A szép és szabályos teríték megalkotása nem csak a vendéglátásban dolgozók privilégiuma. Bárki szert tehet a szükséges ismeretekre, amennyiben késztetést érez arra, hogy – úgy vendégként, mint vendéglátóként – biztonsággal használja a teríték eszközeit. Ehhez kívánok az alábbi írással egy kis segítséget nyújtani, a végén pedig – egyfajta bónuszként – az étkezés végi evőeszköz elhelyezés rejtelmeiről is szót ejtek.

A pincér lop, csal, hazudik. A vendég sóher, smucig, „szarrágó”. Mindkét fél a saját szemüvegén át látja a másikat. Elaknásított terület ez is. A bizalomé. Ami sosem volt. Sosem lesz?

Sokszor hallottam már sokaktól azt a vendég vélekedést, miszerint ugyan miért is kellene borravalót adni a pincérnek, hiszen csak a dolgát végzi. Akárcsak a vendég egy másik területen, ahol ő sem kap mást, „csak” a fizetését. Pillantsunk hát egy kicsit a paraván mögé és oszlassuk a ködöt, ami körüllengi ezt a szakmát.

Vendég és vendéglátó(s). Macerás vendég, mogorva pincér. Ilyennek látják egymást. Melyiküknek van igaza? Talán nincs is olyan ember, aki ne tudna hirtelenjében személyes tapasztalatából adalékkal szolgálni az örökzöld témához. Jómagam, sok évtizedet a pályán töltve belülről láttam ennek a szeretett-gyűlölt szakmának a diszkrét báját. Elmesélek néhány történetet, a fenti kérdés megválaszolását pedig a Kedves Olvasóra bízom.