„Csalánba nem üt a ménkű”, tartja a mondás. Hogy ezt miként is kell értelmezni, arra számos teória született. Egyik, logikusnak tűnő magyarázat szerint a magas fákba inkább csap villám, mint az aljnövényzetbe. Mások szerint úgy értendő, hogy a hitvány embert - akárcsak az értéktelen csalánt (gazt) - nem éri baj. Akár úgy is felfoghatjuk, hogy a csalánnak nem árt semmi. De mi a helyzet égzengés idején a természetben barangoló turistával? Nagyon sok tévhit kering ez ügyben. Tény, hogy szinte valamennyien szent borzadállyal tekintünk vihar idején a látóhatáron cikázó villámokra és rezzenünk össze az azokat követő mennydörgések hallatán. Igyekszünk fedett helyre, kihúzzuk a tévé zsinórját a konnektorból, megszakítjuk telefonbeszélgetésünket, gyorsan befejezzük a zuhanyozást, vagy éppen örömmel nyugtázzuk, hogy gumitalpú cipőben kutyagolva a hajunk szála sem görbülhet. Igazából az innen-onnan hallottak ismeretében próbálunk védekezni. De vajon helyesen? Vegyük sorra a helyzeteket és a teendőket: A fák alatt - Menedékhely kiválasztásakor kerüljük el a fákat. Ha mégis a lombsátor alá kényszerülünk, keressünk alacsonyabb példányt. Célszerű legalább 3-5 méterre állni a törzstől, hogy amennyiben a villám mégis belecsap, ne álljunk közvetlenül a „vezető” mellett, és még véletlenül se érintkezzünk vele. Ha a fa erdő szélén vagy hegytetőn áll, vagyis jócskán kiemelkedik környezetéből, nagyobb az esélye, hogy belecsap a villám, mert a kimagasló fa természetes villámhárítóként működik. Tehát nagyon helytelen magányos fa alatt menedéket keresni. Vannak fák, amelyek rossz vezetők, ezeket nem kedveli a villám: ilyenek a vadgesztenye-, a bükk- és az égerfa. Tehát ha erdőben vagyunk akkor ezek alá kell inkább állni. Jó vezetők, így veszélyesek az erős nedvkeringésű fák: a tölgy, a fenyő, a nyár, a kőris és az akác. Amint a szólás tartja: „A villám kedvenc fája a tölgy, a bükköt viszont kerüli”. Vízparton - A vízbe is szívesen csap le a villám. Szakértők azt tanácsolják, hogy vihar idején hagyjuk el a tavat, folyót vagy tengert, ne álldogáljunk a vízparton, a nedves talajon. Mezőn, réten, sík vidéken - Ha sík terepen a szabadban állunk, és a környezetünkben nincs kiugróan magas tárgy, szintén ki vagyunk téve a veszélynek, hogy villámcsapáskor testünk „villámhárítóként” funkcionál. Ilyenkor az a legszerencsésebb, ha minél kisebbre húzzuk össze magunkat. Ha lehasalunk a földre villámláskor, nagyobb testfelületünk lesz kitéve a természeti hatásoknak. Ha mindezt nedves talajon tesszük, nő annak kockázata, hogy közvetlen villámcsapás ér bennünket. Érdemesebb leguggolni, fejünket a térdünk közé hajtani, és ha nem egyedül vagyunk, legalább öt-tíz méteres távolságot tartani társainktól. Barlangban - Csak akkor érdemes barlangba húzódni a vihar elől, ha az kellően tágas, a nyílásától és a falaktól legalább 1,5 méter távolságot tudunk tartani, tehát nem érintkezzünk a felületével. Autóban - Mivel fémből készült, külső elektromos erőtér nem hatol be rajta, és mivel sem mágneses tér, sem elektromos tér nincs a belsejében, a bezárt autóban ülő emberek biztonságban vannak. Ha autóban ülünk, fontos, hogy zárjuk be az ablakokat, és ne érintsünk fémes részeket. Fussunk vagy megálljunk? - A futás, biciklizés önmagában még nem növeli annak kockázatát, hogy villámcsapás ér bennünket. Ha viszont sík terepen mozgunk, vagyis a környezetünkben nincs kiugróan magas pont, megnő annak kockázata, hogy elér minket a villám. Érdemes leszállni a bicikliről, és minél távolabb húzódni tőle, hogyha villámcsapás éri, ne vezesse testünkbe az áramot. Kerülni a fémet! - Veszélyes zivatar idején a vasúti vágányok mellett haladni, mert azokban összegyűlnek a villamos töltések, és oda gyakran csap le a villám. Hasonló a helyzet a távvezetékekkel. Ezeket tehát kerülni kell. Ne álljunk a házaknál a villámhárító huzal mellé sem, mert a villámnak több ága is lehet. _ Telefonálhatunk? - A mobiltelefonálás biztonságos villámláskor is, akár zárt helyen tartózkodunk, akár a szabadban. Tévhit ugyanis, hogy a villámok „követik a rádióhullámokat”, illetve, hogy a mobilban található fém alkatrészek kockázatot jelentenek, mert „vonzzák” a villámokat. A fém csak jó vezető, de nem vonzza a villámot, ráadásul a mobiltelefonokban aránylag kevés a fém. Gumitalp és esernyő - Csak mítosz, hogy ha gumitalpú cipőt viselünk, nem csaphat belénk a villám. Sokan azt gondolják, egy kinyitott esernyő is veszélyes lehet, mert „villámhárítóként funkcionálhat”. Önmagában az nem jelent kiemelt kockázatot, ha az esőben kinyitott esernyővel közlekedünk, ha körülöttünk magasabb tárgyak – például épületek vannak. Összegzés: Ha nem szeretnénk, hogy belénk csapjon a ménkű zivatar idején, akkor lehetőleg - ne sétálgassunk egy kopár hegytetőn magasba tartott esernyő alatt - ne másszunk fel a legmagasabb fa tetejére a környező tájat megcsodálni - ne ekkor próbáljuk meg átúszni a La Manche-csatornát - ne a villámhárítóba kapaszkodjunk, hogy a szél el ne sodorjon bennünket - még gumitalpú cipőben sem a barlang falának támaszkodva várjuk ki a vihar végét, vagy szülessünk Roy Sullivan -ként (az „élő villámhárítónak” is nevezett amerikai parkőrre 1942 és 1977 között hét alkalommal is lecsapott a villám, de minden alkalommal túlélte!) Kollát Gyula Képek: wallconvert.com, wallpapersam.com, apfoudre.com, youtube.com, nastol.com.ua, ldssmile.com, cracked.com, tumblr.com, listofimages.com, eaarthblog.blogspot.com, youtube.com, scenicreflections.com, macx.cn, macman.ru, freehdw.com, profilerehab.com
1 Comment
|
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Kullancsok és félelmek ArchivesCimkék
All
|