A balatoni étterem tulajdonosa, ahol a nyolcvanas években dolgoztam az istennek sem volt hajlandó a német nyelvű étlapunkon az ételek neve alatt pár szóban feltüntetni, hogy a különböző fantázianeveken futó fogások tulajdonképpen mit is tartalmaznak. Mivel akkoriban szinte csak német ajkú vendégek fordultak meg nálunk, akik persze tudni is szerették volna mi kerül a tányérjukra, nem győztük nekik elmagyarázni, hogy mit is fognak kapni. Az egyik ilyen étel a „hokcájtszupe“ volt. Was ist das Hochzeitssuppe (magyarul lakodalmas leves) jött a kérdés folyamatosan, és igazából kicsit azért tamáskodtam, mert a németeknek is van ilyen nevű levesük, bár tény, hogy jócskán eltér a mi lagzis levesünktől. Ami alatt ugye mi az Újházi tyúkhúslevest értjük (hozzáteszem, ez nálunk is tájegységenként változó lehet). Jobban megértettem volna kíváncsiságukat, ha az étel az utóbbi néven kerül étlapra, de szó se róla nagyon is jogos volt az érdeklődés, mert ha abban a hiszemben rendelik meg, hogy az általuk ismert lakodalmas levest fogják majd kapni, igen csak nagy lett volna a meglepetésük a szervírozásakor. Nézzük is meg hogyan néz ki az övék: Hochzeitssuppe – a németek apró húsgombócokkal (Fleischklößchen) gazdagítják a tyúkhúsból készülő levest, betétként tojáspudingot (eierstich) adnak hozzá, sőt néha mazsolás kenyeret is! Az eierstich (tojáspuding) – a német lakodalmas húslevesek hagyományos kelléke, a szó nagyjából alvadt tojást vagy aludttojást jelent. Hozzávalók: 3 tojás, 1 tojássárgája, 1,5 dl forró tej, só, bors, őrölt szerecsendió – Elkészítés: A hozzávalókat habverővel keverjük egyneművé, töltsük egy kivajazott kerámiaedénybe, takarjuk le alufóliával, tegyük egy lábosba, öntsünk bele annyi forró vizet, amennyi a forma feléig ér, és fedő alatt, kis lángon főzzük 25-30 percig. Borítsuk ki, szeleteljük vagy kockázzuk, és tegyük a levesbe. (forrás: nlcafe.hu) Lássuk az itthoni változatot: A hagyományos lakodalmas menü kezdő fogása szinte kizárólag a húsleves, azon belül is a tyúkhúsleves. Az, hogy Újházi- vagy falusi tyúkhúsleves szerepel a menükártyán, csak a jegyespár ízlésén múlik. A különbség: előbbi esetében a julienre vágott húst és zöldségeket a levesben tálalják, míg utóbbinál a főtt hús külön kerül azt asztalra különböző szószok és mártások (foghagyma, kapor, paradicsom, meggyszósz) kíséretében. Említettem volt fentebb, hogy a lakodalmas leves kis hazánkban is tájegységenként eltérő étket takarhat, ezért most bemutatok egy (számomra kissé bizarrnak tűnő) változatot is: Soproni lakodalmas leves Hozzávalók: 2 közepes méretű jérce, 50 dkg csont, 30 dkg vegyes zöldség, 10 dkg zeller, 5 dkg vöröshagyma, 5 dkg gomba, 30 dkg kelkáposzta, só, 1 kávéskanál bors, 1 dkg gyömbér, 1 dkg fokhagyma, fél csokor petrezselyemzöldje, 10 dkg finommetélt a májgombóc betéthez: 20 dkg sertésmáj, 3 dkg vöröshagyma, 5 dkg zsír, fél csokor petrezselyemzöldje, 2 dkg só, 1 kávéskanál bors, 1 kávéskanál majoránna, 2 zsemle, 2 tojás, 5 dkg liszt, 5 dkg zsemlemorzsa Elkészítés: A megtisztított jércéket hideg vízben tesszük fel főni, majd forrás után hozzáadjuk az ízlés szerint összevágott leveszöldséget, és mérsékelt tűzön készre főzzük. Közben a májgombóchoz a finomra vágott hagymát megpirítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, s amikor kihűlt, összekeverjük a ledarált májjal. Sóval, borssal, majoránnával fűszerezzük, hozzáadjuk az áztatott és jól kifacsart zsemléket és a tojásokat, meghintjük liszttel, morzsával, és az egészet jól elkeverjük. Ezt követően gombócokat formálunk, és forrásban lévő vízben kifőzzük. Tálalásnál a jércéket darabokra vágjuk, s a zöldséggel, gombával, májgombóccal és az időközben kifőzött finommetélttel együtt adjuk az asztalra. (forrás: mindmegette.hu) Itt a végén visszatérnék egy kicsit az eredeti gondolathoz. Nem csak ezzel a levessel volt ám „gondjuk” a németeknek, hanem bizony sűrűn kellett magyarázkodnunk például a Gundel-palacsinta, vagy a Bélszín Budapest módra ürügyén is (was ist das nach Gundel art, nach Budapester art), hogy azt már ne is említsem mekkora „értetlenséggel” fogadták a libamájas omlettet vagy a meggyes rétest (gondold el, miként tudnád gyorsan, flottul elmagyarázni a vajastészta hajtogatás rejtelmeit :-) Részemről maximális megértés volt irányukban, hiszen számukra ismeretlen ételek ezek, annál kevésbé tudtam tolerálni a tulaj hozzáállását (még annak tudatában is, hogy eredeti szakmája kőműves), főleg annak fényében, hogy akkoriban még egész nyáron zugig telt az étterem (és terasza) vendéggel, így a kényszerű magyarázkodásunk okozta időveszteség a vendégek gyors kiszolgálásának hathatós gátja lett (na meg persze a „pofásabb" borravalónak is :-( „Pazar“ egy szezon volt :-) Kollát Gyula Képek: wikimedia.org, eatsmarter.de, zaol.hu, hohenstein.de, receptek.co, reteshaz-god.hu, izletes.hu, hotdog.hu
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöld és fehér Archives
April 2018
Cimkék
All
|