsátja a méreganyagot), hanem kullancskanállal/csipesszel alányúlva egyetlen mozdulattal emeljük ki. Ha a művelet közben beszakad a kullancs szájszerve (és nem a feje, mint azt tévesen mondani szokták), ne aggódjunk, mert a bőrben maradó rész a szálkához hasonlatos módon idővel ki fog lökődni.
Kollát Gyula Megjegyzés: A bevezetőben említett írásomban további hasznos tanácsokat is találtok, lapozzatok vissza IDE Forrás: Ellepik Magyarországot a fertőzött kullancsok, atv.hu – Vigyázat: támad a tigriskullancs, hvg.hu Képek: recolta.eu, npr.org, 7dach.ru, zecken.at
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Kullancsok és félelmek ArchivesCimkék
All
|